Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-03-09 / 10. szám

következő űrnnpi reggeli isteni tiszt, alkalmával, szószékböli kihirdetését. Mi meg is történt jun. 9-kén — És az óta — bár mult évbeli nyári - napjainknak csaknem minden órái kedvetlen időváltozások közt folytak el tőlünk: még sem lehete tapasztalni a' megírt rendszabályok elleni csak legkisebb kihágást is. — Vajha az úr- és ünnepnapok estveli óráin az utczákon föl s alá szabadon ordítozó, ittas ifjak rakonczátlankodása ellen is, illy üdvös gyógyszert lehetne reményiem az egyház és két helység elöljáróinak bölcs egyetértéssel kitervezendő hatályos föllépésökben !! Közli a' nevezett e.-tanács jegyzője. Hála-ko^zonet Viig-Palágyból. Feldobog minden igaz honfi szive a' magyar történetek szövegében szép fénynyel ragyogó „Dobó" névre. Az eszmetársitás utján ezen öscsalád jelesbjeinek dicső árnyékai tűntek fel lelkemben, midőn a' tiszáninneni egyházkerület rendelménye következtében, egy több tagokból alakult jeles választmány Jászay Mihály ungfelsőzempléni esperes vezérlete és Kovács János egyházi főjegyző szónoklata alatt Dobóruszkán, a' vitéz Dobók hajdani birtokán, jelenleg gróf Buttlcr János ujdon szerzeményében, a' tisztelt nemes-szivü grófnak ünnepélyesen tisztelgett azon nagyszerű ajánlataért, mellyel a' 4 hh. superintendentia közt a' tiszáninnenit is kegyes vala felvidítani. A' forróömledezésü szónoklat szívemelö szavainak kár volna csak pusztán a' kiékítelt urilak falai közt hangzani el: nem veendi hát unlalóul a' nagyközönség, ha az öszintes köszönet tartalmát, itta' nyilvánosságnak átadva , közetkezökben olvashatja: „Mlgs Gróf! nekünk jutott a' szerencse osztály-reszül, a' honi történetekben érdemdús család emlékét 's nevét fentartó ezen sorsteljes helyre a' tiszáninneni egyházkerület hálaköszönetét meghozni, im ezennel jegyzöileg is meleg részvéttel átnyújtani, azon vallásos kegyeleteért, mellytöl viseltetve, a' bardányi uradalmára tett 100000-t megközelítő kijavítási pénztömegben, a1

több egyházkerület közt, a' mienket is aránylag részeltetendni kegyes vala nemcsak szóval megígérni, de nagy-becsü biztosító okiratában is ezt vele közleni. Terjedelmes, szerénységsértő lenne, mindazokat előidézni, mit lelkünk e' nagy órában sugal, forró keblünk érez. — Ismerjük mi Méltóságod magos lelkét, — tudjuk, hogy e' nagyszerű áldozatra nem az alacsony hírszomj, hanem a1

vallásos szent tüz heve vezérlelte. A' vallás, a' nemzetiség oltárán több versenyt fellobbantott dicső áldozatiban eléggé tanúsítalott MItgod azon ritka jelleme, „a1

mit nyújt jobbjával, nem tudatja baljával." Nem sovárgott Mllgod ezen csekély, noha szinlést nem ismerő öszintes tisztelgésre is; a' nagylelkek honosa, az öntudat, Nagyságodnak legdicsöbb jutalma, — édent alkot, mennyet honoltat e' keblében. De bár igy legyünk is e' felöl meggyőződve: mindazáltal a1

kötelesség szent szava parancsolván, hogy a' nemes tettet méltányos elismerés kövesse: feszült keblünkből kitör a' hálaköszönet, — 's szabadon kimondjuk: Mlgd egyházegünkön egy szép-fényü csillagként tünt fel, melly csak éltet és vidít. Ah! sokára áldozzék le egünkről ez áldásos ragyogvány! mi áldásokat könyörgünk Nsgd érdemkoszorúzta ősz fejére, 's lelkünk lángfohásza áthat e1

varázserejü regényes lak erős kárpitján. Az érdemeket Jutalmazó, ez időben honunk 's kedves nemzetünknek 's hitfeleire annyira szükséges életét terjessze hosszú időkre, hogy az emberi életkor utolsó mértékét is kivánt jóllétben számos évekkel meghaladván, sokára találkozhassék a' hálás utód porai felett a' részvét könyeivel!" — Vannak pillanatok, melylyekben az arczon átfutamló vonásokban a' lélek képe nyomatik ki. — Láttam derült lelkét a'nemes grófnak; szelíd nyugalom tiikrüzte arczczal állolt ö a'választmány félköre közepében, - szerényen köszönte a' nem kivánt fáradságot, — és laconiai rövidséggel kimondá: ,,A' mit adok, arról feledkezem." A' tisztelgést előző órán esvén meg a'buzgó gróf kívánságára a' pataki főiskolából professori ajánlatok mellett udvari papul kijött egy szép jellemű ifjú egyénnek a1

papi sáfárkodásokra lett ünnepélyes kibocsáttatása, ö is a'választmány által a' mint biztos reménynyel a' grófnak magas kegyébe ajánltatolt: ugy tőle tetszést tanúsító szókkal fogadtatott. Végre méltányló elismeréssel kell köztudatúvá tennem azon jótékonyságát a1

többször tisztelt grófnak, mit a'Dobóruszkával szomszédos palágyi anyaegyházzal legújabban tettlegesen éreztetett. A'hussilák magyarországitelepedésöket jóval felül haladó régi templomát ez egyháznak, a' mint a' jelenkori művészeti ízlést felvehette, bel - és külalakjában annyira kijavíttatta, miszerint nemesszivü kegynökünkkel, az áhítatosság ünnepélyes óráin benne felvidult szívvel többször találkozhatunk. — Hála, köszönet tőlem 's egyházamtól a' tett emberei ezen kiemelt hősének! Jakabfy János, palágyi pap. Pisliftlti reform, egyház jóltev©?. Azon vészteljes napnak gyászos emlékét, melly az 1834-ki év oct. 15-én e1

vidékben dühöngött földrengésről eléggé ismeretes, a' piskolti helv. hitvallásuak földig-rombolt tornyuk 's roskadozott sz egyházok düledéki 5 éven át mutogaták a' velők szem-közt találkozó utazóknak, a' mikor a' vész-hozó elem ritkábbi jelenete bátorságot adott az 1839-ik évben a* repedezett falak közé áhitatoskodni félve járt gyülekezet tagjainak, sz.egyházokat kiigazgatni 's tornyukat ujdon-épiteni. De hogy e' nagyszerű költséget igénylő buzgalmukat tehetellenségök el ne enyésztesse : segedelemértfolyamodtak keresztyéni jótékonyságukról's