Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-17 / 7. szám

itt még nincsen megmondva minden, 's a' mi mondatott, az nem mind szentírás. Székács. Az evang. egyház' átlapolja Er­délyben* Már csak igaz az — ne vegye Isten rosz néven erdélyi evang. testvéreinknek ! — hogy minket sokszor a' külföld ismertet meg magunkkal. A' Prophet' 1843-ki septemberi füzetében a' 205-ik és következő lapokon, ők „Zustand der evang. Kirche Augsb. Conf. in Siebenbürgen" czím alatti értekezésben, in nuce ismertetnek meg velünk Ez ott Heyser Keresztéig, alsó és felső austriai su­perintendens, egykori erdélyi oktató és lelkész, „Die Kirchenverfassung der A. C. Verwandten im Groszfürstenthume Siebenbürgen" czimíí munkája' nyomán történik. Minthogy a' szerkesztőségnek hatnia kell, mig nappal vagyon, lapja 's napja pedig alkonyodni készül, örömmel ragadja meg az alkalmat és közli a' czikket, hogy, ha helyébe más szerkesztőség vagy lap lépend , — mit adjon a' mindenható Isten! — mert hiszen nem kiről, hanem miről van a' szó; legalább ezen részét is nyilvános életünknek némileg felderítve találná. — A' czikk ez: A' reformatio, melly Szebenben már 1521-ben vette kezdetét, 's eleinte nem csekély ellenzésre talált, azonban a' mohácsi szerencsét­len csata után, azon rettentő harczok alatt, mely­lyektől az ország romboltaték, mind inkább inkább kiterjede, a'szász nemzet' körében 1545-ben már be lőn végezve, 's a' szász papság' új egyesülése által pedig megerősítve. A1 szászok , mindnyájan az ágostai hitvallást fogadák el, mig a' magyarok Kálvin1 's némileg Socin' tanításához is hajoltak. A' papság' jogai és jövedelmei korlátozást nem szenvedtek, 's állásuk a' néphez szinte a' régi ma­radt, 's ez annál inkább, minthogy a' püspökök' fölöltüki való hatalma, [már előbb is igen korlátozva volt. Elnökükké 1553-ban Wiener Pál első su­perintendcnst választák, ki a' zsinatban, vagy a' papi egyetemben, első helyt foglala. Az egyházi kormány sok időkig nagyobbára a' papság' ki­váltságavolt, 1708-ban azonban figyelmét a'szász­ság1 világi része, az ország' egyházi állapotára is fordíiá. Elrendező az iskolákat, előmozdítá az egy­házi és világi rend' egyességét, szűkebb körre szorítá az elsőknek helytelen előjogait, eltávolítá a' haszontalan külfényt az egyházi szolgálatoknál, legnevezetesebb pedig az, hogy az isteni tiszte­letnél német énekeket hoza szokásba (51-52.1.) Ez volta' nép' főnökei- ós képviselőitől nagy részvéttel ápolt egyházi kormány' kezdete. Egy­házi ós világi követek egyesültek az úgynevezett consistorialis közgyűlésen, melly koronként már előbb is adá munkássága'jelét, 's törvényesítve is vala. Erdélyország' átalános törvénykönyvében: ,,Approbatae constitutiones Regni Transilvaniae. T. 1. Tit. 1. Art. III/' a' tizenhatodik század' má­sod feléből, következő határozat olvasható: ,,a' négy bevett valláson fu. m. r. kath., ref., evang. és egyesült görögökön) kívül, felségsértés' bűne alatt ne merészeljenek, sem magányosok, sem egész testületek, a' hit' és vallás' dolgában valamelly újítást behozni, vagy tán szakadást okozni. „Az egyházaknak, mint eddig szabad volt, az egyházi körmányban és szokásokban valamint javítani, átalakítani vagy megváltoztatni; úgy ez­után sem legyen ezen keresztyénszabadság kor­látozva, hanem más keresztyén tartományok' pél­dájánál és uralkodó szokásnál fogva, azon en­gedménnyel éljenek , hogy kisebb jelentőségű ügyekben , valamint ollyakban. is, mellyek szoro­san a' papságra vonatkoznak, a' lelkészek magok rendelkezzenek és végezzenek; hozzá tevén, hogy mind ez, az egyetemes gyűlésen történjék. Oly­lyan ügyekben azonban, mellyek hallgatóikat, vagy a' világi rendet, vagy mindkettőt kölcsönösen ér­deklik, ezeknek megegyezésük, t.i. vallásukhoz tar­tozó főtisztjeik' és patronusaik' megegyező véle­ménye nélkül, ne rendelkezzenek." A' consistorialis gyűlések' bővebb kifejlődé­süket 1754, 1764 és 1783-ban nyerék. Némelly visszaélések és rendetlenségek 1804-ben kiadott intézkedő rendelmény által, szinte eltöröltettek. Hanem még pontosabban fejlődik ki az egyházi al­kotmány 1807, 1818 és 1819-ik években, mely­lyek' folytával, az ágostai vallástételt követők' egy­házi kormányát, papságát és istenitiszteleiét ille­tőleg, szükséges intézkedések tétettek. Mind ezek­ről az irat' szerzője 3 szakaszban értekezik. Első szakaszban az egyházi kormányt rajzolja (p. 57 — 75) 's azt egyedül uralkodói vagy pap­uralkodási alkotmányunak bélyegzi. Legfőbb véd­ur és itélő bíró — summus arbiter — a' fejdelem. Az elválasztott és erősítés végett felküldött papok' helyesítése, valamint, ha bűntett fedezteték fel ellenük , hivataluktól! felfüggesztése, egyedül tőle függ; úgyszinte, tiltott fokozatban, u. m. a'vét­ség' másod 's a' sógorság1 első és másod fokoza­tában a' fölmentés, a' házastársak' elválásának megerősítése, új intézkedések és a' régiekben lé­nyeges változtatások' törvényesítése, 's fölebb­vitel alkalmával a' törvényhatóságok , papok és egyházak között támadt különbség'eligazítása. Az egyházi kormány'életműve, az erdélyi udvari can­cellaria (Bécsben), és a'kormányszék (Kolosvártt). Mindkeltőnél vannak mindég olly prot. tagok, kik a' protestáns ügyek' szószólói. Az egyházi kor­mány azonban, a' fejedelem' felügyelete alatt, egy­házi consistoriumoktól vezettetik. Ezek három ágra oszlanak: u. m. fő, kerületi és helybeli consisto­riumokra. A' főconsistorium, a' szász nemzet' legér­demdúsabb világi és papi tagjaiból áll, és köte­lessége: az evang. egyház'jogainak és szabadsá­gainak fentarlása , a' tanítás' tisztaságáróli gon­doskodás; az egyházak- és iskolákra tett ajánlatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom