Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-19 / 42. szám

lenczéje, hogy abból özönlenék szerte minden rosz; valamint egyike sem olly bőségszaru (cor­nu copiae), hogy minden áldás belőle áradna ki a'prot. egyházra. Tudjuk, minden kisebb na­gyobb egyházi testületeknél a1 többség határoz, 's azt a' főnök vagy elnökség el nem ferdítheti Ha tehát vannak egyházainkban jeles, rákészült és termett férfiak, kikből szinte válhatnának jeles superintendensek, esperesek, ügyelnökök: abból nem következik az, hogy azon tisztségekben mindenik részesüljen; ellenben a' jelesek számá­nak nagyságából igenis következik az, hogy egy­házi ügyeinket folytonos figyelemmel kisérjék, belátó értelmökkel gyámolítsák, 's az egyházi közjó előmozdításában erőteljesen 's buzgón mű­ködjenek. — Nem tartom én a' protest. egyházi testületet, magán egyházainkat, esperességinket és egyházkerületinket, in corpore et membris, olly pygmaeusoknak, kiket akármellyik egyházi tisztviselő csak holt gépnek tekintene, 's arra kívánná 's birná mozdítani, merre saját kénye szerint akarná. Nem! épen azért nem tudom fél­teni protest. egyházunk szebb jövendőjét, mert a* kiskorúságból kivergödtünk, apathiánkból felébrül­tünk; az aristocratiai akadályokat egyházunkban le tudjuk 's le is akarjuk győzni, az igazságot nyíltan ki merjük mondani, a' hiányokat és visz­szaéléseket van buzgalmunk és képességünk meg­orvosolni, — a' prot. egyház eddigi borújára de­rűt virasztani, — alkalmatlan tisztviselőket, ha önkényt le nem mondanának, leköszönésre bírni, vagy tísztségöket róluk nyíltan is levenni; — 's mindezt — tisztújítás nélkül, nem háborgatva *s kedvetlenítve az ügyeseket. — Igaz, „megtörtén hetik néha, hogy reménye- 's bizalmában a' kö­zönség valamelly egyed választásával csalódha­tott" — mint Reforinb. mondja; de ugyan e' csa­lódás tíz egymásutáni tisztújítás mellett is meg­történhetik, tudván, hogy emberek vagyunk, gyarlók erőnk- 's akaratunkra nézve. Mindennek tetszeni lehetlenség, akarni is bolondság. Az is könnyen meglehet, hogy azon úgynevezett, je­lesebb, rátermett és készült egyedek( i választá­sában is, kik ábrándvilágban élve, saját érdemö­ket nagyító üvegen szokták nézni, — hasonlókép csalódhatnék az álérdemtől elámított közönség. — Milly eröt lát Reformb. a' tisztújítás pártolására ezen okban is: „Az ember, mig felmagasztalva nem volt, tudta magát kedveltetni mindenekkel: felemeltetve viszont minden szívet elidegenít ma­gától?" Hiszen, ha e' baj olly gyér választás mellett is történik, gyakori 's átalános tisztújítás mellett még gyakortább történhetik. Mi hasznot lát tehát erre nézve Reformbarát a1 tisztují­tásban? 5. Indoka Reformbarátnak a* restauralio be­hozására „a jogsierüség és méltányosság, melly­nek jelszava: quod uni justum, alteri aequum.<e 'S ezt teszi hozzá: „Ezt, uraim, jól meghalljuk!c ( IgenI igen! „kinek fülei vannak á' hallásra, hallja meg!" — ugy-e? Igen! igen! Minthogy Reformb. egyéb ál-és ürügyokai mit sem érnek: ez a' legmázsásabb indok. E' miatt volt a1 sok lamentáló jeremiade, annyi gúnyteljes alaptalan kifogás; e' miatt a' sok fatalis offíciorum collisi­óvali küzdés, az idősbség elve szerinti esperes­választás, és más súlyos bajok tömege, mellye­ken csak a' tisztújítás panaceája tud segíteni. — Én pedig azt hiszem 's vallom, hogy tisztség utáni szerénytelen sóvárgás miatt sürgetni prot. egy­házunkban egy idegen 's pusztító elemet, a' tiszt­újítást, a'legszennyesebbik ok. Nem azért vannak egyházban tisztségek, hogy azokba minél többen betekintsenek, mint b d I k D be; hanem hogy egyházi ügyeink jól menjenek. Nem czimkór 's egyéb hiúság kielégítésére állít­vák azon tisztségek; hanem az egyház dísze- *s közjavára. — Szép volna bizony, ha, Reformb. állításaként, csak addig lenne bennünk buzgalom — eskü által is megszentelt — hivatalos köte­lességink vidám 's pontos teljesítésére, mig tiszt­újítás mellett valamelly tisztségre juthatás remé­nye ad ösztönt, és a' feltolakodás nimbusa vakít! Valóban jó adag szerénytelenség kell ahhoz, hogy valaki a' nagy közönség előtt tartózkodás nél­kül ollyakat mondjon, mellyekből annyira kirí a' főpapság utáni ásítozás. Joga van kívánni — igenis — ki akarja, a' tisztségre emeltetést; de az egyháznak is joga van czímkórtól elragadott kiskorú baczák's éretlen fráterek (Reformb. sza­vai) erőszakos elönyomakodásukért a' jeles tiszt­viselőket le nem dobni. Gyönyörű buzgalom a' prot. egyház iránt, gyűlöletes hiúság miatt, annak szégyenére 's romlására tisztújítást sürgetni! 's íme az illy tisztség után esengök fognának bizo­nyosan legtöbb ármányt koholni, corteskedni, ha tisztújítás lenne! 's ha közülök egyik másik nem érne czélt, mindjárt a' végzett tisztujításkor el­kezdenék az évek után következő tisztujításrai készületet, sokfelé elágazó fondorlataikkal. Épen igy szoríttatnának háttérbe a' valódi jelesek, kiket szerénységük az elötolakodástól tilt, hogy tiszt­séghez legkitűnőbb érdemeikkel sem juthatnának soha. — Reformb. ez állítása: „ha a? gyülekeze­tek szavaznak, nem lesz corteskedés" viszont igen eredeti, analógia szerint más szóval ezt teszi: Megyei hatóságoknál azért nincs corteskedés, mert a' helységek szavaznak. Ehhez rokonnemü okos­kodás annyi van Reformb. iratában, hogy mind említeni unalmat szülne. Azt is mondja ö: „rosz közvitéz, ki tábornokká lenni nem akar— ugy, de még egy tábornokot sem degradáltak közle­génynyé azért, hogy közvitéz lehessen tábornok­ká ; söt alkáplárt is csak nagy büntetésül szoktak degradálni. Az a' jeles tábor, hol sok van tábor­nok képességű, bár mindegyik azzá nem lehet is. — Szép dolog lenne bizony a' prot. egyház méltóságát, a' jezusi szelid jellemet, a' tiszta er-

Next

/
Oldalképek
Tartalom