Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-10 / 6. szám

egyházi dolgokban szentesíti az eszközöket. A' polgári ügyekben nem mindig lehet olly szigorú válogatást tenni az eszközökben, hogy azok által némelly egyesek' érdekei, kedélyei ne sértessenek, itt gyakran hatalomhoz is kell folyamodni, sőt nem egyszer, itt épen kard szokott lenni az eldöntő eszköz. Vallásban, egyházban azonban igy működni, véleményem szerint, soha sem szabad, itt valamint czélul, úgy eszközül is m;ndig „legnagyobb a' szereteti' Legyenek bár ezélzataink, terveink a'legfelségesebbek, ha azoknál mellőztük a' szükséges kíméletet, ha veiöka' visszavonás', gyűlölség' üszkeit vetettük a' közös anya, kedves protestáns egyházunk' gyermekei közé, végetlenül többet ártottunk annak, mint használtunk. 'S e' tekintetben már dolgaink, legalább mint én azokat látom, nem a' legkedvezőbben állanak. Az újkornak egyházunk' látkörén feltűnt mozgalmai, ennek mivelt rendű tagjait, úgy látszik , két egymással szemközt álló táborra oszták. Hogy a'világiak közt vannak, kik a'papság iránt ellenszenvvel viseltetnek, ellene nyilván, de még inkább magánkörökben kíméletlenül kiki kelnek, őt Isten tudja mi veszélyes s ugyanazért mennél jobban gyöngítendő, lealázandó hadnak tartják, azt már fentebb érintem. De ezek ellen harczolni nem az én hivatásom. Hiszem hogy lesznek, sőt már valóban vannak számos lelkészek magok világi uraink között, kik e'bajon segíteni, kik e' rosz, egyházunkra áldást nem hozható szellemet, kivált az ifjabb nemzedékből kiűzni igvekezendenek. Hanem van nekem e' részben egy kis észrevételem min magunkra. Én ugyanis azt látom, hogy rendünkbe is az újabb időben némi ellenséges , hellyelközzel keserű indulat fészkelte be magát egyházunknak kivált uri tagjai ellen. Ki a' nyilvános, névszerint hírlapi vitatkozásokat, ki főleg magán életünk'bizodalmas önlengéseitfigyelemmel kiséri, ezt aligha fogja tagadhatni. De eredett légyen bár e'tünemény akármi kútfőből, legyen az visszahatás, legyen holmi apró Voltaireok' balga beszédei 's tettei feletti boszonkodásnak eredménye, jó következései annak az egészre nézve, semmi esetre nem lehetnek. — „Minden ország, a' melly maga ellen meghasonlik, elpusztul ," — pedig a' Krisztus' országának azon tartománya , mellynek mi vagyunk polgárai, még koránsem ment minden vészektől; csak modora változott megtámodóinak az idővel, az „elvek", mint naponta tapasztalni alkalmunk van, sok részben még a'régiek. Nem mondom én, hogy minden, egyházunk', hivatalunk' ügyében kivált értetlen, avatatlan ajkakról jövő szózatra ,,í$r<?/i(

í

-t mondjunk, vagy hogy nemcsak papi, de emberi méltóságunkról is megfelejtkezve, a' hatalmasbak előtt csúszómászó állatokká legyünk. Sőt véleményünkét mondjuk ki, a'hol annak helye és ideje van, szabadon, ezt a' világi rész'értelmesbjei bizonyosan csak becsülni fogják bennünk, de-gyülőlhetnek azért, mivel egyházi embernek eltelve lennie különben sem szabad, szivünkben helyt ne adjunk, minden „kardos'-'-t született ellenünknek ne véljünk, őt gyanúsítani, iránta magunk közt — idegenkedést táplálni, hivatalunkkal járó tisztünknek ne tartsuk. Harcz a' fejek, béke a'szivek közt! — ezt szeretném én jelmondatául kitüzetni, valamint minden, úgy egyházisurlodásainknak is. Meglehet e' véleményben sokan tiszttársaim közülosztozni, nem fognak's tanácsosabbnak tartandják, ha nem tetteikben, érzéseikben legalább a' rideg rigorismushoz szegődni. Ok lássák. Én e' cselekvésmódot czélhoz vezetőnek nem tartom, nem hiszem, hogy illy úton módon iiletén eszközökkel egyházunk'javára irányzott törekvéseinknek sikert szerezhetnénk, pedig erre ügyelnünk szükség, 's ugyanazért a" módot, az eszközökkel, mellyektől egyház körüli reformjaink életbe lépte— tendők, figyelem nélkül hagynunk soha nem lehet. És ezen elvek szerint vélném én imeazt, a' mi egyházunk' alkatában hiányos, elintézendőnek, pótolandónak. Ezen elvek ha megtartatnak, én egyházunkat bármi gyökeres reformoknak kitenni nem félek; nem félek jelesül a' zsinat' egybehivatásától is; sőt illy biztosíték mellett, megvallom, annak mielőbbi létrejöttét óhajtanám. Egyházi törvényeinkben, — ha csakugyan törvénynek nevezhető az, a' mi szerint ügyeinket most igazgatjuk , — annyi mindenféle bizonytalanság, ingatagság, önkényesség uralkodik, hogy ennek rendbehozását sokáig halasztani, Ítéletem szerint, már nem lehet, kivált a' mai időben, hol úgy országok , mint bármi kis testületek is szerte rendezni törekszenek magokat, a' mi hiszen minden testületnek valóban első kelléke is. Legyünk jó reménységgel! Isten, kinek segítségével honunkban is, és pedig az előtt egészen ismeretlen mezőkön, annyi jeles mű jőve már létre, megsegítbennünket is. Csak egyháziasság, és némelly fenálló, magokban nem káros alapviszonyoknak tiszteletben tartása , és szeretet 's egyetértés legyenek reformjaink' vezércsiüagai. Geduly Lajos. Polémia. ViiKonkiizdclem elless! kftzdelcni. Utjártamban hallám, hogy bírálatomra pali— nagonia jelent meg, mellyben Hetényi János ur egy csapással két úgynevezett új zeuszt akar szétmorzsolni. Olvasám az 1-ső számot, és bár vevém észre, hogy nevemnek itteni említése nagyon különbözik a' tavalyi 35-ik számbani említésétől; de a' büszke nyilatkozatok' ellenére is H. urnák alább magára czélzó ezen szavai: „személyt az ügytől elválasztó szándékkal ragad ő tollat; hogy igy tanokkal tant, elvekkel elvet, védokokkal védokokat, és koránsem személyt, és ennek gyarlóságait állítson szembe" férfias küzdelmet reményltetének velem. Azonban mit láték a' 2-ik szám-