Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-12-21 / 51. szám

„gyerek, ne zsinatolj!" és mi lecsöndesedtünk ; de alig tette be az ajtót, ismét zsinatoltunk. — Mint jött ennyire használatba, és mennyire van még most is forgásban, azt én bővebben nem kutatom. Csak azt teszem ide, hogy több helységekben hallottam már a' zsinatolás-szót, melly alatt a' föntebb leirt értelmezés valósul, és beszédem épen távol jár a' költeménytől. Most már még csak az volna elhatározni való, hogy egyházi törvényhozói testületünket 's az egész gyűlést zsinatnak nevezzük-e , vagy másként szebben? Ha jól emlékezem, az óramutatóban ritkán fordul elő zsinat, hanem synodus igen gyakran. Szikszai imádságos könyvében is synodus van kinyomatva. Megtartsuk-e a' már igen gyakorlatba vett jövevény szót, vagy anyjával együtt hazájába küldjük , ha ezt nem, hát hallgatásba tegyük , azt határozzák el a' zsinat barátai és ellenségei. Vannak igazán jeles szavaink, mellyek hallása is tiszteletre bir mindenkit azon nagyérdemű testület iránt, mellyet a' zsinat alatt értetni akarunk. Mostani szólás szerint: zsinatban megjelennek az egész hazában létező ekklésiák küldöttei, és mindenik anyaszentegyház fényei egyházi törvényhozásra, melly leírásból nevet is adhatunk a' gyűlésnek szebbet, jobbat és honi terméküt,t.i. országos egyházi gyűlés, vagy egyházi országgyűlés. Alig mondám ki a' szót, meglehet, már ellenmondásokra is találtam. Mondják : ez hosszú név, rövidebbet szeretnénk, jó lesz a'zsinat. Igaz, ez kurtább, de mi haszna, ha furcsább. Az ajánlottam czím megfelel sokkal is teljesebben a' közismeretnek, mint a1

zsinat. Egyebugya eltörpített szókat ne tartsunk meg, mig a' honi nyelv deli szókat nyújthat használatra. Magyar nyelvünk egy csaknem kimeríthetlen bánya, mellynek aknáin eddig is sok uj szavak hozattak világosságra, és ezután is látnak még többen napfényt. Jelen elmefuttatásommal, ugy hiszem, senkit sem bántottam meg, neheztelést ellenem értté más senkiben nem támasztottam, mint a' zsinatszóban, azért, hogy magas állásáról a' gyerekek közé akarom utasítni, és épen nála tisztújítást sürgetek, hololt csak nem régen is ellene nyilatkoztam. Nem tehetek róla, én a' megbántásnak embere nem vagyok, 's ha elkerülhetem, nem is leszek soha, de itt már mégis szót kerestem helyette. Elégedjék be hosszú életével, 's azon kedvességgel, mellyet iránta megbizonyítánk hiven, most adjon helyet másnak, a' magyarnak. Mennyit zsinatolt csak e'lefolyó évben is egyházlapjainkban, kivált a' táborozásokban, annyira, hogy csaknem mindnyájan összeharagudtunk. Ütöttük, vagdaltuk egymást, azonban, hála Istennek, vérontás nem törlént. Fönmaradt még a' harag, az is pedig tüzes, mellynek kigyuladásától tartani lehet. A' táborozási zsinat annyira ingerlette kedélye met,hogy már magam is felálltam közlegénynek, remélvén , majd Ián ezredes leszek, ha vitézül harczolok; hanem reményem másként ütött ki, mert a' táborozás vezére épen akkor csöndet, vagyis fegyvernyugvást jelentett, 's én máig is nem vagyok más, mint közlegény. 'S jól esett, hogy igy történt, mert a1

táborozás zsinatja talán nekem is került volna érzékeny veszteségbe. Azért fel is tetlem magamban, táborba, hol czivakodnak, ha lehet, nem megyek soha. Milly sajnálkodva néztem, mint megverlek egy tisztet, azonban életéhez még remény van, 's idővel táborozhat ismét. Egyházi lapunk vidám alaltban kezdte meg pályáját 1841-ben, 's élénk arczára örömmel néztünk Hanem utóbb el-elkomorult, borús, haragos és hadias lett, mivé hogy ne legyen, alig is lehet akadályozni, mivel ez korunkban foglal, ront, épít, javít, vág, gyógyit, haragít és békéltet, végre oktat és sokat használ. Végezze most hát az esztendőt vidáman, mint elkezdte. 'S ha jövö évben pályáját folytatja, mi meg is leend, adja az ég, hogy a' szívek hangjai, mellyek bennszólanak , igazak , üdvösek, nem rágalmazók, nem sértegetök, nem boszus, haragos zsinatolást indítók legyenek. Utoljára, bevégzö pontban azt fejezem ki, hogy ha a' zsinat-szó helyett csakugyan más jobbat veszünk használatba, annak valóban én örülni fogok; ellenkező esetben jövendőre én is másokkal együtt a' zsinalolást folytatom. Figyelmező. Szerény kívánat. Szerkesztő Székács József ur felszólított bennünket Luther Márton diadalénekének magyarosítására, 's mi szavait örömmel olvastuk. Példájával megkezdte e' munkát. Utána Szakács József ur is tön egy kísérletet, mellyet már sokan megölvasának, az elsőével egyült. E' másodikról legyen mondva ennyi: még benne homály, érlhetlenség és erőltetés is uralkodik, kivált ilt: — „Mivel Mio éltünk reudia találni Azt fel kegyeletivel." Tehát nem mondhatnók azt jobb fordításnak Székács úrénál Hogy pedig minél többen tegyenek kísérletet a' halhatatlan 's dicső emlékű reformátornak, mint az értelmi homály erős lánczai szétszaggatójának, diadaléneke magyarosításában , ugy vélem, nem teszünk haszontalan munkát, ha azt a' magas érzelü éneket eredeti nyelvben is lapjainkban kinyomatjuk, főleg csak azért, ha netalán azt többen nem bírnák, kik fordításában kísérletet tenni ohajtnának. — Azért e' szemponl-I ból én azt ide ki is irtam. Ein' feste Burg ist unser Gott, Ein gute Wehr und Waflen: Er IiíIft uns frey, aus aller Nolh, Die uns jetit hat betroffeR.