Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-03 / 5. szám

hanyagolása- és elfajulásának o az oka. Es mint fá-'emberfi méltóbb és őszintébb kegyelettel e'földön? radoz, őrködik, gondolkozik, jár, kél, szól, int, mint imádott szüle előtt, hajt a'hálás tanítvány méltó tesz és tétet a' lelkisméretes szüle, és mindent tanítója előtt fejet, és emléke szent néki, mintszü's mindenkor csak gyermeke' javára, csak gyér- lei nevének pendülte; és ez természetes, mert az x . igazi tanítvány tudja , mit köszönhet tanítójának, meke boldogítására: önmaga éltének becses és csupán gyermeke' üdve szerint méri, ő magának semmi, gyermeke néki minden. Es vigyük ezen képeket át és illesszük a'tanítói működelemre, kinek a'szülék magzatjukat csak azon bizodalomnál fogva adják át, mivel azt ismét szülei védkarok alá helyhezettiiek hiszik. Es sokszorozzuk a' szülék gondjait, aggodalmait és tevőlegességök' egész őszvegét a'tanító- és nevelőnek annál még sokkal szellemibb föladatával, és egyszersmind sokkal terjedelmesebb 's bokrosabb munka körével, nem tünteti-e ez legottan ki, miszerint a'tanítói és nevelői vállak temérdek munkával terhel vék? Megvallom, ha bármellyik tétkört tekintem is az emberitársadalomban, alig találok egyént, ki olly szünetlenül munka idején élne, minta' lelkismerctes tanító. Nála nincs szünet, nincs félbeszakasztás, sőt nem is lehető , mert a' tanítás-nevelés életmüvies tevékenység, melly örökfejleszkedésben megállapodást nem ismer, mert tárgya nő, gyarapszik és ágazik örökké 's helyét betölteni törekvő tanító, kell hogy növendéke lelkének minden egyes levélkéjét necsak szemmel tartsa, miként bimbódzik és hajt, hanem már előre is kiszámítsa, miként fog majdan sarjadzani a'lélek, 's miként lehetend új sarjadékait épségökben megtartani, megóvni, és szilárd gyökerek, törzs, derék és ágak képezte egésszé fejleszteni, a' ián gyümölcsöket termeszteni, érlelni. A' tanító-nevelő munkája jelenben van ugyan, de hatásának a' jövendőre kell kiszámítva lennie, mert a'tanítvány a' kit oktat, a'növendék a' kit képez, még csak a'legközelebbi tizedek' férfia leend: mennyire kell tehát tanítónak tudnia és sejtenie, mi leend a' legközelebbi tizedek' feladata! merthijába —különböző koroknak különböző igényei és különböző teendői vannak. — lm tehát a' tanító, a' mult szellemi hagyományainak , jelenbeni munmunkássága által , nagyszerűbb és nemesebb jövendőt biztosít. És ki mondhatna illy munkát csekélyszerünck ? Hisz ez az emberi szellem tökélesbüllének legfőbb létrehozója. De térjünk immár a' második és rövidebb pontra ?

s kérdezzük: minő jutalmat arai a'tanító munkájáért? Tán érez és márványba vésetnek érdemei? Tán czímeres ravatal fogadja porát? Tán kincs és dicsőség árasztja el házát? Oh távolról sem ! sőt illy jutalom után ő nem is vágyódnék: ő neki az nem is lehelne jutalom! az ő jutalma sokkal egyszerűbb, de egyúttal sokkal tartósabb és valódibb, mert sokkal szellemibb. Nem érez és márvány, hanem hála és tisztelet oltárokat építnek néki szivökben az ő tanítványai, és az örök emlékezetnek tiszta lángja ég az oltárokon. Mint szüle előtt •— pedig szülénél kit tisztel tudja, hogy ez épen úgy szüle néki , mint szüle az ő nemzője: valamint ennek szeme, haja, homloka 's arczvonulatinak hasonlatát változhatatlanul magával viszi, úgy magán vagy inkább magában hordja, lelke és szíve vonulatai' legbensőbb redőiben gyakran tanítója elvei 's gondolatai képmássát, 's ha a' tükör' nemzőjére emlékezteti, nincs-e ugyanannyi oka tanítójára emlékeztetve lennie, ha beszél vagy eszmél? Ha ez máskint van; akkora'tanító nern volt igazi tanító, vagy a'tanítvány korcs vala. A' jó tanítvány élte'fogytáig szivében hordja jó tanítója' képét, sőt ezt abból akarva sem irthatná ki. Hány ezer világító gondolalof, hány ezer melengitő érzeményt költ a' tanító éveken át derült elméjű 's nyílt keblű tanítványiban, 's mind ezeket sorozzuk még azon elmék és szívek' számával, mellyeket évente oktatással és erényes példával megvilágít és szent hévvel éltet 's azt fogjuk találni, hogy alig van tétkör, melly a'tanító' tétkörének illy jutalmával felérjen. Keressetek ehez fogható jutalmat? ehez hasonló emléket? Megvallom, hogyha valahol valósítható, minden jónak imez óhajlata, hogy emiékezetök szivek 's lelkek' templomában éljen, úgy ez itt valósítható és valósuló is- Irigyeljétek a" lanítót ha lelki működést 's ennek lelki jutalmát valaha irigyletre méltónak találtátok. De miért láljuk mégis más részről, hogy sorsodat oh szegény tanító! nem irigyli senki? sok könyveidet és kevés kenyeredet nem kívánja meg senki! sem helyzeted' tiszteletiért, rangod vagy méltóságodért, senki reád sóvár szemet nem vet! pedig azt szoktuk ám mondani, hogy nem szerencsés ember az, kinek irigylői nincsenek. Honnan van hát az ? egypár okát én is megmondhatnám és meg is mondom: de csak egv pár szóval. A' jó tanítónak van ugyan sok könyve, de rendszerint kevés kenyere, mert lelki mezon dolgozik, a' hol nem gabona, hanem csak ismét lelkek teremnek. Már pedig elismert igazság az, hogy mennél szellemibb az égvén' hatásköre, annál szűkebb anyagi jutalma , mert különben a' legtudósabb férfiak, a' legfenscgesebb művészek, költők és ezekhez hasonló szellembajnokok, nem küzdenének 's nem küzdtek volna ínséggel sőt néha ehhalállal. Másodszor , a' tanítónak nincs kül rangja és kül méltósága 'S ennek oka többek közt következő : mivel gyermekekkel és ifjakkal foglalkozik , kiket még nem szoktunk tisztelni, és kik még kiskorúak, megtörténik gyakran — mert valljuk meg nyíltan — hogy az ember' működés köre és ennek polezozata is szokott kölcsönfényt vagy kölcsön-árnyt az egyénre vetni, azért