Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-08-03 / 31. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 31. szám. Harmadik évi folyamat. Augiist. 3. 1844. l£fo» lfl-7í» ri cv/z ít/Aí P 1 a t n. TARTALOM : Palástdij krónikája és még valami. Felföldi. — Gyűlések: Tiszáninneni ref. e.keiiilet. Vályi P. — Mo­sony-gyó'ri e.megyei. Blajsza J. — Iskolaügy. Nógrád-Füleki dekanálus. Putz H. — Szép szó f. Borsodból. F. Borsodi. — Selmeczi oktatói gyűlés. Tei chengraber L. és G ottztagh. — Irodalom. Dobos és Külföld. Bel­föld. Vegyesek. Levelezés. Palástdíj krónikája és még valami A' tiszáninneni helv. hitval. egyházkerület mult 1843-ki tavaszi közgyűléséből rendeli, hogy a' palástdíjak ezüstben fizettessenek; a' határo­zat köröztetett, 's végrehajtása a' papokra bíza­tott. És lön küzdés és háború, erösebb vagy gyöngébb, tartósabb vagy múlóbb a' szerint, a' minő viszonyban voltak egymással egyéni jelle­müknél fogva pap és egyháza. Mi lett a1 vég­eredmény? kié lett a' diadal? nem szükség mon­danom, mert bármelly olvasója e' lapoknak bir annyi jóstehetséggel, hogy a' keresett végered­ményre öklét egyszerre rátehesse, — Az őszi közgyűlésre beérkezvén mindenfelöl a' végered­ményröli tudósítások, a' közgyűlés elvégezi, hogy ezen határzata foganatosításaért folyamod­jék a' nm. k. helytartótanácshoz, mi meg is történt. A' kedvező rendelet ez évi tavaszi köz­gyűlésre megérkezett, velünk, 's általunk az egyházakkal most közöltetik. — És van ismét küzdés és háború, keserűbb és tartósabb már, mert a' felsőbb rendeletben jókora sáncz hánya­tott mögöttünk. A' diadal mérlege most tán fe­o o lénk billen, de bizony keserű lesz e1 diadal. — l)e hagyjuk a' panaszt! hiszen a' protestantis­mus jelleme küzdés, nekünk is hát tűrni, szen­vedni és küzdeni kell. Tűrni, szenvedni igenis, de nem fillérekért, nem magunkért, hanem Krisz­tus országáért. — Vegyük a' dolognak csak er­kölcsi oldalát. A' mi egész hatásunk intésben, O 7 tanításban, szelid tanácsban , keresztyén szere­tetből származott feddésben áll; itt állapodott meg egyházfegyelmünk is, alul a' fagyponton. Mi tehát egész hivatalkörünkben kényszerítve soha fel nem lépünk, csak egyetlen egyszer, midőn filléreinket kívánjuk. Ez..történik most is velünk, midőn közvetve mi lépténk végrehaj­tóivá a' rendeletnek. És nem lélektani lörvény-e az, hogy most erkölcsi hatásunkból igen sokat kell vesztenünk, egyszerűn azérl, mert az uj fizetés a' nép kedélyét fellázítja, mi úgy jelenünk meg előtte, mint zsarolók, kik uj nemét gondoltuk ki az adóztatásnak ; zsaroló szájából pedig fellá­zadt kedélyre a' legszentebb igazság is erőtlenül hat. — Ezen erkölcsi hatás érdekében fáj ne­kem a' palástdíj ezüstre emelése, és, az, hogy a' rendelet végrehajtása reánk bízatott. De financialis szempontból is lehet az ügyet ostromolni. — Mi a' palástdíj ? Midőn a' nm. hely­tartótanácsi rendelet megérkezett, az egyh.kerü­leti gyűlésen is kérdés tétetett ez iránt, 's egy igen tekintélyes világi szózat mondá, hogy értsük úgy, a' mint nekünk legkedvezőbb. E' szerint palástdíjba számíttathatnának 's számít­tatnak is sokak által az ágybér-garasok, a' mi szerintem nem áll, azért . . . mert nem áll. Én a1 palástdíj alatt értem azon tiszteletdíjt, a' mi a* lelkésznek, szorosan hivatalához tartozó, de ren­des óráin kivül eső foglalkozásiért fizettetik, úgy­mint: kereszteléséri, esketésért és temetésért. Már pedig ez, csekély népességű egyházakban, keveset nyom a' fontban, a' hol pedig százakra menne, olt nincs ok panaszkodni a1 papi sze­génység ellen ; — amott a1 kevés nem méltó, itt a' többecske is nem elég ok7 hogy hatásunkat koczkáztassuk, 's philanthropismusunkat hatásunk egyetlen feltélelét kétségbe vonassuk.—Ennyit íinancialis szemponlból. Aztán elöltelek a'példa, bölcsek, hogy még a' magas aristocratia sem akar uj terhet vállalni, ti mégis a' koldusnépre akarlok újat tenni, hol­ott itt csak a' ti kisszerű érdekelek beszél, amolt egy nemzet közszüksége emeli hathatós szózat­ját. — Valljuk meg nyiltan~mi is: a' nép már több terhet nem bír meg. — Azon idö, mellyre mi az ezüstfizetéssel visszakandikálunk, egészen más volt. A pórnak az egy urbéren kivül alig volt más tartozása; az urhért is pedig Fels. Má­ria Therézia királyunk már ekkor rendezvén, ezt mint nagy jótéteményt tekintette az előbb korlátlanul nyomatott földnépe. Azóta mini vál-31

Next

/
Oldalképek
Tartalom