Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-09-07 / 36. szám

ég, csak magunk segítsünk magunkon, s bírjunk kitürö buzgalommal! *) Templomi énekeink textusát illetőleg: Énekes könyvünk még nem igen régi, épen azért, ugy vélem, minden rendkívüli zaj 's botrány nélkül lehetne részint kijavítni, részint pótolni azon hiányokat, mellyek akár a' tökélyesbült magyar nyelvészet criticáját ma többé ki nem állhatják, akár más tekintetben, e' becses könyv körül ssembe szökők, millyenek például a' zsoltárok közül mind azoknak kihagyása, mellyek alkalmilag készültek, 's ma épen nem énekelhetök; másoknak, szinte a' dicséretek közül is csak mindeniknek rövidítése, mert a' mellett, hogy ezek csak a' könyvet drágítják, ugy vélem, itt az ideje, hogy a' publicum, a' kántorok gyámsága alól kikerülvén, nagykorúságra vergődjék. Nézetem szerint, mivel minden jól ké'szült énekben, az azon elömlő buzgóságon kivül, bizonyos kerekség, összefüggés van: azt tarkázva énekelni annyi, mint a' benne levő értelmet megzavarni, — de innét ismét az következik, hogy nem kell tehát egy éneknek 8, 10, 's több versből állani, mert akkor egyfolytában, testi 's lelki unatkozás, igy buzgalom sértése nélkül bajosan énekeltethetik el. Énekes könyvünkben továbbá szaporítni kell az alkalmi énekek számát, 's kijövöre minél több, egy 's két versü énekeket készítni; 's azt néhány a* magyar nemzetiségre buzdító 's a' reformatiót örökítő énekkel gazdagítni; **) közzé *) Nemcsak az orgona nem léte, de számtalan szükségeink kiáltják, hogy egyházi eddigi adó-rendszerünknek változnia kell, mig tehát szaporíthatnók, szélesbítnök a'létező jövedelmi kútfőt az által, hogy együtt emeljük az egyház terheit. Ne véljük jogainkat az által csorbulni, ha szegény hitfeleinkkel vagyon- 's jövedelemaránylag egy czélra adózunk, — 's ez elvet zsinatilag kimondatni 's megállapíttatni óhajtóm, hogy az egyházi adó alól nincs mentesítés. Hajnal Ábel. **) Örömmel igtatnám például énekeink közé, 's évenkint legalább egyszer templomainkban énekeltetni ohajtnám azt a1

lelkes éneket, meliyet főtiszteletű Szoboszlay Pap István püspök ur a'LXXXIX. zsoltár nótájára az 1817-ben tartott reformatio három százados ünnepére készített, meliyet bátor vagyok jósolni, 3 század múlva sem fog pirulni reform, közönségünk énekelni, a'benne foglalt eszmékért, 's meliyet a' reformatio 3-ik százados öröm ünnepének előadása czimü gyűjteményből, nem gondolván, a-1

ma is már elég ritka gyűjteményt minden érdeklett birtokában meglenni, ezennel ide igtatok: 1. Te! ki a' kezdetben szóltál: hogy légyen 's lett Világosság az uj föld és egek felett! Áldassál örökké, hogy az idő folytában Többször szólottál igy a1

lelkek világában, 'S bár abban gyakorta vastag felhő gyűlt légyen, Nem engedted, hogy az örökre erőt végyen. 2. Oh, miért van, hogy az emberek kezében Az, a' mi szent, meg nem állhat épségében? Hogy a" mit az ég küld vezérlő fényességül, Arra köztünk hamar vakító fényesség ül? sorozni a'finomabb ízléssel készült muzsikai énekdarabokat, ezek tanítását az iskolákban szorgalmazni, hogy az idő az illyeket is templombeli énekekké érlelje. Halotti énekes könyvet is minden egyh. kerületre nézve egyet, átalánost, de bővítettet, kijavítottat, zsinalilag helybenhagyottat óhajtók. A' kánlorok éneklési módjára nézve teljesen kielégítőnek találom a' XCVIII. canont, melly komolyan meghagyja: ,hogy non sono aliquo tortuoso, autinarticulato, verum simplici, et articulato ; nec stentorio clamore, vei potiusboatu, sed modica et moderata, quae sacris convenit, vocis elatione, énekeljenek, annyival inkább, mivel egy, úgynevezettaffectáló kántor olly botránkoztatóvá 's fülsértővé aljasíthatja — 's ez nem példa nélküli — egész egyház éneklési módját, hogy azt kijavítani félszázadnak is munkába kerül. Mi a' templomi imádságokat illeti: Mi nagy feladat templombeli czélszerü imádságokat készítni: mutatják az ujabb, időkben kiadatott illf tartalmú könyvek, mellyek közül, nézetem szerint, ha bár némellyik. mint a'Pap István uré, megközelíti is a' félszázaddal előbb készült Szikszái Györgyét, — melly becses könyv azonban szinte sürgető javításokra vár — felül egy sem haladja. Nem lenne tehát felesleges, az egyh. kerületek conferentiális üléséből, vagy a' conventböl, a' Szikszai könyörgései átnézése 's kijavítása végett, egy vegyes választmányt nevezni, egyszersmind a' kerületeknek felhívni a' kebelbeni lelkipásztoraikat, hogy különféle alkalmakra, köznap 's ünnepnapokra imádság 's könyörgéseket a' magokban hivatást érzők készítsenek, mellyek Hogy a1

mi a"1

mennyben változhatatlanul áll, Változandóvá lesz, mihelyt a' földre leszáll? 3. Uramí még csak alig gyújtotta meg régen Az igazság napját sz. fijad az égen: Már kezdett a' földnek komor gőze felszáljni 'S a' fényesség ellen setet felhőt formálni; Addig nevelte ezt az indulatok szele, Mig a1

vallás ege fellegekkel lett tele ! 4. Bár az ég bocsátott néha villámokat: De a* vastag ködök elnyelték azokat; Mig végre Te szóltál, hogy légyen világosság, És lett, 's szakadozni kezdett a' homályosság, Csudálatos felség ! világosságnak atyja ! Utaid emberi elme meg nem foghatja. 5. Adjad, hogy e' fáklya, meliyet el nem olta Semmi földi erő három század óta, Ne aludjon soha el, söt annak sugára Terjedjen a' földnek legvégső határára; Óh, atyám! Te tartod azt mindenható kezeddel Isten I e' fényt a' föld lakositól ne vedd el. 6. Adjad! hogy szeretet lakozzék közöttünk, Kik e1

megújított zászlód alá jöttünk. Lássa az igazat vizsgáló okosságunk, Fényijén az emberek előtt világosságunk, Légyen lelked velünk, "s ugy vezérlje éltünket, Hogy tisztán adhassuk vissza Neked lelkünket.