Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-17 / 33. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP 33. szám. Harmadik évi folyamat. August. 17. 1844. Altes Jahrhundert, hebe das oiedergesunkene Haupt Noch einmal empor, uud gib uns den Segen, den du hattest; Und es hebt aus seinem Grabe sich auf, und segnet. Klopstok. TARTALOM: Lelki szabadság és hagyományi elv a' protestáns egyházban. Széky. — Levéltöredék és Felszólítás. Já­szay és Szerk. — Külső Somogyi gyűlés. Zathu­reczky. — Külföld: Csóka. — Irodalom. Gerendé­lyi. — Belföld. Ben de. — Győr. Vegyesek. — Levelezés. Lelki szabadság és hagyomány! elv a1 prot. egyházban. (V é g e.) Idézetünk, 's vele tárgyalásunk alapossága még világosabban kitetszik, ha y) Vizsgálat nélkül nem hagyjuk egyházunk szent könyvének a' Bibliának sokoldalúságát. Alig van ugyanis állítmány, melly egyházi életünkben a' vallástudomány mezején nagyobb eszmezavart, több következetlenséget és több bonyolódást szül­hetne, mint az, hogy minden előterjesztmény, mit csak a' Biblia magában foglal, Isten igéje. — Ha valahol, bizonyára szent könyvünkben, szabatos megkülönböztetésre, kellő választékra van szük­ség, mit teljesíteni lelki szabadság nélkül csupa képtelenség. — Gondoljuk meg csak, hogy bibli­ánk két külön részből t. i. ő és uj szövetségből áll, mellyek közül az első számos történeti elbe­széléseket a' hajdankorból, majd a' zsidó népnek adatott kijelentést fejlődési fokozatai szerint tár­gyazza; a' másik pedig a1 Krisztus által lelt tö­kéletesebb kijelentést foglalja magában, melly mintegy ellentétben a' héber parlicularismus val­lásával, minden népek vallásává rendeltetelt urunk saját tanúbizonysága szerint Máté XXVIII: 19, 20., ki apostolainak kötelességükké tette, hogy erre megtanítsanak minden népeket. Ha részle­tesb jellemzés utján akarnám fejtegetni a1 két szö­vetség közti különbséget, kimulatnám, hogy ők olly viszonyban állanak egymással, mint árnyék a' valósággal, mint elemi vallástanítás a1 tökéle­tesebb vallással; elmondanám, hogy midőn egyik szertartásos istenitiszteletet sürget 's áldozatokat parancsol, a1 másik ellene nyilatkozik az áldoza­toknak, és Istent lélekben és igazságban kívánja tisztelletni: de mivel ez bővebb taglalást szüksé­gesítne, azért jelenleg czélirányosabb különbö­zőségük egyszerű megemlítésénél maradni, any­nyival inkább, hogy már ez is eléggé bizonyítja azt, miszerint szent könyvünk tartalmának sza­bad megvizsgálását nélkülözni egyáltalában lehet­len, különben a' kijelentett igazságokat a' kijelen­tések gyűjteményében előttünk homály borítván, vagy mindent vakon kijelentésnek kell elfogad­nunk, vagy pedig semmit sem, melly állapot ár­talmassága felöl dologhoz értök előtt szólani fö­lösleg. — Mi keresztyének vagyunk, azért fő­gondunk az uj szövetségi szent kánon. — Mit ta­pasztalunk ebben? azt, hogy tartalmában sok ollyan tárgy van — mi tanúságot ad ugyan — de nem kijelentés, nem Isten igéje, nem vallási igazság. Az evangyeliomokban Krisztus isteni tanításai tör­téneti kapcsolatban adatnak elő, 's ezért ber.nök, a' kijelentett igazságok melleit, majd tanítványai­nak balvéleményeire, majd kortársainak elfogult­sági nyilatkozataira, majd ellenfeleinek vádjaira, kárhoztató kikelésekre nem egyszer akadunk: mi lesz már e' dologból, ha őket illető elkülönözni 's vallási ösmeretünket tisztába hozni, a' lelki sza­badság 's az okosság, mint munkás orgánum elleni tiltakozás által árva fejünknek nem engedtetik? épülend egy valóságos hitbábel, melly az emberi kedélyeket egyesítés helyett egymástól messze távolítandja. — Isten bocsáss! igy utóbb még a' farizeusi álnokság nyilatkozatai is kijelentési szín­ben fognának feltűnni. — Ki nem tudja még azt is, hogy helyre vonatkozó és időleges tan tételek sem hiányzanak az új szövetségi szentírásban ? Ha szabad vizsgálódás utján saját rovatukba ki nem választjuk őket, nem lesznek-e majd minden kort 's minden népeket kötelező örök váltási igaz­ságokká? mi ha megtörténnék, ugyan megjárná az emberiség. Mert tegyük félre a' lelki szabad­ság használatát, ha ugy tetszik, 's vegyük Krisztus urunknak Mát. XV: 24. tanítványihoz intézett kö­vetkező nyilatkozatát: nem bocsáttattam máshoz, mint az Izrael házának elveszett juhaihoz— val­lási örök igazságul: mi lesz az eredmény? az, hogy mi Krisztus országának jogbitorló polgárai 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom