Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-08-03 / 31. szám
latait, megnyitá a' jesuitaszellemnek. — Meglássuk , mit szól hozzá a1 szabad schweitzi nép ! Vegyes házasság. Poroszországban kővetkező eset történt. Egy r. kath. családatya, ki mint kir. harminczados N. ev. parochiában több év óta lakott, megbetegszik 's halálához közel gyóntatóját kivánja. Ennek megvallja , hogy nejével már 28 év óta házasságilag él a1 nélkül, hogy vele megesküdött volna ; e' lépéstől vallás miatt iszonyodék, mivel neje evang. Gyóntatója tanácsára 's lelkismeretében a' közel halál által intetve, a' nején 's gyermekein elkövetelt jogtalanságot lehetőleg jóvá akarja még tenni 's halála előtt vele megesküdni. Kinyilatkoztatván gyóntatója, hogy azt az ev. pap dimissoríálisa nélkül nem teheti, a1 nő legidösb, már nagykorú 's házas fiával késő este útnak indul, a' csaknem három óranegyednyire fekvő fiókegyházból vagy magát az ev. papot vagy dimissorialisát esküvőre kikérendő. Az utóbbit megnyeré, mivel az ev. pap korgyöngesége s betegeskedése miatt a' felszólításnak legott eleget nem tehetett. De már késő vala; a'cselekvény végre nem hajlathatott, mivel a1 férfi nem sokára a' nő visszatérte után kimúlt's neje négy neveletlen gyermekkel szomorú jövendő küszöbén áll, mert igényei házassági jogokra elvétetvék. — Ezen eset némi szemlélődésre nyújt alkalmat. Először is eredményeid mutatkozik azon lévelynek, mellyhez mindig vezetend az ultramontanismus, míg ez minden társas viszony ellenében mint természetlen elem érvényülend a' keresztyén társaságban. Itt ugyanis azon kérdés tolul fel szükségkép: e' férfi elkövetett volna-e 28 évig illyen bűnt neje 's gyermekei ellen, ha öt r. kath. hitével táplált azon meggyőződés, hogy az ev. elkárhozvák, arra nem vezelendé 's lelkismeretét megnyugtathatta volna, míg ez a' közel halál 's öröklét elölt,midőn az ember minden csalokoskodása eltűnik, végre mégis fölébredett ? Más részről ezen eset örvendetes bizonyságául szolgál annak, hogy sok r. k. pap van, kik valódi keresztyén érzülettől vezéreltetve, szabadon tudják magokat tartani kemény és szigorú végohajtásától amaz elvnek, mellyre őket egyházuk kötelezi. (Proph.) Ii'lion. Mig az angol lapok az irügyek jövendőjéről vitatkoznak, az ir újságok uj, igen fontos gyúanyagról tudósítanak — A' presbyteriánok egész községe leggyökeresb agitatio állapotban van. — Az ingerültség oka a' vegyes házassági vitapont az angol 's presbyteri protestánsok közt. Az ó angol felfogás érvényteleneknek nyilvánítja a' presbyteri papok által megáldott vegyes házasságokat, miáltal éjszaki Irlandban sok házasság ágyasságnak nyilváníttatik, 's a1 türelmetlenség elve újra életbe hozatik. A' presbyteriánok e1 felfogás ellen régóta lillakoznak. E' vitát nem sokára a' felsőház kénytelen eldönteni, 's mondják, hogy ez a' presbyteriánok ellen nyilalkozandik. E' hír forrongásba liozá az egész éjszaki presbyteri Irlandot. Belfastban ezen egyház főpapsága összegyűlvén, gyülésezés álial valódi békés agitátiót határozott Irland-és Skótországban. E' gyűlések egyenes ellenségeskedéssel lépendnek föl az angol egyház ellen, mert a1 vezérek azt határozák, hogy különös nyomozásokat teendnek a' magas egyház jövedelmei iránt. Nem nehéz megmagyarázni, e' perczben mi fontos e'mozgalom. Csaknem megfoghatlan volna, ha a' kormány épen most tűhegyre állítaná a' dolgokat. Sokkal könyebben lehelne megmagyarázni, miszerint csak fenyegetés az egész, hogy azután türelmes határozat által éjszaki írland egész presbyteri egyháza nyeressék meg. De ü-anglia 's a1 loryk egyházi türelmetlensége mellett, melly mult évben is szakadásra ingerié a' skót egyházat, e1 kérdésben is a' legroszabbtól féllhetni Angliát. Katii. K. Z ) Bi e I f ö 1 d. Évszázados ünnepély. N. - Dömölki templom évszázados ünnepe jul. 7 - ik napján tartatott. E' ritka tüneményü látványságnak nagy néptömeg vala tanuja, 's nem kétlem, hogy ezen ünnepély dióhajbani ieirása , egyházi újdonságok között érdeket ne gerjesszen. — Borult vala e nap, mint a'mult század sötét köde — melly apáink vallásos szellemét bilincselni ohajtá , — ámde annál derültebb az élők keble, mellyben szerencsés jelenünk 's reménydús jövőnk elibe fen dobogva, magaszlos érzelmei kitörő árjai közölt sok szív boldognak érezé magát. Pompásan díszítve lön az ős anya, melly százados viharokon szilárdítottan lenállott, 's most uj fényben ragyogva, mosolyteljesen fogada kebelébe, hálaérzelemmel buzogó unokákat, kiknek boldog emlékezetű őseik néma sírboltjában elporlanak; gyülekezetbelieken kivül vidékiek is versengve járultak diszesíteni azon őseinktől reánk maradott szent ereklyét, honnét buzgó fohászainkat, a' mennyei Irón zsámolyához felbocsátandók valánk. De mit szóljak magáról a' cultusról? elörebocsátván azt, hogy az ünnepi rendszernek alkotója Illésünk volt, kinek mesteri kezei között fejledezett nemcsak az ünnepi föpompa, söt sok egyéb, a' mi nélküle hiányzik; — 's bár mellesleg legyen mondva, az unió meleg barátjait e1 ritka vegyüleli ünneptől talán elfordulni látom is, — a' kivitel minden igényeket kielégíthete. A' templomba díszmenet a' paplakból — ottan az uj orgonát beavató szónoklat, a' dömclki templom százados történeti leírása elszavalva, predikatio elmondása — alkalmi versek szónoklala — a' mi figyelmünket elfoglalta, 's e' nagyszerű ünnepet lelki élvezetül füszerezé.
