Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-09-14 / 37. szám

temetkezéssel foglalkoznak, a' tanulásra mi idejök sem marad, — megjelenvén, éneklés után a' lel­kipásztor egy a' körülményhez illő buzgó kö­nyörgésnek az uri imádsággal együtt, a' tisztelgő gyülekezetteli elmondása után, ehhez intő, a'gyá­szos felekhez vigasztaló, minél rövidebb csak néhány sorban foglalt szavakat intézzen, például a' jelenleg gyakorlatban levőt ,,a' minden vigaszta­lásnak istene vigasztalja meg a' megszomorodott feleket; nekünk pedig mindnyájunknak adjon egy­kor csendes és üdvességes kimúlást. Amen, — bármilly hosszú felékesített benedictionak is csak ez a' veleje. Végeztetvén ekkép a' háznál a' gyá­szos szertartás, a' lelkipásztor vagy helyettese, kántor 's éneklő társai, a' halottat a' temetőbe ki­kísérni köteleztessenek; "s itt mondhat a' lelki­pásztor még egy rövid könyörgést, vagy tarthat a' sir betemetése után egy, az élőket halandó voltokra emlékeztető, igen rövid, — 's főleg, ha Fáynk szerint az igazság részén van, az eltemet­tetettet dicsőítő beszédet, mind jutalomsejtemé­nyül, mind követésre méltó például. — — Ek­kor s ekkép tartom én, hogy a' vallás szolgái, hiveik iránt tartozó kötelességeiket teljesen be­'s elvégezték, — önként értetni kérvén, hogy mint a1 betegek látogatása, ugy a' temetkezése­keni megjelenésre kivált sáros 's alkalmatlan idő­ben 's a' nagyobb kiterjedésű városokon, 's hol a' temető kert távol esik, az illető felek, a' hiva­tal- 's kötelességből megjelenők számára kocsit ingyen adni köteleztessenek. — Szabad legyen itt kitéréskép megrónom azon irtózatos hanyagsá­got, melly a' temető helyek körül, kivált nálunk reformátusoknál,legnagyobb egyházainkban is ta­pasztalható. A' temető épen olly tulajdona az egyháznak 's szent hely, mint a' templom s is­kolák : miért hát elvonni az egyháznak ezektől a' figyelmet; ha N.-Körös 's más szelídebben gon­dolkozó egyházak 's a' külföldiek , sétahelyekké tudják varázsolni temetőiket: mi akadály lehetet­leníti a' többi egyházakra nézve e' példák után­zását ? Én zsinatilag elhatároztatni ohajtnám, hogy minden egyház tulajdon temetőjét körülár­koltatni, azt jó karban fentartani, fákkal, inkább tűzi, mint gyümölcsfákat szeretnék, körülültetni, 's a' temetőbe legalább egy kis viskót, a' temetö­csösznek lakhelyül szolgálandót, építni tartozzék A' sirok négy szegleteire az elhunyt életben ma­radt felei köteleztetvén fákat ültetni, mellyek azonban az egyház tulajdoni lennének, — igy idővel a' temetökertek, a' most rendkívüli baj 's alkalmatlansággal egybeköttetett iskolai fűtésre szükséges tűzi fákat szolgáltatandnak. Hát zsinat­elözöleg nem létesülhelne-e erre nézve valami rendelkezés? 's az esperes urak, ha megkérdezik visitatiókor, hogy nincs-e baj az egyházban? nem kérdhetnék-e szinte ezt is meg: „jó karban tartatik, vagy tartatnak-e a' temetők ?" én min­denik kérdésére igen-nel felelek. — — — Bár a' betegek látogatása 's halottak kikísé­rése kötelező behozatala által — mert széles Ma­gyarhonban itt is egyformaságot óhajtók, a' helvét hitvallásnak, söt ha lehet, mind a' két protestáns felekezet közt — a' köznépet, 's átalában hívein­ket a' halotti predikatiók, dicsőítő orátiók 's ríkató búcsúztatók visszasohajtása után, csak félévtize­den keresztül sem vélem sovárogni: ha mindaz­által a' nép kedélyét, külsökhözi makacs ragasz­kodását inkább ismerők, ellenkező véleményben levén, illy temetkezési rendszer létesítését idö­elöttinek Ítélnének : ennyit minden esetre cano­nisálni volna szükséges, s tán zsinatilag, hogy bármi temetés alkalmával, egy beszédnél — már az legyen predikatio vagy oratio, — több senki felett nem tartathatván, ez mindenkor sC templom­ban tartassék, akár a' halott eltemetése előtt, akár után; 's hogy egyszersmind mindennapiságukból is kiemeltetnének a' halotti predicaliók, a1 férli -altra nézve 18, a' nőkre nézve 16 vagy 14 év lenne a' választó fal, mellyen felülieket predi­calio, vagy oratio, az alóliakat könyörgéssel kel lene temetni, mert ma már a1 csecsemöböl is lesz predikatiós halott, — és pedig a' mellett, hogy a1 minden halott kikísérésétöl majd ha, t. i. a' körül­mények változván, ez lehetetlen nem leend, -ez eselben sem állhatok el, a1 temetést — mint szinte az esketést, keresztelést, 's általában min­den egyházi szolgálatot - minden stóla nélkül óhajtóm, sürgetem teljesíttetni. — Itt ismét a'kár­hoztatás kimondása felfüggesztéseért esedezem, a' következő kérdésre leendő igénytelen néze­tem elmondásáig, mert azt, hogy mig zsinati in­tézkedés nem leend, a status quo-nak kell meg­maradni, ugy gondolom, említni szükségtelen. Az utczaszertei halottpredikálást nemcsak azért, mert, kivált téli napokban, e' gyakorlat egészség­veszélyeztető, de sok botránkoztató okok 's kö­rülmények miatt eltörülni, megszüntetni volna szükséges 's észszerű. Tiltja a' templomon kívüli halotti predikálást egy 1818. évi k.k intézmény, mellynek elfogadása által, miután t. i. magunk nem akarunk e' részben intézkedni, ugy hiszem nem gátollatnánk vallásunk szabad gyakorlatában. Fontos okok azok, mellyeket ez ellen Tót Péter ur (prot. egy. isk. 1. 22. szám) elősorol, és csak bámulnunk kell, hogy van egyházi v. ülnök, ki e' fonák rendszert védi's fentartani óhajtja. Hisz, uraim, ne higyjük, hogy a' reform, papnak mind­járt roppant tekintete 's hatása leend, mihelyt utczaszerte nem, csak a1 templomban prédikál! 's ne higyjük, hogy derogálna a' papnak a' halottas házhoz lemenni! a1 vallás méltósága kivánja azt, hogy e' részben változás tétessék. Jót állok érte, hogy a' háználi predikálást védő, nem parentált még hajdan fővel tél- 's viz idején egy halottas háznál is 5 nem tapasztalta még, hogy a' halotti predikatiót a1 kutyák veszekedése, a' ludak kia­bálása mint szakíttatá meg; nem látta még, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom