Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-01-06 / 1. szám
arány szerint, a' mellyekhez az emberi elme minden tisztán-eszmei (irleell) megismerésben átalában változatlanul kötve van. Ezen föltételek jelölik tehát ki azon ösvényt, mellyet a' valódi istennyilatkozványnak az idők' folyamában követnie kell. Azért harmadszor az vala bebizonyítandó, miszerint azon nyilatkozvány, mellyröl a' sz. irás értesít, Ábrahámtól kezdve tettleg emez ösvényen haladt 's ez által magát az igazinak tanúsítá. E'szakaszban a' nyilatkozvány' elméletének és történetének egymást kölcsönösen kell vala világosítniuk ós támogatniuk. Itt vala helyén , a' vallásos eszméknek egész fejlemfokozatát (den Stufengangder Entvvicklung) eléterjeszteni." A'szerző ezen anyagot egy bevezetés után, melly a' vallásos igazsúgok körüli helyes és alapos győzódésnek fontos voltát mutogatja, 6 szakaszban dolgozta föl. Az első szakasz szól : az ész szerinti vallásos hitről. A' második: a vallásos eszméli kifejtekezlérol az emberi elmében, vagyis: azistennyilatkozványról. A' harmadik: a szentirásbeli istennyilatkozványról. A' negyedik: ti Krisztus általi istennyilalkozványról. Az ötödik: Krisztus személyérul. A1 hatodik: a keresztyén islennyilatkozványban levő valláseszmékről. — Eddig az emiitett folyóirat. Nem leheljük le a' tollat kezünkből, mielőtt a' fölötti örvendésünket kifejeznők, miszerint Bretschneider' ezen munkája ollyan szellemben és irányban van irva, melly a' minden positivot semmisílni szerető ralionalismusl, és a' vagy positivismusában vagy érzclcgtébcn, vagy borongó mysticismusában túlzó siipranaturalismust, egyaránt kerülvén, sőt mindkettőnek jobb oldala iránt méltó tekintettel levén, a' két (ulzalék közt — remélhetőleg — nem kissé mozdítandja elő a' közeledési és kibékülési hajlamot. És valóban , ha vannak jelenünkben nagy tudományu, buzgó és mérsékelt theologok, kik dicséretes álláspontjuknál fogva a' prot. theologia* mezején némi kibékülést teremtni képesek ; Bretschn. azon kevesek közt, mint munkáinak tetemes része bizonyítja, nem utolsó helyen áll. Ugy látszik, a' két túlzó irány össze-össze addig koczczan, 's addig köszörülközik , hogy mindkettőnek kelletlenül kiálló szögleteit az idő elvégre már le kezdi tördelni, vásítni, simítni. T a t a y. Vegyes közlemények. Halálozás. Mult évi december 2-kán hunyt cl néh. n. t. Fazekas György ur, felső szabolcsi ospercs, és n. kallói prédikátor, élte' 71-dik évében. Egyh. kerületünk' e'nevezetes férfia, igen ifjú korában végezvén iskoláit, 's külföldi utazásait, korát haladó tisztelet's érdemlelt szeretet vezeték be papi pályájára, édes atyja' segédévé önként ajánlkozván 1802-dik évben. Ez időben, mindjárt tract ülnök, későbben főjegyző , 13 évek óta pedig mint esperes , szakadatlanul, a' közügy' asztalán munkálva hamvadt el élete. — Neje, Fazekas László ügyvéd íia , és még öt magzata kesergik a' még most is korán hunytat. Egyházi consistoriális elveihez makacsul ragaszkodva igazgatott. E' rendszert, valamint éleslátását, tapasztalási bölcseségét, azonban más, kártékonyabbá tehette volna: de higyünk egymásnak — egyedül a' papok' védelmére használta föl azokat, 's benne, e' tekintetben oszlop dült ki , és ha a' reá bizott terhes hajót messze rényeges tájakra nem kormányozhatá is föl: de helyből sem ereszté le, daczolva hullámzó kemény habjaival sorsának. — Illy kormányférfinak, hogy ellenzéke támadt, igen természetes; mert, ez is igaz, hogy sok egyházaink szegény papjaikon zsarnokoskodni hajlandók levén , a' kemény kar , melly csapást tart fel — reactiót szül.—Mellyik fél kezdte, Ítéljen a'közönség Utódjának , bárki leend az — könnyű lesz ulat választani — és az az arany közép út lesz: de azon, ha a' boldogultnak szilárd jelleméből nem öröklend, nem messze biztosítatik. Jog , igazság, szent szavak voltak előtte. Méltán kesergik tehát, kik öt igazán ismerték. Béke födje fáradt tetemeit!! közli BodnárGábor. Gyászhír, és jciiem-mjz. Mult december' 17-ikén kísértetett sírjában. L Ráczkevi Ötvös István, decsi reform, lelkész, és tolna egyházvidéki alesperes. Béke lengjen a' jobb lét' karjaiba átszeiiderültnek kedves emlékű hamvai felett! — A' sok évekig tisztelt és szeretett férfiú. mihelyt átvette az alesperesi kormányt, (V rendes főesperes több évek ótai erőtlensége miatt, a" gyűlésekben meg nem jelenhetett), érezvén a' közbizodalom' ezen jelének fontosságát, 's értvén a' ráhárulandó sulyteljes kötelességeket: szilárdul föltette, egészen e' hivatalnak szentelni magát; e' végre új létet vívott ki magának ritka állhatatossággal 's öntagadással, és teltek' nemességében czáfolá a' véleményt , miszerint némellyek előre gondolák, hogy közeli rokonai1 consistoriális körükben, a'szerény öreg, ollyAeol-hárfaleend, melly úgy adja hangjait, a'mint, és honnan a'szél fú. — Nem ugy lett. 0 nem volt ellentét önmagával, hanem szive és szája egy nyomon jártak. — Kiknek közelében volt, 's kik vele érintésben lehettek, azokat meggyőzé arról, hogy ő nem könnyen tántorítható igazság-érzetü; meggyőzé arról, hogy nagyon ismeri a'pontot, meddig kell majd leereszkedőnek 's népszerűnek, majd nagylelkűnek lenni; és ezen ritka tapintatnál fogva, mellyel alesperesi állását fölfogni tudá, lágy és részrehajló nem volt; de nem is tévesztő irányt káros gondatlanságig. Ha megesett, liogy valakit ez atyafisági viszony , szerénytelen tolakodásra 's helytelen mcrészletre bátorított :
