Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-27 / 4. szám

lyek, noha nem egy elismert javítással birnak, mig másfelől sok ollyan visszaélés meg van szüntetve, melly ellen a'régibb ellenzék irányozva volt, mindazáltal sokak'nézete szerint még ma is gátolják a' keresztyén egyház1

magasabb fejlemét. Ha a' papuralom'befolyásuabb organumai, korunk' legjobbjainak kívánatit megértve, gyökeres reformokhoz nyúlnának , és korunk'nagyszerű szellemi törekvésinek előbajnokiul lépnének föl, névszerint a' tudománynak minden nemesebb irányzatára elő mozdítva és éltetve hatnának , mikép ezt hajdan a1

miveltség' akkori fejlem' fokához képest tevegeték vala, ugy elleneikés névszerint a'protestánsok közül is sokan válnának a1

papuralom híveivé. Mert azon lelkészi hatalom, mellvinkább igyekszik szelídséggel és böloseséggelirányzani a' lelkeket, mint rajtuk uralgani , mindenkoron nagy tekintélyre teend szert. A' protestánsok' ellenzéke a' papuralom' elve ellen, azáltal is enyhült, hogy csaknem minden felekezeteik elégtelennek tartják mostani szerkezetét a1

prot. egyháznak. Ennek jobbítása végett sokan a' püspöki rendszer' behozatalát, mások ellenben a' presbyteri rendszer' teljes kifejlesztését óhajtják. Mindkettőnek ollyképi kapcsolata által, mellynél fogva a' püspökök a' gyülekezetek' hozzájárultával volnának választandók, ama' két kívánat egyesíthető volna talán. Ezen szerkezet nagyon hasonlítna a' r. kath. egyház'előbbi szerkezetéhez, mellynél fogva a' püspökök a' papságtól és néptől lőnek választva. Hlyen lépés az egyházak'" szerkezete tekintetében közeledésre vezérlene. A' reformátorok és követőik, miután eleinte csak az egyházban létező visszaélések ellen, vagy legalább az ellen harczoltanak, mit ők visszaélésnek véltek, csak hamar rá jövének azon hitre is , miszerint számos tanai és intézetei az egyháznak későbbi keletkezetüek, ollyan toldalék gyanánt, melly az egyház' legrégibb intézetihez és dogmáihoz az ezeket már el nem ismerő pápáktól lön illesztve. Az egyházi idomok (Formen) és felfogási módok' kifejtésének eszméje akkor meg sem pendült és jóval későbbi korszakba tartozik, azon korszakba ugyanis, melly átkezdte látni, miszerint a' történetben az örök *) eszmék különféleképen és fokszerü fejlem' utján valósulnak és értetnek. A' reformátorok' vezéreszméje abban ált, miszerint az ősegyház a' maga épségében visszaálítandó. Ezen eszméből indulának ki a'protestánsok' első hitvallási irományi is. Ezen irományok a' protestánsok között soha ollyszerü tekintélyt nem nyerhetének, millyennel az ó-egyházban a' közönséges zsinatok' végzeményibirtanak. Mert ezek, az egész anyaszentegyház', az összes hivők' köz-öntudalma' nyilatkozásánaktekintetének. Ama' symbolikus irományok' szerkesztését illetően, a' protestánsok' irányadói koránsem voltak egy véleményben, és a' belátók' nagy része nem annyira dogmák' másítása által igyekezett a'reformatiótmegalapítni, mintmélyebb vallásos érzelem által. Már Luther idejében lépe föl ezen irányban SchwenkfeUl, nézetiben inkább a' régibb mystikusokhoz (millyen pl. Tauler volt) csatlakozó. A' vallásos szellem' ezen irányzata a' protestánsok közepette mindig nagy párttal birt. Sok protestáns család többet olvassa Thomas a Kempis-t és Fénélont, mint Luthert vagy bármellyikét a' reformátoroknak. Mind átalánosban fejlett ki a1

protestánsok közt azon hit, miszerint a' keresztyénség' alapeszméje magasabb mint ezen eszmének nyilvánulata a' különféle egyházakban és vallásfelekezetekben, és miszerint azon eszme ha belép is a' tünetvilágba, bele azért nem vész. A1

protestantismus'emezuralgóválett elve világosannyilatkozik a' világ' egyik legnagyobb férfiának szavaiban. Kepler, kiről Bayleazt mondá, hogy ,,C' est un présent que 1' Allemagne a fait á 1' Europe", róla ckkint szól: „mind a' három hitvallásban azt becsülöm , mit istenigéjével összhangzónak találok." Ezen egyetemes egyháznézet ma a' protestánsok közt átalán cl van fogadva , jóllehet eleinte a' prot. lelkészek'nagyrésze ellene volt. Kepler, ki Stájerból kiűzetett protestansléte miatt, és a' kitől a' prot. lelkészek az urvacsorát megtagadák , mivel minden nézeteikben nem osztozott, Fridrikhez a1

badeni markgrófhoz, mikor ez a' szoros értelembenilulheranismus' uralma alul kivoná magát, illyképen irt: „Azon baj, melly Németországon nyomaszkodik, nagyára néhány lelkészek' féktelenségéből származik, kik jobban szeretnek kormánykodni mint tanítni. Némelly tanárok örömestebb volnának püspökök; idétlen buzgalmukban mindent felszeretnének forgatni, és fejedelmeiket szeles léptekre tévesztik. Azegyesség és viszonylagos szeretet'szelleme hiányzik." (Menzels Gesch. der Deutschen: 5 köt 118 és köv. 1.) Későbben az egyetemes keresztyénlét' elve, magának a1 prot. papságnak egy részétől is lön tanítva , t. i. Calixtus iskolájától. Calixtus azt tanítja, hogy ,,a' keresztyénség' három fő hitágazatinak vallói mind az Isten' és Krisztus' országának polgáriul tekintendők és ezen vallástét elegendő a' boldogulásra" Későbben nem állapultak meg a' mellett, hogy az átalánoshoz 's leglényegesbnek vélthez ragaszkodának, és azt, természet szerint saját itéletök szabdáját követve, isteninek elismerék. Az áta-Ián-emberit és észszerűt a' positiv Qörténetszerü) keresztyén elem' fölibe iktatók. A' rég's különösen a' hellén bölcselem'bővebb ismerete, az újabb bölcselemnek Descartes ótai iránya, és a' Galilei óta ébredező természettudomány önkénytelenül nagy hatást gyakorlának az elmékre. A' humaniórák képezék a' prot. tanodák' fő tanulmányit. Ezek nem fértek össze a' szigorún keresztyén