Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-10 / 6. szám

lebbi lepiszkolásokkal? Hol van itt újabb kapko- domány'hnevelésijártasság'czMmkés Xineá dása szerint a'gymnasium megkülönböztetve? Nem ját. Mert azt mondani: ez által átalában mondatik-e: „példányává vált a' tanításirendszernek?" Qui male distingvit, maledocet. Áll hát következetlensége Egyébiránt ite rum atque iterum rogo, ne hagyja magát ,,a'nagy elme és szivháborgás" (saját szavai) által ugy elragadtatni, hogy csupán nekem ártani akarásában azokat a' német egyetemeket újra meg újra vallástalan és rakonczátlan philosophiával gyanúsítsa. — Azt mondja 2) Én „a" kor' fogalmát összezavartam a' magyar iskolai ügynek már sokkal szűkebb fogalmával, mert lehet a'kor dicső's nagy. és mégis jelenkori r. magyar iskoláink lehetnek hiányosak" Ez sem áll! Én ezt mondtam: korunk (tehát Magyarországé is) legdicsőbbnek és róla az- mondatik, hogy valamelly kor' oktatási, intézetei és iskolái azzal kölcsön hatásban, csere-viszonyban állanak, 's minők az iskolák, ollyan a' kor' műveltsége/' Alább a' magyar protestáns iskolák roszaknak, hitványoknak mondatnak. Ebből egyszerűen fölebbi állítása szerint az következik: ha iskoláink hitványak, korunk' miveltsége is hitvány, tehát nem a' legdicsöbb. Vagy hát az nem igaz, hogy korunk legdicsöbb; vagy, ha legdicsöbb , az nem igaz, hogy „minők az iskolák, ollyan a' kor' miveltsége." Ha ezt irta volna: korunk, kivévén Magyarországét, legdicsöbb; vagy ezt: a' minők az iskolák, kivévén - pjotestantismus nemtoje lebilincseltetik , csak annyi, mint ha ezt mondanok: én nektek pályakérdést tevők nem írok semmit, mert ez mind megkötné kezeteket. Álljon fel az iskola, de hogyan? azt nem irom meg; mert ez ellene volna a' protestáns szabadságnak. Így az igaz legkönnyebb pályakérdésre concurralni! — H. ur 4) mint iszonyúan egymással ellenkező követeléseket hozza fel, hogy néhol többet, néhol kevesebbet kívántam tőle, és hogy nem pirultam Hlyeket nyilvános kérdésbe tenni: mi az a' házi, polgári, és álladalmi népnevelés? 'stb. Igen, igen, néhol azt kívántam, hogy ha már didacticai főelveket említ, említse meg az igazán főket, vagy épen ne említsen haszontalan mellékeseket főelvek' czíme alatt. Azt kívántam, hogy kézikönyveket, életkort 'stb. jelölt volna ki, és hogy a' mit említ is, említse határozottan, ne homályosan Másutt meg azt kívántam, hogy a' hol szükség nincs rá, ne beszéljen annyit, hanem a'lényegesebbekre fordítson több ügyeimet, mint ezt az elemi iskolákróli értekezésnél tevém. És ezek olly rémítő ellenkezések? Nem is pirultam a'fölebbikérdéseketnyilvánosan tenni, részint azért, mivel, ha illyet kérdünk: szerettük volna hallani itt meg itt miben áll ez meg az? (mint ezt a'számnál a' találtató tanmódra nézve kérdeztem), még nem következik, hogy magunk azt ne tudjuk; réa' magyarországi ref. iskolákat, ollyan a'kor' mi-'szint mivel: mi a' házi, polgári és álladalmi népveltsége ; akkor megállhatolt volna okoskodása.'nevelés? csakugyan nem tudtam és épen azért aka„De én bölcseknek irtam," mondja ön. Igen, igen, j rám H. úrtól megtanulni És megmagyarázta-e ? épen bölcsek kívánják meg a' praecisioval, a''Nem, sőt lepirongatott, hogy hisz ezt szégyen határozottsággal, a' következetességgeli beszé-!nem tudni, ezek a' paedagogica' és didactica' eledet, melly, hogy ön előtt igen sok helyen ter- mei. Eszembe juttatja ezen sajátságos válasz azon ra incognita, csak ezen 2-dik visszatorlatlan maradt következellenségébőlis kitetszik. — Azt mondja 3) Én tőle lehelleneket kívánok (midőn t. i kérdeztem miért nem dolgozott ki speciál terveket, óra és tanításrendeket ?) vele czirkalrnot, és léniát akarok használtatni (pedig ez a' szabadelmii protestantisrnussal nem fér össze) és hogy botoroknak gondolom (azt kérdezvén t. i. miért nincs tervében fölrakva a' tanítványok' élet kora) a' Pesten felállí -tandó főiskola' igazgatóit, mivel ezeknek mindent, mint gyermekeknek szájukba adalni kívánok." Hogy lehelleneket nem kivánok , hogy kivánatimmal ,.a' protestantismus'nemtője nem bilincseltetik le", hogy botornak a' pesti főiskola' igazgatóit falusi tanítót, ki, midőn tanítványa a' vallástörténet' pörgetése közben egyik censornak a' hugenották" kik létét tárgyazo kérdésére elakadt, elkezde mocskolódni: ,.szégyen gyalázat illy hitványságokat nem tudni, nem ezerszer mondlam-o én azt nektek?" „mondja meg hát most újrarector ur nekik" szólta' censor. .,En nem mondom, mert már ezerszer mondtam az iskolában.*4

Természetesen édes rcctor úr! magunk sem tudtuk! Gyanítok ugyan valamit a' két elsőbbről; de ha a' második áll, akkor a' harmadikat kihozni nem tudom , és hogy miért áll épen népnevelés és nem csupán nevelés? Kélségemet sem Schwarz, sem Benecke, sem Niemeycr, sem Dicszterweg nem nem gondolom, megmutatta maga a'válásztmányj tudták eloszlatni. Az új distinctio hát bizonyosan melly ezen „lehelleneket" kívánta, - megmu- a' kalobiotico-paedagogica' szüleménye. Csak azért tatta a' 2-dik pályamunka , mellyben ezen le- is jó volna az illyeket csak egy kissé is értelmezni, hetlenségek lehetőkké vannak téve 's a' II. úrtól mivel, kivált nálunk, majd minden műszavakat^ képzelt botorságokkal nincs gondolva Igen, én majd minden szerző más értelemben hasznai. ^ kivánöm, hogy telegraphot tartson ön a' nevelés'15.) Most jön a' legnagyobb vad, hogy t.j. en haladásáról gyon hátra Paul de és lincá