Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-12 / 41. szám

ürült papi hivatalt elfogadni. A' kérdéses egyén e' felszólítás után egy, atyjához intézett magán levelében nyilatkozott is a' legnagyobb szerénséggel, hogy hajlandó lesz elvállalni, ha bizonyossá (etetik , hogy öt nemcsak egykét ember, vagy valamelly párt, hanem az egész gyülekezet osztatlan bizodalma óhajtja. 'S ez atyjának irt sorok után azt is tevé még: annyival is inkább bizonyos akarok lenni aííelöl, hogy engem azon gyülekezetnek osztatlan bizodalma kiván-e vagy sem ? mert én még nem estem kétségbe jövendőmről, 's reménylem magamról, hogy egy papságot akármikor meg fogok érdemelni, kivált a' károlyi tractusban, hol ugy is kevés a' valamire való ember. — Azonban történik, hogy az említett magánlevél megérkezte után azon D. helység' káplánja utazván, a' szóban forgó ifjú egyén atyjánál szállásolt, hol is egy külön szobában magára hagyatva, mig az atya és gazda honról eltávozott, a' tiszteletes vendég, mindenkép használni akarván a1

vendégi jogot, a1

szobájában levő fiókokat felkobozta, 's felkobozván, a' benne találtató irományokat, 's azok közt a' fentebb érintett tárgyban küldött magánlevelét is a' fiúnak elidegenítette, 's ez utóbbit a' megye már említett békételenkedö papjainak is felmutatta. Kik is a1

levélkobzót, — a' helyeit, hogy megintették volna ezen aljas teltéért — tárt karokkal fogadták. 'S a' mint a' levél ezen ártatlan ezéki magánsorait olvasták : reménylem magamról, hogy egy papságot akármikor meg fogok érdemelni, kivált a' károlyi tractusban, hol ugy is kevés a' valamire való papi ember, kezöket keblökre tevén, mintha már az óhajtóit papságot szorítanák magokhoz, hangosan kiálták: „ev TXTOIO vtY.a" 'S vele azonnal az espereshez futottak, sürgetők, hogy tartson minél hamarébb egyh. gyűlést; mert minket a' D.iek által kinézett egyén nagyon megsértett, íme kezünkben van a' minden erejű documentum. A' t. esperes ur — ki olly jó, hogy a' jóság még ártalmára is van, — 's a' józan gondolkozású megyei fögondnokunk, hiában mondogatták : „hiszen, uraim, ezek egy fiúnak atyjához inlézett magánlevelének bizalmas szavai, mellyek senki gyalázatjára sem intézvék, 's legfeljebb is egy egyénnek csak magán, 's fájdalom! igaz okon alapuló véleménye, 's mi igyekezzünk azt szilárdabb magunkviselésével hamissá tenni. 'S aztán meg ez nem is hivatalosan, hanem illetlen lopás által esett tudomásunkra, — mit, ha szégyenünkre megtörtént, őrizkedjünk — hogy a'világ meg ne tudja." De nem! rivalgák a' nem annyira a' méltatlan gyalázás, mint a' várva várt papság' elvesztésének látása által felbőszült tiszteletes urak, — e' sértést e. megyei gyűlés elébe kell vinni. Mit sürgettek, végre meg is lett, mert a' t. esperes ur gyűlést hirdetett, 's mi a' gyűlésen megjelentünk. 'S kérdi a' nyilvánosságot szerető közönség, mit végeztünk ? — hát elhatároztuk a' nélkül, hogy kihallgattunk volna a' szegény bevádlottat, hogy ő akár sértett, akár nem, de ő minket megsértett; 's mint illyet, nem engedjük meg, hogy e. hivatalt viselni tractusunkba jöjjön valaha, azaz más szóval, hogy a1 gyülekezet, ki papját eltemette, ne azt hívja meg papjának, kit ö akar, hanem mi közülünk menjen oda valaki, akár szereti a' gyülekezet, akár nem. De ezzel még nem elégedtünk meg, 's megkeresni rendeltük a' f. t. egyh. kerületi gyűlést is, hogy azon egyénnek, kit a' kérdéses gyülekezet magának, a' mi praejudiciumunkra, választott el, és a' kinek magán véleménye a' mi hitünkkel ellenkezik, mondom, azon egyénnek más büntetést is eszközöljön. — 'S a' káplánt, ki elég aljas volt, egy magánlevelet hír és engedelem nélkül elvinni, nem bántottuk ? — Nem ám ! söt egy zsoltár zsidóul idézett szavaival, mit a' t. atyafi — ha a' na- ' pókban tarlott tractualis visgálatból kell következést húzni, bajosan értett, — még meg is dicsértük. — Lám, lám! azon édes reményünkben, hogy egy egyént, ki szálka szemünkben, eltávolíthatunk, még a' lopást is erénynek kereszteljük, 's az eszünkbe sem jutott, hogy azon t. atyánkfiának, az érintett levélnek aljas kézrekeritése jobban gyalázott bennünket, mint azon ifjúnak akár minemű szava, mert a' csak szó, még pedig vagy igaz vagy nem, melly elhangzott volna ; e' pedig tény, melly örökös foltnak marad rajtunk, hogy köztünk még ollyan is találkozik, ki egy reménylett papságért lopni sem irtózik. Oh tempóra! oh móres! Károly vári ref. egyIlázllle§ye, gyűlése. Folyó év september 18-án tartotta Károlyfehérvárott a1

károlyvári év. r. egyházi vidék részletes zsinatát n.'t. Szász Lajos esperes elnöklete alatt, mellynek érdekesb tárgyai ezek valának: a) Egyházvidékünk által jegyzőnek választott és megerősítés végett a' közzsinatnak felterjesztett három egyének közül a' közzsinat kijelelte (választotta) Benkö András abrudbányai lelkészt, ki is tiszta hiv folytatására feleskettetett; e' felesketés ugyan az eddigi szokás szerint a' közzsinaton történt, de mivel Benkö András 's a' vele megválasztottak ott jelen nem voltak, szóval meghagyatott esperesünknek, hogy a' közzsinat által jegyzőnek választolt Benkö András a' részletes zsinaton feleskettessék, melly meg is történt az irtak szerint; mi azonban ezen tényéböl a' közzsinatnak már most azt sem tudjuk, hogy ezen jegyzőtételmóddal a' választás vagy megerősítés jogát tartja e magáénak? hogy szabad választás-joga nincs a' részletes zsinatnak, azt fájdalommal érezzük , a' felesketésre nézve pedig a' szóval való meghagyás helyett bár két sorból leírását a' közzsinetnak örömestebb fogadtuk volna, hisz ezt megteszik egy hivatalos kijeleléskor a' leghatalmasabb királyok is. b) A-1

közzsinatra esperesünk mellé Ács Sándor boros bocsárdi lelkesít küldöttük volt több utasításaink között azon meghagyással, hogy a" közzsinali vitatáiok érdekesebb eredményeit e' mostani részletes zsinatunkkal tudassa, kinek is világos és tiszta előadásában leginkább örömünkre volt azt hallanunk, hogy az esperesi successio kérdésé valahára, és a' képviseleti rendszer is talán (?), melly kettőben rejlik sok