Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-11-02 / 44. szám

jüek; és előforduló panaszoknál alapul szolgálnak a' conventjegyzökönyv kivonatai. Ugyanazért a' gyülekezet minden levelezései a* helybeli con­venlböl induljanak ki 's másoltassanak le az il­lető jegyzőkönyvbe. Az illy módon felállíttatott helybeli convent kötelességeit lásd: Prot. egyh. és iskolai lap f. e. 7-dik számában : ,,A' békési evang. egyházme­gyének 183J-dik évben választmány által ki­dolgozott, és közgyülésileg elfogadott rendezete fcoordinatio) czikk alatt. Javaslati Tolnából. Az ág. dunántúliak és a' tisztújítás. E' lap utján értesíttetünk, hogy a' restaura­tionak üdvös eszméje, melly másutt olly nagy méltánylást talált, a' dunántúli egyházkerületben, bár egyházak szavazata utján keresztül vitetve, a' legközelebbi aug. 13—diki gyűlésben visz­hangra nem talált és megbukott. De az értesítők nem közlölték, még a' pótlékban sem, azon fö­indokot, melly a1 dunántúli ágostaiakat a' restau­rationak megvetésére motiválta. Adjuk azt léhát itten egy kis fenékkeríléssel és néhány glossák­kal. Tarlozunk pedig ezt átadni a' nyilvánosság­nak , nehogy a' restauratiónak nem óhajtása az ágostai lelkészekre, kik által eszközöltetnek a1 legtöbb szavazatok, homályt vessen; mintha ök nagyobb részint a' feljebbi hivatalokra emeltetést és a' reslauratiót ön gyarló nevük és méltatlan­ságuk érzetéből nem kívánnák. Először is meg kell jegyeznem, hogy a' res­tauratiónak indítványozása a' tolnai esperességböl eredelt ki; következőleg nem magyar, hanem németajkú egyházakból; hol mindenek rendesen és méltányosan folynak; és hol a' gyülekezetek sem esperesektől, sem más halósági tisztviselőik­től, midőn ezek ügyökben fáradnak, egy lépést is ingyen 's jutalmatlanul nem kívánnak 's nem is hagynak. Úgyde a' dunántúli ág. magyar ajkú egyházakban, mellyek legszámosabban levén, szavazataik is legdöntőbbek, — minden hivatal, melly a' kenyérhivatalon felül áll, becsületből vi­seltetik 's ingyen; a' superintendens is olly vé­kony dijat húzván, melly csak épen több a nul­lánál. Ok nem gondolnak azzal sokat, a' hatósági tisztviselők eröteljesek-e még, vagy már erejök­fogyotl aggastyánok; visznek-e végbe valamit a* körlevelek irásán kivül; a' közjó ügyében mi­ből költenek, nem e talán saját véres keresmé­nyükből; eljárnak-e szorgalmasan a' gyűlésekbe és választmányokba's t. eff. mihez pénzerő kíván­tatik: nem! nem! ők szépen megelégesznek a' semmit tevéssel, csakhogy fizetésektől kiméltes­senek meg. Mindazáltal, ha hivatalnokaik olly nemeskeblüek, hogy saját erszényükből áldoz­nak és költenek az egyházak ügyében és erszé­nye helyett: azt dicseretökre meg kell vallani, nagyon szeretik; sőt a' hatósági tisztviselőktől, felmagasztallatásukért, hallgatagon követelik is. A' hanyag hivatalkodás, a' számtalan mulasztás, pontatlanság, halogatás, roszul vagy kelletlenül ténykedés, az ügyek csigalábon menése, az egy­házi és iskolai pénzek panaszos kezelése, a' za­varos számadásokkal vesződés, és más egyéb sok lacrimák, mindnyájan e' kútfőből áradnak ki, en­nek viszont belső rejtélyes kútforrása nem ám épen az okul vettetni szokott szegénység, hanem a1 buzgótalanság és valami önző ázsiai nyerseség­maradvánv, melly a' közjóra áldozástól iszonyo­dik és a1 magyarnak vérében van. Igy állván a1 dolgok, jó szerencsének kell tartani, ha egy-egy vidékben találtatik esperesi vagy más halósági hivatalra egyén, kiben az el­vállalási akarat és a'gyülekezetek szavazatai ösz­pontosulnak; minthogy a'hivatal merén terhek­kel jár, és jövedelmeket nemcsak nem hoz, söt inkább fogyaszt. Természetesen tehát mind lelké­szek mind laicusok ugy okoskodtak, hogy igy is bajosan akadván egyén a' hivatalviselésre alkal­mas és a' megválogatásra elegendő : hát ha restauratió leend, és azt az ingyen 's mégis buz­gón szolgált hivatalnokot hála helyett kritizálják, teszik és veszik is, miképen lehet remény hiva­talnokok nyeréséhez! Azért jobb nekünk nem restaurálni. És ez jól van ideiglen, az eddigi slendrián systema szerint. De, édes dunántúli uraim, vájjon soha sem akarunk-e elkezdeni, szent ügyeinkben fáradozó hivatalnokainknak illő díjt nyújtani? Hátha illyent veendenek idöjártával minden egyházi tisztviselők, nem gyülekezeteik drága kegyeiből, hanem más magasabb országos intézetből? Akkor sem kívánjuk a' restauratiot? Ezt ugyan hinni nem akarom. Azért kissé men­tenem kell a1 dunántúliakat ezen korszerűtlen végzésükért azzal, hogy ez (valamint a' káplá­nok helyben nem maradhatása), csak ideiglenes végzés; és bizton reméljük, hogy nem sokára a' restauratio ujolag szőnyegre kerülvén, elfogadta­tandik; következőleg Relőrmbarálnak e'tárgyat megpendítő jeles értekezése , mint bona causa, végre dunántúl is triumfáland. Gyöngyösparti. Cí y ii 1 é s e k. Ud var iiely széki reform, egyii. me­gyei gyiilés. Egyh. megyénknek rendes őszi gyűlése sept. 2b. 's következő napjain tartatott sz. Udvarhelyt. Kitűzött nevezetes tárgya a' „directorválasztás" levén, előre népes gyűlésre számítoltunk; mert nálunk, világi mind egyházi renden, a' „választás" olly hatalmas ige, melly a'közönösség álmából is felrázza, 's akaratlanul is a' gyűlés helyére vonja a' szózattal birók egyetemét. Reggeli 9 órakor nyitá meg a1 gyűlést t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom