Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-07-20 / 29. szám

a' ki azt jövendőben olvasandja, excommunicatióval büntettetik. Azonkívül eltillattak: 1.) Nole di A. Bianchi-Giovini alla sua versione dal tedesco della Istoria critica della Chiesa greco-moderna et della Chiesa russa di Gius. Schmidt, parroco catolico a Grosswallstadt presso di Asciaflenburgo. — 2.) Leitfaden der christl. Religions- und Kirchengesehichte zum Gebrauch für kath. Schiller's a't. von A. Sartori, Pfarrer in Rohrbach bei Ileidelberg. (B. A. K. Z.) •tüntetés* Combalotapát röpiratot adott ki az egyetem monopoliumáról. Röpirata lefoglalta— tott, a szerzőt pedig a'szajnai törvényszék 4000 franc pénzbüntetésre 's 15 napi fogságra Ítélte. (Kath. K. Z.) A' térdelés Bajorországban. Híre van, hogy a' polgárkatonaság részéről bizonyos egyházi és politicai ünnepeken eddig szokásban volt diszkedések (Parade) egy uj rendelet által eltöröltettek. Mivel illy ünnepekkor a' polgárkatonaságnak jelen kelle lenni a' templomi istentiszteletnél, e' rendelet indirect eszköznek mutatkozik eltávolítására az annyiszor szóban forgott térdhajtásnak 's az innen származott súrlódások- és sérelmeknek, legalább a' honvéd közt, hol az legnagyobb botrányt okozott. (Achn. Z.) Alapítvány. Érdemes papok árvái szá mára jótékony alapítványt szándékozik Franké Arthur Luther-alapítvány név alatt „emlékül Luthernek majd 300 év elölt (1546) történt halálára" létrehozni. Első tőkéül több vallásos irat fogna megjelenni, minek kezdetét predikátziógyüjtemény fogná tenni két szakaszban e"1 czím alatt: ,Grundsteine zur Luthers-Sliflung, in Predigten der ausgezeichnelesten Kanzelredner der ev. Kirche.4

(B. A. Ií. Z.) Statlstikai adatok. Az irlandir. k.papság évenként kap gyónpénzt 300,001), kereszlelé sekért 33,333, utol. kenet 's temetésekért 60,000 eskelésekért 300,000, misékért 100,000, egyházi colleclákb. 541,623, papi colleclákb. 22,500, a" mayroothi papi nevendékház fentartására a1 kormánytól 9000, öszvesen 1,366,456 font st. (Kath. K. Z.) Belföld. Hálaszó a' miskolezi ref. egyház' tanácsának f. é. jun l Ó-kán tartott üléséből. 11a valaki érezte vagy képzelni tudja, milly leverő lehet a' némi jólét élvezete közben magának boldog jövendőt álmodóra nézve, egyszerre reményei- 's forró vágyaiban megcsalatotlan , és szép jövője tcljesiilendésétől messze hálravetetten ébredni föl : csak az képes elgondolni a'miskolezi ref. egyház csüggesztő helyzetét, midőn a' mult évi jul. 19-ki tűzvészt, annyi évek küzdései nyomán szerzett javain átviharzani látta. — Miután lelkitaoilóioak tisztességes állása- 's jutalmaztatásáról gondoskodva volt: pár évvel a' vész előtt az egyház, noha jövedelmei nem szaporodának, az eddigiek rendszeresb kezelése állal annyira vivé dolgait, hogy iskolájában is, mellyet eleitől fogva legféliöbb kincseként ápolt, a' tanítókat, jutalmazóbban díjazhatná, 's ezáltal az iskola virágzó állásának előidézésére valamit tehetne. És édesen táplált reményei részint teljesedének, részint a' teljesedés szembetüoő jeleit mutaták már ; és a' buzgó törekvést illy örvendeztetőleg gyümölcsözni látó egyház ösztönt vön még többre törekedni, — újra kitüzé iparkodása méltó tárgyául a nevelés szent ügye pártolását, czélba vevé gyengélkedő lányiskolái czélszerü rendezését és szilárd megalapítását, azok mellett egy felsőbb lánynevelöintézet létesítését, a' ütanodában az eddigi évi tanítóságok állandósítását 'stb., midőn az emberi terveket intéző gondviselés úgy akará, hogy legyen tűzvész, és hamuba dőlnének az egyház közjóra széniéit javai, és elcsüggesztetnének az előre törekvő lelkek, 's meghiúsíttatnának annyi meleg kebel táplálta szép remények. Mint emberek, nem szégyeljük, nem is tartózkodunk megvallani, mikép bennünket is, midőn az egyház kevés perczekkel elébb még ékesen emelkedett épületei helyén kormos falakat láttunk, a' pusztulás megannyi rémvázaiként, füst- 's gőzfelleglől körüllebegve meredezni az ég felé, — elfogott azon kétségbeeséssel határos kábultság, melly a' váratlan szerencsétlenségtől lesujtotlat eszméletétől, 'sa' valamit okszerííleg lehelés erejétől megfosztani szokta. De eljőve a' vallás isleni nemtője, átihlelé csüggedező lelkünket annak malasztleljes tudalával, hogy az egyházat lesújtott csapás azon beláthatlan bölcsességü gondviselés munkája, melly egy kezével ver, mással áld, melly sujl, hogy bennei bizodalmunkat megkísértse, meglátogat, hogy iránta s anyaszentegyháza iránti keresztyén szerelmünknek küzdés közbeni bebizonyítására, nekünk alkalmakat teremtsen. — Mit tevénk mindjárt, e' boldogító ludaltal vérző szivünk sajgó sebei enyhülni kezdvén? annak részletes előadása nem tartozik e sorok czéljához; csupán annyit szükség e' helyt el nem hallgatnunk, mikép, noha tisztán áll vala előttünk a' leégelt épületeknek az elébbinél szilárdabb anyagbóli fölépítésének szükségessége: mindazáltal teljes remény táplált az iránt, hogy az építés költségeit a' íeégetl templom és malom biztosított volta után kapott ősszegből, és talán némi rendes segedelmezésekböl, az egyház fenállásának alapúi szolgáló tőkék tetemes meghijánosílása nélkül fedezhetendjük. Azonban reményünk e' tekintetben is meghiúsult; őszszel, midőn építkezéseink némi részével — épen nem az egészszel — készen valánk már — mert késnünk a'nyakunkra szakadó tél miatt, a' puszta íalak veszélyeztetése nélkül nem lehetett — alaptőkéink legbiztosabban kamatozó szép része elkötve, és az egyház, több ezerre menő adóssággal terhelve lön. Ezen szomorú körülmény, mellyböl, ha el nem távolít!atik, szükségkép egyházunknak, virágzásba indult iskolájával együtt, tetemes alászálltának kelle mulhatlanul bekövetkeznie, tett bennünket azon kénytelenségbe — ámbár az irt oknál fogva elég későn, — hogy egyházunk tagjainak szép része, magával az egyházzal hasonló tehellenségbe sülyesztetvén, 's magunktól az egyház mármár elmerülendő, hajója megtarthatására, számba alig vehető csekélység telhetvén, hitsorsesink keresztény buzgóságának ajtaján zörgetnénk, cs őket az egyház kétségbejlő helyzetének eltávolílása 's ha lehet, elébbi tűrhető állásra emelése végett, munkás részvétre alá-