Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-27 / 4. szám

III. levél. Pillantsuk meg most erdélyi iskoláink' életelemeit. Valamint az embereknek, úgy az iskoláknak életében is két egymásba fogódzó alkat-részeket vehetünk föl: a' testet és a' lelket. Az iskolák' testének tekintem én a:

jövedelem-forrásuli javakat, legyenek azok fekvő birtokok, vagy kamatozó tökepénzek, lelkének ellenben a' tanítókat. Vannak körülmények, mellyek az erdélyi iskolák'jövedelmeinek és stipendiumainak pontatlan kezelésére mutatnak. Igy p. o. tudnék fölmutatni tanodát, mellynek már szolgálatból rég kilépett udvarbirája rendesen elkészítette és béadta ugyan számadásait, de azok hihetőleg mind e' mai napig sincsenek megvizsgálva. A' stipendiumok több vagy kevesebb ideig bentartatnak's néha idegen czélra fordítatni engedtetnek'stb. Amannak oka, hogy az iskolai igazgatók egyszersmind iskolai gazdák is szoktak lenni; és igy rajtuk két egészen különböző természetű, tehát hiány nélkül a' legerősebb akarat mellett is el nem igazítható teher fekszik: ez ellenben ismét a' fölvigyázás' hiányából szülemlik. Iskoláink' jövedelmeit és költségeit tehát, minden évben egy számvevő hivatal' eleibe kellene terjeszteni megvizsgálás végett, és a' stipendiumok' kezelését egy ollyszerü testületre bizni, minő Berlinben a1

„directorinm, mentispietatis." Min denik tehetné az általam sokszor sürgetett iskolai főigazgató tanács' alkat-részét. Nagyon üdvös lenne egyszersmind külföldi universitásoknál levő stipendiumainknak is tisztába hozását megindítani, mellyeket nagy részint a' nemhasználás avítolt ki kezünkből. Jelenleg ifjaink csak a' berlini és márburgi stipendiumokat használják, holott ezeken kivül Jénában hat erdélyi tanuló' számára mind e' mai napig terítve áll a' szabad asztal; Ultrajeclum, Tübinga, kész segedelmezéssel fogadja az oda menőket; Göttinga egyénileg sikeretlenül kisértetett ugyan meg, de hinni lehet, hogy egy hivatalos mozdítás kívánt eredményt vonna maga után Ama directoriumszerü testület által gondolnám erre nézve megtételhetni a' szükségeseket. Tanítóinkat illetőleg leggyökeresebb baj, hogy azok pályájukra előlegesen képeztetni nem szoktak. Akarod-e tudni, barátom, mi nékünk erdélyiekül igazi törekedésünk' czélja az iskolában? Mivel tanítási rendszerünknek polymathiai iránya van, az az, magyarosan szólva, mit az iskolában tanulunk, azt az életben el kell felejtenünk, tanuljuk az iskolai cursusokat azért, hogy végezhessünk; végezünk azért, hogy publ. praeceptorok lehessünk ; publ. praec. leszünk azért, hogy pénz-magra tehessünk szert. Itt érjük el aztán a' pálya' válasz útját. Gondolatod- és a' dolog' természete szerint ollyan hivatalt választunk, mellyre leginkább el vagyunk készülve. Hja! de mi mindenre készek vagyunk; a' bölcsészet, jog, theologia' ágabogaiból egyiránt fényes eminentiae titulus hemzseg bizonyítványunkban, 's annak nimbusa sokszor ugy megvakít, hogy tiszta látásunk csak akkor jő vissza, mikor valamihez fogunk, de — nem bírjuk. E' szerint pályaválasztásunkban nem a' tudományos készület határoz, hanem az erszény. Méregetjük szélire hosszára az élet' útjait, 's a1 végén arra felé, és addig indulunk, a' merre és a' meddig erszényünk bír. Iskolai tanárokká már azok szoktak választatni, kiknek elég pénzök , akár pártfogoltatásuk volt külföldre kiutazhatni , vagy valamellyik universitason tanulhatni; mert jól jegyezd meg, e' kettő nálunk, hol az universitasi bizonyítványokat senki sem kérdezi, egyenlő érdem. Az akadémiai leczkék'választásával is épen olly határozatlanul van a' dolog, mint az iskolai cursizálással. Senki sem tudva előre , hova dül sorsa , tanul jobbra balra, mig végre talán épen az a' szak ad neki kenyeret, mellyhez vonszalmat soha sem érzett. Az ide tartozó mindennapi példák közül legyen elég megemlítenem azon tanárunkat, kinek szive mindig inkább a' természeti tudományokhoz húzott, azonban most, zsidó és görögr

exegesist tanít! És itt már el mondom javaslatképen azon módot, melly szerint a' némethoni tanárok képződni szoktak. Némethonban a' gymnasiumból egyetembe lépő ifjú magának szakot választ, 's bizonyos meghatározott idő alatt (rendesen 3 év) egyedül és kirekesztőleg annak él, hal. Azután szakjából szoros megvizsgáltatást áll ki, 's magának doctorságot vagy licentiatust eszközöl. Erre megengedtetik, hogy az egyetemben, mint Pnvatdocent, leczkéket adjon rendes fizetés nélkül. Epületessége tanítványai' számából tűnik ki; ha gyenge, nem akadnak tanítványai, és igy előbb utóbb le kell lépnie; ha jól viseli magát, auditóriumába, hova tovább mind többen csődülnek a'hallgatók, minélfogva nemcsak fönállása lesz biztosítva, hanem a' mellett a' szemes elöjáróság által rendkívüli tanári rangra emeltetik. További fáradhatatlan szorgalmával tör utat a' professori designatoiságra, melly azt teszi, hogy ha az ő szakját tanító rendes tanár el hal, helyébe lép. Még itt sincs vége az igyekezet1

sarkalásának; rendes tanári fizetése eleinte csak kevésre szabatik, későbben — ha érdemli — növeltetik. Illy lépcsőzetes emelkedés után következik végre az az idő pont, mellyben, mint Savigni, még ministerségre is csak ugy lép a' tanári székből, ha annyit fizetnek a' menynyit kér. — Én, barátom, ezt nálunk sem látom kivihetetlennek , csak akarjunk ; akarnunk pedig kell, mert jó tanárokra szükségünk van, 's ez a' mód legbiztosabban czélhoz vezet. A' gymnasialis osztályok' tanítói végzett diákokból léteznek, évenkint változnak, a' kezök alatti növendékeknek oktatása teljesleg vállukon fekszik, egyedül az ének-tanítás nem. — Hason teher nyomja a' privatus praeceptorokat is, kik-