Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-24 / 34. szám

hatálylyal bir kedélyünkre, mi boldogok vagyunk, ha vallásunk van, melly bimbóélelünk titkait fedi, melly benső processus által a' miénkké lett, 's melly egykor egész életünket, 's ez élet minden erkölcsi és polgári szabályait szentesíteni képes leendett. Akkor azon száraz dogmákhoz, mellyeket elénkbe tárlak, nem fogunk kislelküleg ragaszkodhatni , akkor a' vallásos tanítás azon stereotyppé lett kérdéseiben és feleleteiben nem találandjuk a' mennyei tüz kiégett üszkeit, akkor azon titkos, ifjúságunk zsenge korától fogva a' legmélyebb imádással tisztelt lényt, melly a1

Jézus Krisztus által nyilatkoztatott tegnap, nyilatkozik ma, nyilatkoztatni fog mindenkor, imádni fogjuk, a' nélkül, hogy nagy fáradozással válogatni kellene az a és w közti betűk közül. Mondám, hogy az ifjúság isteni tiszteletében sem hosszú, sem tekervényes közmondatokkal tündöklő beszédek tartassanak; ezeknek fogalmához csak az tartozik: hogy legyenek egyszerűek, világosak, — parabolák, hasonlítások biblicus és más elbeszélések által *) himezvék, lündöklö központjuk pedig a1

példában 's tanításban egyaránt kijelelt Krisztus. Meghagyván igy az élőszónak a' maga méltóságát 's vallásos hatását, azérl nem szabad elfelejtenünk, hogy itt növendékekkel, azaz, olly lényekkel van dolgunk, kiknél a' képzelödés mint leghatalmasabb erő működik, 's kiknél a'jelen jó orvosok methodusa, melly a' természet munkálatait figyelemmel követni parancsol, — so'< tekintetben becsesb Sokrates boncztudományánál. R' tekintetben igen üdvös az érzékek által hatni az észre, 's ugy az élőbeszéd mellett az ifjúság isteni tiszteletében el nem mulasztani az énekkar elrendezését. Ha péld. faluhelyeken minden második vagy harmadik vasárnap délután keresztyén oktatás helyett illy isteni tisztelet tartatnék , egy az előadandó tárgyra czélzó az egész gyülekezettől elmondott ének egy másikat előzhetné meg, melly csupán csak az ifjúságtól énekeltetnék; a' rövid bévezelés után ismét az ifjúság, 's a' beszéd 's a1

t. végén az egész gyülekezet énekelhetne. — Ez volna az egyik színezete és modorja cz isteni tiszteletek elintézésének. De még más szerkezelet is lehelne neki adni, ezzel összeköthetöt, 's a'mint vélem, még czélszerübbet, ha t. i. ezen tiszteletek minden hétfőn rendesen a' munkálati hét első reggelén tartatnának — a1

sok helyen méltán divatozó könyörgések helyett. Lelkes hitszónok beszédéből vasárnapról hétfőre bizonyosan marad a' mindennapi kenyérből; az ifjúságnak (ha a' két esetet elválasztom) épen vasárnap a' fent említett tekintély szerint nem jutóit. 'S oh, miért irigyelnök őket a' szegényeket e1

kopár táplálék mialt, — mellynek, mi több, az egész héten keresztül ki kell lartani, mig mi naponként kétszer, vagy hetenként többször annak bőségében lehetünk. Vagy miért nem valljuk meg őszintén, hogy honunkban még a' nevelés olly fokán állunk, mellyen, az ifjúság számára rendezendő isteni tisztelet honlársaink nagy részére üdvös, söt üdvösebb hatással lészen, mint maga a' praedicatio? *) Szólottam 1 igy szokták befejezni beszédeiket a' latinok. A' mi az egyesek módosítását illeti, péld. a' működő osztály inasainak kötelességgé tételét ez isteni tiszteletekben részt venni, 's több hasonló eseteket: azt meghatározni részint nem is lehet, részint e' levél szük körét túlhaladja. Már amúgy is ennek a' szokottnál tudósabb kül— szint adni a' tárgy által kényszeríttetém. A' hatalmas jó Isten és az ö egyszülött fija a' Jézus Krisztus adja az ö áldását ezen nem az én gyenge agyamból, hanem a' látható objectiv szükségből költ felszólításomra! — és ha Te levelem elolvasása után a' dolog lényegességéről tán meggyőződtél volna, akkor, az igazságos istenért kérlek, ne sajnáld fáradságodat, ezen eszmét rokonelvü hontársainkkal közölni 's velők nálamnál igézőbben kedveltetni; barátod Schnelier Vilmos köszeghi ev. lelkész. *) Ajanlliató Wölbling christliche Geschichten 1843. *) Már a' millyen a' prédikáfzió és a' prédikátor ur. Itt minden a' személytől 's annak telkétől függ. Én részemről az illy istentiszteletek behozatala ellen nem volnék, de azt világosan kikötném, hogy ama ,,három hasonfolyásu forr. s ' ki ne apadjon ám. Legczelirányosabb volna tán az illy istentiszteletet a" templomi catechisátiókkal hozni kapcsolatba, azon tárgy felől, mellyről a' lelkész szólani és buzgóságot ébresztőlog értekezni kiván, catechisatio által mind gyermekekben mind szülőkben meggyőződést szerezni, ha ez megvan, az eredményt világos és lelkes kis beszédbe szivrehatólng fogni össze "s a' t. "s az egészet imádsággal 's énekléssel fejezni be. Egyébiránt mindez Schnelier ur tervével megegyez 's az egész, valamint egyéb jelentkezések is hazánkon belől és kivül csak azt tanúsítják, hogy az egyháziasságot, az igaz keresztyén vallásosságot, templomban és iskolában hathatósabban szükség ápolnunk. 'S mi papok minden törekvésünkkel keveset érendünk el, ha nevelőintézeteinkről és oktatóinkról nem állatid az, mit a' derék Terray ez idei programmjában mond: vallásosság, az illedelem 's a'törvények iránti tisztelet honoljon minden olly intézetben, melly czéljának megfelelni töreks7ik. Tanítója szivében és tetteiből kell a' tanítványnak olvasnia, hogy a' vallás szent és magasztos Qgy> hogy ez legszentebb, sőt egyedül szent ügye az emberiségnek. De erre nem elég a'hit-és erkölcstant adni elő; esek tolt belük; a' vallás az emberi életnek élete. A' vallást már a' gyermek szeresse és tisztelje, mint legfőbb kincsét.'4

—Végre azt hiszem, hogy, mit Schnelier ur is említ, nekünk az iskola- és egyházoktató és papok között nem válaszfalakat kell vonnunk, hanem egyesítő kapcsokat készítenünk, mellyekkel egybefüzethessenek. A' templom a' korosbak iskoleja, az iskola a' gyermekek temploma,'s a' pap épen ugy tanító, mint a' tanító pap, azon korhoz képest, mellyben működik. S z é k á c t.