Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-24 / 34. szám

egyedül híveinek részvétéhez szabad folyamodnia. De ezen utóbbi czélt nem ugy érjük el, ha csak tehetősebb, vagyonosabb hitsorsosainkat fárasztjuk mindörökké, hanem ugy, ha olly lelket ébresztünk szegényebb hitsorsosainkban is, melly egy pár garasát örömkönyek közt tetefi le vele egyháza oltárára. Hazánkban protest. birtokosnak lenni 's egyházát hiven szerelni, hizony nem könnyű dolog, nem azért, mintha a' tiszta evangyéliom ezen védője 's a' lelkismeret szabadságának ezen nemes bajnoka iránt valaki részvétlen lehetne, hanem mivel minduntalan kérelmekkel oslromoltalnak, mellyek végre kísértetbe hozhatják a1

testesült türelmet is. Adakozzunk mindnyájan, adakozzunk bölcsen, kezeljük magunk az adakozásokat, ne csak egyes vidéket, hanem az egészet is tartsuk szemeink előtt 's a' t. No de csaknem feledem, hogy tárcza számára irok. 7) A' szedő kopogtat, Iehetlen végzenem czikkemet. Tehát oktatói és papi conferentiák hozassanak bemegyénként, kerületenként's ha lehel,országosan. Gyűléseinknek tárgyai a' testület külső administratióját illetik, a1

viszont, mellyben kifelé állunk, a' pörös ügyekel, mellyek előfordulnak, a' pénztári számolásokat 's a' t. Unum facere, alterum non negligere. Mit kellene tennünk, hogy a1 vallásosság a' népben miiiél siikeresebben mozdítlathassék elő; hogy iskolai közhasznú vallásos könyvek olcsó áron, ha kell, ingyen juttathassanak a' nép közé; hogy a' theologiai 's egyéb tudományokban évenként megjelenő legjobb munkákathogyan lehelne megszerezni, vidéki könyvtárokba beíratni 's a' tájék lelkészei és oktatói között köröztetni. Nem sértek meg senkit, ha azt mondom, hogy, kevés kivétellel, azon theologiai szellemben maradunk meg mind végiglen, melly épen künlétünkkor uralkodott ez vagy amaz egyetemen s gyakran juramus in verba inagistri. A' tudományok fokonkénti kifejlődését szemmel nem tartjuk, mert szegénységünk mialt nem tarthatjuk, 's igy elmaradunk korunk mögött. Mondom, nem akarok senkit sérteni, mert hiszen magamról beszélek, 's örömest visszaveszem szavamat másokra nézve. De az tagadhatatlan, hogy mi örömest ámítgatjuk magunkat tudományossággal; — 's ez nem ulolsó hibánk; tagadhatatlan, hogy ha ezen ámítás a' legtisztább valósággá nein lesz, nekünk nem lehet azon tekintetre számot tartanunk többé, — érteni magamat és paplársaimat — mellyet a' haza ncmesbjei olly örömest megadlak eldödeinknek. Conferentiákat léhát, szeretelt lisztilársnim, mellyekben, mint Jézus Krisztusnak szolgái, a' ránk bizolt híveknek lelki, idei és örök boldogságáról tanakodjunk 's azt, mit szükségesnek, tanácsosnak tartunk, vigyük be gyűléseinkbe, győzzünk meg felölök világit és nem világit, 's van bizodalom lelkemben, hogy üdvös kivánataink mindnyájoknál viszhangra találandnak. Minthogy pedig e' tárczában sem minden bele nem fért, sem minden kimeríSve elő nem adathatott, tessék a' követ uraknak odaírni a'jegyzetek végére az I. Kor. 11. részének legutolsó pontját. Székács. Kértlés az unió ügyében. Fclyó 1844-dik év junius 17-kén és august. 3-án Leányfaluban t.n. veszprémmegyei helységben — mellyben lakó evangelicusok és reformátusok a'csak néhány száz lépésnyi távolságra fekvő nagy-vázsonyi anyaegyházakhoz köttetvék; egyébiránt az evangelicusoknak imaházok és iskolatanítójok levén, a' reformátusok szinte ötven évtől fogva azoknak imaházában végezték mindennapi áhitatosságukat, az iskolatanítót pedig közösen fizették, — de ezelőtt öt évvel a' reformátusok bizonyos okra nézve az evangelicusoktól külön váltak, ők is leányegyházat alapítandók; — mi miatt a' zsurlódás köztök annyira ment, hogy az evangelicusok a' reformátusok halottjára — noha a' harangot közös költségen vették — fizetés nélkül nem harangoztak, sem a' ref. lelkipásztort, a' halolt elpredikálása végeit, újonnan épített templomukba be nem eresztették, — ezen helységben, mondom, ezen az unió századához nem illő vallási hidegség megfojtása, 's az óhajtóit unió létesílhetése tekintetéből Horváth Zsigmond ur, zalavidéki evang. esperes úrral hivatalosan összejővén: tisztelt esperes ur történetből mulatta az unio-alválasztmánynak a' magyarországi két prot. felekezet egyesítése módjáról és eszközeiröli javaslatát, kérdezvén, hogy hál mi reformátusok "s egyházaink minémii véleménynyel vagyunk az iránt? Mellyre midőn válaszollam volna, hogy azt még nem láttam, sőt még csak nem is halloltam róla: csudálkozását jelentvén, mondá, hogy ezen javaslat a' dunántuli ágostai egyházkerületnek még a' mult 1843-dik évben megküldetvén, azon év november hónapjában már az esperességekkel is közöltetett, azon meghagyással, hogy az esperes urak az egyes ekklézsiákkal is közölvén; az illető lelkipásztorok pedig a' gyülekezetek elölt felolvasván 's magyarázván teendő észrevételeiket az espereseknek, ezek pedig azokat összeponlositva, a folyó évben tartandó superinlendenliális közgyűlésre adnák bé. Minthogy pedig az unió nagy munkája, — mellyet az első olvasásra is hő kebellel nem ölelni lehetetlen volna — nemcsak az ágostai, hanem a' helvét hitvallású egyházkerületeket is egyaránt érdekli; azonban, legalább tudtomra, a' t. cz. alválasztmánynak ezen javaslala a' dunántuli helv. hitv. egyházkerülettel folyó év április 30-káig nem közöltetett —• különben az akkor