Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-03 / 31. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 31. szám. Harmadik évi folyamat.

Augiist. 3. 1844. l£fo» lfl-7í» ri cv/z ít/Aí P 1 a t n. TARTALOM : Palástdij krónikája és még valami. Felföldi. — Gyűlések: Tiszáninneni ref. e.keiiilet. Vályi P. — Mosony-gyó'ri e.megyei. Blajsza J. — Iskolaügy. Nógrád-Füleki dekanálus. Putz H. — Szép szó f. Borsodból. F. Borsodi. — Selmeczi oktatói gyűlés. Tei chengraber L. és G ottztagh. — Irodalom. Dobos és Külföld. Belföld. Vegyesek. Levelezés. Palástdíj krónikája és még valami A' tiszáninneni helv. hitval. egyházkerület mult 1843-ki tavaszi közgyűléséből rendeli, hogy a' palástdíjak ezüstben fizettessenek; a' határozat köröztetett, 's végrehajtása a' papokra bízatott. És lön küzdés és háború, erösebb vagy gyöngébb, tartósabb vagy múlóbb a' szerint, a' minő viszonyban voltak egymással egyéni jellemüknél fogva pap és egyháza. Mi lett a1

végeredmény? kié lett a' diadal? nem szükség mondanom, mert bármelly olvasója e' lapoknak bir annyi jóstehetséggel, hogy a' keresett végeredményre öklét egyszerre rátehesse, — Az őszi közgyűlésre beérkezvén mindenfelöl a' végeredményröli tudósítások, a' közgyűlés elvégezi, hogy ezen határzata foganatosításaért folyamodjék a' nm. k. helytartótanácshoz, mi meg is történt. A' kedvező rendelet ez évi tavaszi közgyűlésre megérkezett, velünk, 's általunk az egyházakkal most közöltetik. — És van ismét küzdés és háború, keserűbb és tartósabb már, mert a' felsőbb rendeletben jókora sáncz hányatott mögöttünk. A' diadal mérlege most tán feo o lénk billen, de bizony keserű lesz e1

diadal. — l)e hagyjuk a' panaszt! hiszen a' protestantismus jelleme küzdés, nekünk is hát tűrni, szenvedni és küzdeni kell. Tűrni, szenvedni igenis, de nem fillérekért, nem magunkért, hanem Krisztus országáért. — Vegyük a' dolognak csak erkölcsi oldalát. A' mi egész hatásunk intésben, O 7 tanításban, szelid tanácsban , keresztyén szeretetből származott feddésben áll; itt állapodott meg egyházfegyelmünk is, alul a' fagyponton. Mi tehát egész hivatalkörünkben kényszerítve soha fel nem lépünk, csak egyetlen egyszer, midőn filléreinket kívánjuk. Ez..történik most is velünk, midőn közvetve mi lépténk végrehajtóivá a' rendeletnek. És nem lélektani lörvény-e az, hogy most erkölcsi hatásunkból igen sokat kell vesztenünk, egyszerűn azérl, mert az uj fizetés a' nép kedélyét fellázítja, mi úgy jelenünk meg előtte, mint zsarolók, kik uj nemét gondoltuk ki az adóztatásnak ; zsaroló szájából pedig fellázadt kedélyre a' legszentebb igazság is erőtlenül hat. — Ezen erkölcsi hatás érdekében fáj nekem a' palástdíj ezüstre emelése, és, az, hogy a' rendelet végrehajtása reánk bízatott. De financialis szempontból is lehet az ügyet ostromolni. — Mi a' palástdíj ? Midőn a' nm. helytartótanácsi rendelet megérkezett, az egyh.kerületi gyűlésen is kérdés tétetett ez iránt, 's egy igen tekintélyes világi szózat mondá, hogy értsük úgy, a' mint nekünk legkedvezőbb. E' szerint palástdíjba számíttathatnának 's számíttatnak is sokak által az ágybér-garasok, a' mi szerintem nem áll, azért . . . mert nem áll. Én a1

palástdíj alatt értem azon tiszteletdíjt, a' mi a* lelkésznek, szorosan hivatalához tartozó, de rendes óráin kivül eső foglalkozásiért fizettetik, úgymint: kereszteléséri, esketésért és temetésért. Már pedig ez, csekély népességű egyházakban, keveset nyom a' fontban, a' hol pedig százakra menne, olt nincs ok panaszkodni a1

papi szegénység ellen ; — amott a1

kevés nem méltó, itt a' többecske is nem elég ok7

hogy hatásunkat koczkáztassuk, 's philanthropismusunkat hatásunk egyetlen feltélelét kétségbe vonassuk.—Ennyit íinancialis szemponlból. Aztán elöltelek a'példa, bölcsek, hogy még a' magas aristocratia sem akar uj terhet vállalni, ti mégis a' koldusnépre akarlok újat tenni, holott itt csak a' ti kisszerű érdekelek beszél, amolt egy nemzet közszüksége emeli hathatós szózatját. — Valljuk meg nyiltan~mi is: a' nép már több terhet nem bír meg. — Azon idö, mellyre mi az ezüstfizetéssel visszakandikálunk, egészen más volt. A pórnak az egy urbéren kivül alig volt más tartozása; az urhért is pedig Fels. Mária Therézia királyunk már ekkor rendezvén, ezt mint nagy jótéteményt tekintette az előbb korlátlanul nyomatott földnépe. Azóta mini vál-31