Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-11-16 / 46. szám

elszakadás után sovárogjon, de őszintén párosodni fog majd óhajtani mind az egyházzal, mind a' statussal, mind a' kettőnek bőven gyümölcsözendő. De a' két testvér sokszor mostoha volt iránta: az egyház néha a' statushoz utasítá, a' status sokszor óvakodott az egyház miatt. De térjünk ismét vissza T. úrhoz, ki folytatólag igy panaszkodik : „a1

népiskolákban is, fájdalom! ritkán tartalik szem elölt ezen czél; az ismeret Istenben, a1

hit Krisztusban távol marad." 'S mindjárt azután igy örül: „szerencsésen átestünk ugyan az idökoron, mellyben főszempont vala, az ifjú szellemet világilag Képezni; jelenleg sok helyütt ismét a' vallás tekintetik sarknak. Bár csak mindannyi oktatók szivét (csak ezekéi ?) valódi keresztyén szellem hatná át!" „Milly szoros egyesületben áll az iskola az egyházhoz, — igy zárja be értekezését T. ur, — világosan előtűnik a1

mondottakból. (Azokból ugyan nemigen). Dehogy azért tőle el nem szakadhatna, nem állíthatjuk (Halljuk!!), mert a' gyermek is elválik, ha felnőtt, az anyjától. (Már ez hát ismét micsoda theoria ? Ha már megakarjuk szorítani, ki sikamlik az angolna !) A' viszony az iskolával azonban mégis más. Középeit áll az egyház 's slatus között 's karjait mind a1

két oldalra kiterjeszti, hogy ezen, eszmékben kapcsolt, (ezt most mondja először) valóságban elválasztott hatalmak közt valódi kiengesztelést létesítsen.'4

(Szép megbízás és szerepadás, isten áldja meg; de ez az előzményekből ugyan nem következik 's csak ugy becsempésztetelt). 3) Az egyház viszonyát a1

statushoz, értekezése közepén, — mit én azonban nem ok nélkül, utoljára ha«yék meg magamnak, — ugy fogja fel T. ur, hogy amaz isteni, ez világi intézet; amaz szellem, ez test, 's igy tanít: „hogy valamint a1 test szellemmé 's a' szellem testté nem lehet, ugy nem olvadnak egyház és slatus soha egymásba össze és át; az egyház a1

stalus felett áll, mint szellem a' test felett De más részről az egyház ismét némileg (de mikép hát "Q alárendelt a1

statusnak 's igy az egyház ne legyen status a' statusban." Ki talál itt határozott, alaposan lehozott 's kielégítő tanokra? egyház szellem, stalus test! én meg ugy vélekedem, hogy az egyház is, a' slatus is, mint megtörtént intézet, alakulat test; eszméjére , éltető erejére, czéljaira 's működésére nézve pedig mind a' kettő szellem. Az egyház a religio's hitvallás megtestesülése; a' status a' jogosság, nemzetiség, társadalmi rend és élet megtestesülése, mind a' kettő társadalmi szabályozott életidom, alak, jelenet , az időknek 's szem, még nem eriteriuma a' talpraesettségnek. En azt remenylem, hogy Sickel kistüköré nélkül is azon lesz a" nyíregyházi 's minden seminarium, hogy falusi tanítóknak is szerény ugyan és jámbor, de nem szolgai, azután müveit, ügyes férfiakat, ámbár nem túdorok- 's tanárokat kepezzen. embereknek jellemétől fellételezlelve. De meg kell még mind a' kettőnél különböztetni a' tiszta eszmében felfogott egyházat és statust, millyennek szellemileg lennie kellene, 's a' lett, létező, tapasztalati egyházat és statust. Itt megtörténhetik, hogy az egyház nagyon is világi- 's anyaginak tanúsítja magát; a' stalus ellenben 's az ö alkotmánya, szentnek, szelleminek. (Söt jaj is minden országnak, ha nincs erkölcsileg vallásos alapja, iránya, szelleme 's egész törekvés^ csak anyagi érdek; valamint az is nagy baj volna, ha a' status alatt csak kormányt, az egyház alatt pedig csak papi rendet kellene érteni!) Az előbbiek fonalán egyszersmind könnyen általláthatni azt is, hogy a' világi és egyházi nem tiszta ellentét, (mint lenne az e'világi és túlvilági, a'csak-anyag és csak-szellem, a' földi formák 's a' tisztán szellemi ország, a' mennyeknek országa); hiszen az egyházi is beh sokban világi 's a' világi is lehet egyházi, a' világiak is az egyház tagjai 's ha felügyelök, gondnokok 's t. épen egyházi tisztviselők, valóságos egyházi személyek. Más részről ismét az egyházi és papi nem synonymum, mert az első fogalom jóval tágasabb. Használjuk tehát a' fogalmat határozottan 's ne szóljunk igy : a' világiak harcza az egyházi ellen, holott is in ultima analysi gyakran csak ezt jelenthetné : a' viginak harcza a1

világi ellen. Egyház, (E) ország (0) és tegyük mindjárt hozzá az iskolát is (I), mint az élet fejlődése- 's fejlesztésének alakjai, eszközei, magokban czél nem lehetnek, egyik a' másikat nem absorbeálhatja 's uralkodó primátust nem követelhet. Mind a' három felett áll egy magosabb eszme, czél t. i. az ép, teljes, biztos, valódi, áldott élet nagyban. Mind a" háromnak állása tehát a' józan antliropologia, észjog, politika és theologia szerint nem lehet más, mint coordinált, még pedig nem különvált, de egymásba olvadó, mint egyenlően jogosított, lényegesen szükséges műszeres részek-e az egy nagy organismusban, a1

népek ép, nagy, szellemileg fejlesztendő éleiében. Ama három föeszme I. E. 0. helyeit, ha tájékozás végeit ezeket tennők: tudomány, religio, társas viszonyok, vagy ezek föfö eszközeit: ismeret, érzelem, cselekvés (értelem, sziv, akarat) vagy ezek czéljait: értelmesség, kegyesség, jogosság, azután pedig kérdenök, hogy micsoda viszonyban gondoljuk egyiket a' másikhoz, mellyik itt a' feliberendelt, mellyik az alárendelt, mellyik a1

szellem 's mellyik az anyag: bizonyára könnyen eligazodnánk. Pedig ama helyettesített fogalmak koránsem állnak messze egymástól, sőt lélektanilag igen egyszerűen bebizonyíthatni, milly rokonok s elválhatatlanok Az ismeretek rendezett öszvege az igazság eszméje alalt, a' tudomány , melly az iskola, vagy tanítói rend feladása; a'sziv megyéje, vagy is érzelmeink, indulataink, reményeink, vágyaink a'szépség's fellengzöség eszméje alatt,