Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-24 / 8. szám

Iiosonczi Iskolák. A'honi tudományos intézetek' hathatós pártfo­gásáról hazaszerle ismeretes, 's dicső emlékezetét már az ország' törvényczikkeiben is örökített m. bár­dányi gróf Buttler János ur, közelebb lefolyt 1843-ik év' utolsó havában, a'losonczi ref. egy­háztanácshoz intézett levelében, a' ref. lyceumnak 2,000 pengő forintot ajándékozni méltóztatott, olly feltétel alatt, hogy ezen öszveg' évi kamatjai, a' rendes professorok'fizetése javítására fordítassa­nak. Kedves kötelességének ismeri azért az egy­háztanács, a nemes lelkű grófnak, ezennel, az egész haza' szine előtt, hálás köszönetét nyilvánítani. — Szintén városunk' kebeléből, sietünk egy más örvendetes adatot is közölni a' nevelés' ügyében, or­szággyűlési egyik lelkes követünk, t. Kubinyi Fe­rencz ur, ez előtt mintegy két évvel megpendítéa' kisdedóvás'eszméjét, melly azóta fejlett, érett, mig nem végre csakugyan testté is lett. A' kisdedóvó intézet, Losonczon, folyó 1844-diki év'február' 4-ikén, ünnepélyesen megnyittatott. Az intézet'meg­nyitását előző vasárnapon, mind a' három ker. fele­kezet'templomában, czélszerü és buzdító beszédek tartatván, a' fennevezett napon, d. u. 3 órakor, a' casino' teremében, számos minden rendű nép gyülekezett fel. Az intézet' választmányi elnöke, nográdmegyei al-ispán t. Károlyi János úr, nyitotta meg a' köz öröm emelte ünnepélyt, valódi ember­szeretet lehelő hatályos beszédével, mellyből — bármelly rövidek kívánunk is lenni — nem lehet nem érintenünk ama közletszéssel fogadott eszmét: hogyt. i. „eddigelé a'gazdagabb osztály, honunk­ban azzal vádoltaték, hogy az a' szegény nép'neve­lésével nem gondol; sőt a' gazdagabbak' gyermekei többnyire elkülönözve a'szégényebbekéitől, háznál neveltetnek; e' vádat hatalmasan megczáfolják a' kisdedóvó intézetek , mellyek leginkább a' tehető­sebbek adakozásából állanak fen mindenütt, hogy ott a'szegények'kisdedei, majd csaknem ingyen neveltessenek — hol a' gazdag' és szegény' kis­dedei egybetalálkozván, egymást türni's méltánylani idejekorán szoktassanak." Ezután Karády Jgnácz kisdedóvó, a tolnai képző-intézet szép reményű növendéke, tartott beszédet, melly tárgy' avatottsá­gát, 's kiválólag szelid lelkületét, igen értelmes, de a' mellett nemes népszerű modorban ábrázolá. — Végre, mi az egész ünnepély' ritka szivemelő je­lenete vala, mind a' három ker. hitfelekezet' lelki­pásztorai szólottak egymás után, velős rövidséggel a' néphez serkentve 's buzdítva azt, sors, hit, és nyelv-különbség nélkül, kisdedeiket, az intézet'jó­téteményeiben részeltetni. — Mi az intézet' alap­tőkéjét illeti: jelenlegazt 212 részvény teszi, egy égy részvény, 2 pengő forintjával, 6 egymás után következő évre kötelezve. A' részvényesek közül különösen kiemelendő a' ns város, melly maga 40 részvényt irt alá; továbbá említendő a' műkedvelő társaság, melly egyszersmind tisztultabb izlést ter­jesztve, színi előadásaival, az intézet'"tőkéjét tete­mesen nevelte, 's mint hisszük, nevelcndi; vé­gül az intézet' javára sorshúzással egybekötött lánczvigalom, február' 17-kén, melly jótékony czélra, Nógrád' nemeskeblü fiai- és hölgyeitől sok becses ajándékok/s apró kézi munkák küldettek be. Vajha ez intézet' létrehozása körül kttüntetelt nemes buzgalom, némi ösztönül szolgáljon, honunk'minél több városaiban 's népesebb helységeiben, hason­nemü intézet'létesítésére! Tóth Mihály. Pesti ev. gyitimisiimi. Pest, február' 3-án, 1844. Épen ma fe­jeztettek be a' pesti a. v. esperességi gyülekezet' tanodáiban a' téli nyilvános vizsgálatok, mellyek mult hó' 25-től fogva máig, délelőtti szokott órák­ban tartattak. Tanulók'száma: elemi 1. oszt. 72; elemi 2-ik oszt. 72; első és 2-ik grammat. oszt. 72; 3 és 4. oszt. 59; a' szónoki, költészeti oszt. 53; elemi első leányoszt. 49 ; 2-ik leányoszt. 33; összesen: 410 növendék. — Egyébiránt ezen egye­temes tanodának főfeladata levén a' haladás 's te­hát a' kor' szükségeihezi simulás, a' magyar nem­zet' igazságos kivánatait az által is előzte meg, hogy lassanként osztályaiba a' magyar nyelvet be­hozván, már évek óta a'gymnasialis osztályokban a' tanítási nyelv a' magyar, a' nélkül, hogy a' né­met és a' latin (t. i. a' classicus) elhanyagoltat­nék. — Végre azt is megjegyezzük, hogy a' gram­matikai négy éves folyamalú osztályokban a' taní­tási órák' szaporítása 's czélszerü elrendezése mellett a* reáltanulmányokban is, mellyeka' pol­gári iskola' körébe tartoznak, gyakoroltattak a' növendékek. Az idei téli vizsgálatot berekeszti a' rajz- és énekiskola. Kan y a Pál. A* szarvasi iskolai próbatételről. Febr. 7. 1844. Siettünk sokan, és pedig messzetávolból, zivataros szánúton Szarvasra, kí­váncsiságból is élvezendők Vajdaúj oktatónk' első iskolai próbatéte' sikerét. Örömélvezetünk tetézve vala, mert a' nevelési szent pályán, Vajda által szarvasi tanodánkra, méltán új évszakot számítunk. Hízelegni, kivált férfiak'ellenében, nem tudtam, nem is tudok, de Vajdánknak megsúgom, hogy ő tanszékre termett. Igen! bölcsészeiének istenie­sen észteljes jellemzete; hittanának, vak hittől ment, nemesen fontoló , mégis szent pietással teljes esz­mélkedése, történeltanának, a' korok' egyes jel­lemvonásait, hü ecsettel rajzoló elbeszélése, az ifjúság' nevelése körüli okos modora, végre elő­adásának bájteljes élénksége, és e' közbeni arcz­kifejezésének, nemes öntudatú büszkesége — tudós szépsége—mindnyájunkat meggyőzött arról, hogy, mint fenebb megirám, Vajdánk tanszékre termett. — Ketten külön nyilatkoztak, egy ősz és egy fiatal: ,,hogy bárcsak Vajda lett volna az én oktatóm!" Ez valóság uraim, és nem hiszem, hogy tisztelt oktatónk, érdem-méltánylási koszorújában ékesebb emlény díszkedhctnék e' nyilatkozatnál. De van még

Next

/
Oldalképek
Tartalom