Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-10-12 / 41. szám

veheti a* nélkül, hogy hivatalának hatását el ne tiporja, vagy legalább hogy természetét egészen át ne alakítsa; az anyagi és egyházi politikai ügyekbeni elnökséget ellenben önbelátása szerint intézheti, 's azt mindenkire, de a' lelkészre is, rá­bízhatja, ugy azonban, hogy a' többi tagok, főkép pedig a' lelkész közbeszólási joga fentartassék Innen következik, hogy az egyedüli elnökséget senki más, mint a' lelkész, nem viselheti, 's hogy az elnökségből semmi esetre ki nem zárathatik. Ennél fogva a' ráhói egyházfelügyelő azon fen­héjazó merészsége, hogy a' helybeli lelkészt az egyházgyülés elnökségéből ki akarta zárni, egyébnek —ségnél nem tekinthető. Hoits Sámuel. Egy-két szó B. F-nek a' tisztújítás ügyében. B. F.-nek az enyéimtöl különböző nézeteit (Prot. egyh. és isk. lap 34-ik sz.) véleményem szerint, e' három pontba szoríthatni. 1) A' nyilvánosság nem elég a' visszaélések eltörlésére. 2) Nem leend corteskedés, ha aMisztséget vi­selők a* társaság valóságos szolgái leendnek ju­talom nélkül. 3) A' papi hivatalokra nézve nem leend tiszt­újítás , mert más a' tisztség, 's más a' hivatal, amaz letételével ez megmarad. Ezekre egy­két szót! I. A' nyilványosságnak én olly nagy erőt tulajdonítok, mint nagyon tisztelt Fáynk, ki ,óra­mutatója4 147-ik lapján mondja: hogy ez legbiz­tosabb szer az önkény ellen, mondhatjuk: minden visszaélések ellen. És hogy még most is a' világ szemeláttára is itt-ott kovácsolják a' szörnyeket — mint B F. állítja — ez nem azt mutatja, hogy a' nyilványosság nem irthatja ki a' visszaéléseket: hanem azt, hogy a' nyilványosság még nem vilá­gosította meg eléggé a' szemeket, s nem érlelte meg a' bátorságot; azt mutatja, hogy sokan van­nak még, kik, mivel az önkény és zsarnokság kigyói megcsipkedték őket: a' gyíkoktól is fél­nek, s a'nyilványosság fegyvereit használni nem bátorkodnak. Azonban én hiszem, hogy az ifjú­ság , mellynek szemei hozzá szoknak a' nyilvá­nyosság napja sugáraihoz, 's mellyet a' nyilvá­nyosság napja érlel férfiakká, elég ügyes és bá­tor leend használni a' nyilványosság fegyvereit a' visszaélések kiirtására, és nem sokára: incipi­ent magni procedere menses. (Virg. Bucol. Eclo­ga IV.) II. Ha a' tisztviselők jutalom nélküli szolgák leendnek is, mégis leend corteskedés. Mert nem mindég az anyagi haszon rugó a' tisztségek el­nyerésére ; hanem a' dicsvágy is, melly gyakran törvénytelen tényekre készteti a1 tisztviselőt. Le­gyen ezen tekintetben többek közt példa a* sza­lamisi hős (Themistocles), kit a' dicsvágy nemte­len tettekre nem egyszer ragadott-el. Ha a* dics­vágy lehet rugó anyagi haszon nélkül is a' tiszt­ség elnyerésére: mit, ugyhiszem, kétségbe vonni nem lehet — ugy lehet hát ösztön a' corteskedésre is, főleg ha a' tisztújítás lábra kap, midőn több tisztségek ürülnek meg egyszerre, 's gyakoribb leend a' felléphetésrei alkalom, mellyek közül mindegyik ingert ad a' corteskedésre. III. Hogy a1 papi hivatal restauratio alá ne essék, ez, véleményem szerint, szinte ugy kivá­nata az emberi társaság boldogságának, mint Kant szerint az isten létele kivánata a' gyakorlati ész­nek (postulatum rationis practicae). Azonban én a' budai zsinat kor- 's czélszerűtlen canonjaiban, mellyekhez szoktak ragaszkodni a' gyülekezetek, 's egyéb törvényeinkben is, elég biztosítékot a' restauratio ellen az egyházi hivatalokra nézve nem találok, 's az igaz Aristidest is féltem erőtlen törvényeink mellett, — főként a' helvét hitvallá­suaknál — a' nép ostracismusától mindaddig: mig törvénynyel nem leend kimondva, mit Fáynk óra­mutatójában a' 139-dik lapon mond: hogy t.i. a' pap bármi hibájáért is, kivévén a' bünt, melly ért világi hatóságnak adatik által, a1 község által ki ne tétethessék 's a' t. Alkottassanak hát minél előbb! kor- és czélszerü törvények, mellyek ál­tal az egyházi hivatalnokok állása szilárdítva le­gyen, 's tétessenek ők olly helyzetbe, honnét sem tisztújítás, sem nép- vagy bárminemű ön­kény őket el ne mozdíthassa. D á n i e 1 f i. Gyűlések. Felso-szabolcst egyházmegyei gyűlés. *) Tartatott Madán julius 23—25-kén esperes Nagy Sámuel és gondnok Patay István elnökle­tök alatt; két világi ülnök hiányában, de számos közpap jelenlétében. 1) Mielőtt az ügyek fölötti intézkedés meg­kezdetett volna, szót emelt egy közpap, felvilá­gosítást kéröleg, miért hogy e' gyűlés az adott elnöki szó ellenére illy későn tartatik, 's körlesz­telt határzat daczára is nem képviseleti? Az el­sőre feleltetett, hogy széna tekintetéből akará kímélni elnökség a' gyüléstartó papot; másikra pedig, hogy zsinat nyiltáig elég időnk lesz még elkészülni a' törvénytervvel. Okok, mellyeknek valami nyomosságot talán tulajdoníthatnánk, ha előre elláthatlanok voltak volna, de igy igen ke­veset, sőt adott szó, 's még jegyzőkönyvi határ­zat ellenére, épen semmit. Nehezen ugyan 's fájdalom, nem kis gyöngédtelenséggel! de mégis kicsikartattak orvoslatul e' határozatok: hogy ezután nem elnöki tetszés, hanem mindig a' gyü­*) Elkésett. Sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom