Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-19 / 42. szám

gyed egyenesen kiköté, hogy igéről igére tegyem közié. 'S ezen kinos helyzetben irtam, a' mit irtam. Utolsó levelét ezrei végzi kegyed: „Elégtételt hát, uraim, elégtételt kérek, t i. a' sérelem mezején: azonban anticritica nélkül valót kérek, vagy viszonzásomnak ismét helyet igénylek." Más elégtéielt én nem adhatok, miut azt, hogy kegyednek a' mattyi ünnepélyre vonatkozó két levelét egész kiterjedésében ide igtatom, igéről igére, minden jegyzet, csillag, crilica vagy anticritica nélkül. — Első levél: Tisztelt szerkesztőség! Folyó év julius 3-dika, Baranyában, a' mattyi helységnek's egyháznak emlékezetes nap vala. Ltppe herczegek, Atya "s fiu, mint a' dardai uralom birtokosai, egy par honnyokbeli bárók 's több uralmi tisztekkel együtt, a' Dráván tul levő más birtokukból, Miholátz — 's a' már magyarhoni sardai uralmukhoz tartozó Gordisa felöl, a' csatornával vezetendő úgynevezett fekete víz megtekintésére Matty alatt 's a' t. jövének e' napon, mint máskor, Dárdához közelebb, egy töltés rakatását is megszemlélni kegyeskedének. Az illető beremenyi tiszttartóság ugy intézkedek, hogy a" Mattyra rendelt ebéden kivül, a' Herczegségek mint protestánsok, prot. egyházi személyek általi megtiszteltetést is nyernének. Alólirottnak, 's a1

helybeli tanítónak, valamint a' közelfekvő Gordisa helységében is lelkész- 's tanítónak, hírül adaték. A' köszöntő beszéd }

a" 2 lelkészek közötti egyezés szerint (hogy már harangzúgatás 's éljenező iskolások kiállításáról ne is szólljak) a' herczegségben sajátságos német nyelven, — mert t. i. az ifjabb Herczeg is csak még most kezdi tanulni nyelvünket, — alólirottnak, mint helybelinek 's idősbnek, jutott szerencseül. Ki mint szóvezetö felemlíté, miként minden jelenvoltak legszívesebben részt vevének ama közörömben, melly az uralomban (Herrschaíft), minden jobbágyokat, ö Fensége kiilországábóli szerencsés megérkeztével felül folyt (überströmte). Mattyon megjelenésével, ama vallás hatalmával tanított 's eltanult 3 erények: a' magasztalás (Hochachtung), a' hűség, és a' szolgálat — buzgalom (Dienstbegierde), növelkedtenek — olly evangyéliomi erények, mikkel, miután e' magyar földbirtok (Landgut) ö Fensége herczegi családjára átment, legforróbb kívánsággal vágytak az e' nap megérlietéseért istent dicsőítő jelenvoltak, ö Fenségét, 's kedves fiát ö herczegségét, (általában: Durchlaucht) mint földes uraikat, Isten mindent tehető szeretete segedelmével, kitől ő Herczegségek hosszú életeik is kéretének, — sőt az összes kísérletet is (sámtliche comité) tisztelhetni. Melly érzelmek 's kivánatok magas tetszöítését (Genehmigung), érthető hangon alól— irott kinyervén, 's ö Fensége, ekkor utazó öltönyben, a' helybeli lelkész gyenge leánykája által (két nagyobbak között) ke'zcsókolással nyújtott 's a' szóvezetésben megemlített tiszteletbeli „ártatlan koszorút," is — az idegen hitvallású alerdész (Unterforstner) udvarán — elfogadván, noha a1 déli idő jelen volt is, nem mindjárt lépett be az uralom költségen épült régi kisded hajlékba. Czél vala, ü" templomot is, belől megtekinteni; hol ez esetre, a' közasztal ünnepélyes (piros bársony) terítőjével 's természet-szülte virágcsomóval a' papné széke eleje, diszlettenek: "s a" helybeli vezető lelkész szerény kérelme teljesült, egyházi tárgyakróli beszélgetés (leginkább párbeszéd) örömei között; söt egy még szerényebb kérelem az alig 6 éves paplaknak megszemlélése iránt se maradt elfogadás nélkül, hol a" papi család iránti kegyes leereszkedést is, a' fényes kísérlet láthatta. Ezután következék, az őszinte mind két helyek többnyire ref. h. v. jobbágyait ajánlott 's palástosan tisztelgett prédikátornak, söt prédikátoroknak, a' herczegi ebéd 's további beszélgetésbeni — csak a' német nyelvbeli gyakorlottságra nézve különbözött — részvételük ö Fensége egyenes rendeletéből! a' 2 herczegek, 2 bárók, az uralmi nagy kedvességü praefectus, 's az előlülőhez legközelebby

a' herczegfival átellenest, jobb felöl, hosszában ültetett 2 ref. papokból állott asztalnál!; mellyeket, az igen szükséges morális illeszkedés mellett is, valódi fesztelen 's közös élénkség jellemzett. Gondolnám, nekünk a-1

civilisatio juriumque planisatio helyein fellépni alig bátorkodó szárnyaszegett protest. papoknak, nem minden bokorból kitelő szerencse?! Es az evangyeliomszerü szellem, mint mennyei erő ületvén ekkora' mattyi helységben 's egyházban az önzéstelen tisztelet 's tiszta szeretet ünnepét , mig ez tartott (erkölcs vallásos meteorok) a' nap gyönyörű csendes volt; helyb. ref. lakosokból valt zenészek is növeszték a' jovial herczegek mint földes urak öröm t; . . . . hanem — talán, hogy amaz első pünkösti szél sebesen zug ó zendülése szerint (Lukács apóst cselek II: v. 2.) az isteni valóságos jelenlétet hinnünk meg inkább lehetne, a'hirtelen támadott, fakat szaggatott, házfedeleket "s a' t. omlasztott orkán is bekövetkezék, már a' 2 lelkészek haza távozásuk után. De veszedelem nem érte a" fenséges hprczegeket — nem ! mert az ur leve őröző pásztoruk ! (zsoltár XXIII). — Ünnepélyünk megtekintetelése gyanánt vehettük a1

physicai meteort. — Csendes időben utazának el, meg azon napon, felejthetlen látogatóink. Kiknek minden lépteiket, az austriai monarchiában, 's azonkívül, jó Istenünk szellemhatalmas (geistgewaltig) szeretete 's magas7tos gondviselése igazgassák!!! Szakács József. — Melly közleménynek, igéről igére, *s nevem aláírásával z"prot. egyh. és isk. lapban közzé tételeért, alázattal esedezem: Tisztelt szerkesztőségnek tisztelöjök 's barátjok Szakács József m. k. a' felsőbaranyai ref. egyházvidékben mattyi lelkész. — Második levél: — Matty julius 15. 1844. Tisztelt szerkesztőség! Ha még nem késő, a' folyó év julius 6-diki közleményemben e' szavak helyett: nem minden bokorból kitelő szerencse? ! igy álljon a' szövegben : „nem minden bokorban mutatkozó szerencse? !" — Ezenkívül, adalékul kérem felvétetni e' keveset is: ,,Máskor Qui. G-kán) szerencsés vala alólirott a1

Lippe herczegek mattyi látogatásukról egyházias megtiszteltetésükről, sőt még arról is tudósítani (többek között) az érdemes olvasót: miként egy művészi virágokból készített koszorút, nevezett külhoni uralkodó fejedelem vagy is az atya, sajátkezüleg, a' helybeli prédikátor leánykájától kettő között, nagy kegyesen elfogadni méltóztatott. Azon 2 leányzók egyike alólirott nejének árvaságra jutott testvérje, másika pedig a1

helybeli érdemes taníló ur leánya — mindketten hajadonok — valának, kikről a' szóvezetésben is (jul. 3-kán) világos említés történt. De nem maradt ennyiben a" dolog. A' törvényes bevezettetés által Magyarhonivá lelt igen kegyes földesuraság jónak látta, fennt ujolag megemlített papi's tanítói leányokat másként is, mint mennyi örömet azoknak a' nemes erkölcsi öntudat okozhatott, megjutalmazni: jelesen nagylelkű lön azoknak, folyó hó 13-dikán, az illető beremenyi tiszttartóság 's mattyi bíróságtól — miután adakozásra szánt több darabokat egyszersmind vásároltatott volna! — nevezetes finomságú ruha ajándékokat küldi ni. A' 2 Herczegek ugyan (atya 's fiu), illy alacsony sorsuaknak sem tisztelgésekre sem köszönetekre nem szorultak: azonban mi a' tiszta erköltsnek tartozni részünkről véljük, hogy alólirott ez örömmel elboríttatott 3 leánykák legalázatosb hálaköszönetüket, minden tisztelettel — melly a' felséges austriai uralkodó háznak illy méltó rokonjait, "s legközelebbről Magyarország fenséges Nádorának valóságos atyjafiait, megilletheti!!! — nyilváníthassa."—Tiszt, szerkesztőségnek is erkölcsi udvarlójuk Szakács József m. k. mattyi ref. lelkész. — U. I. Ez adaléknak is alája nyomathatik együgyű nevem. — — Megvan-e most elégedve velem tisztelendőséged ? Adtam-e elégtételt? Székács.