Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-06-29 / 26. szám
valami fenséges titkos örömmel jutalmazó lelkismércthez; de illy despota jellemű praelectiókat nem akarok nézetni az érdemes olvasókkal, tudom, undorral fordulnának el attól. Ha jobban betekintünk azonban a' dologba, ugy találjuk, hogy a' tanító annak nem egészen oka, hogy igy tanít; ezen tanmódot követték az 5 tanítói is, jobbra hol taníttatott volna? Vannak-e néptanítókat képző-intézetink? halgathatott-e minden tanítói egyénünk mielőtt tanítóvá lett, kevés neveléstant? csekély évi fizetéskéjéből szerezhet-e nevelést 's oktatást tárgyazó könyveket? Intézet! néptanítókat képző-intézet, drága ügybarátim! és pedig minden főiskola mellé; csak ez lesz képes helyre hozni népiskola tanítóink' kiavult 's egészben roszalható tanításmódjokat. Hajh! de ezekhez sok pénz 's nagy áldozatok kívántatnak; évtizedek folyhatnak el ezeknek létrehozatalában, mert mi szegények vayyunk! De hát r sinleni kell-e mindaddig népnevelésünknek? Oh nem! virágzásnak indulhat az, ha nem a' legnagyobb tökéletességig is, csak tanítóink igyekeznének öntökéletesítésökön; ha nincs tehetségök a' nevelésre, 's tanításra tartozó jelesebb könyvek' megszerzésére: egyesüljenek minden egy egyházmegyebeli tanítók, így egyesített erővel csekély áldozattal minden jelesebb könyveket megszerezhetvén mindnyájan sikerrel használhatandják. Az illy egyesület' tagjai gyűljenek egybe a' szünidőkben, kölcsönösen tanítási 's nevelési eszméket cserélendők. Az illy egyletnek hasznai néptanítóink' szellemi életére kétségkivüliek, áldásai kiszámílhatlanok leendenek.*) De tegyük fel már most, hogy létesüljenek minélelőbb képzőintézetek, mellyekbe a' philosophiai szaktanok' bevégeztével vétessenek be ifja— ink, ott két évet legalább el kell töltniök: mellyik jeles, 's magában nemcsak épen tanítói, hanem •) Egy illy néptanítói egylet-alakitásí terv küldetett a' békes-bánati egyházvidékbe Kiss Bálint esperes úrhoz, az egyházvidéki minden tanítókkal leendő közöltetés végett; méltánylá a' sok érdemekkel teljes iíju keblű esperes ur a1 tervező' szándékát; — hogy nagyobb pártolásra találjon a' terr a' kebelbeli tanítóság között, jónak látta egyházvidéki gyülésileg ajánltatni — minthogy jól tudá azt. mikép a' még divatozó elfogultság nem a' quid-tt, hanem a qnis-i tekinti, mert a' tervező csak tanító volt — a' gyűlésre fel is terjesztetett. A' gyűlés minthogy tervek' vizsgálatávalnem bíbelődhetik, az épen akkor több tekintetből kinevezett választmányhoz utsíttatott megvizsgálás végett. Mi lett belőle mi nem? egész bizonysággal nem tudom. Méltatta-e figyelmére a' választmány vagy nem? Ajánlotta-e pártolás végett az egyházvidéken lakó lelkes világi uraknak vagy nem ? Fog-e hozzá járulni az egyházvidék tettleges részvéttel vagy nem ? nem tudom; annyit azonban tudok hogy a' tanítói-egylet' életbeléptetése semmit sem vonna le a' békés-bánáti egyházvídéknek mársoktek1 ' . °n kirívóit „haladó" czímjéböl. Közlő | más pályára is hivatást érző ifjú fogja magát ezen — a' szó' legteljesb ertelmében — háládatlan pályára adni, holottt annyi, sot talán kevesebb költséggel — mint mennyivel t. i. ezen képző-intézetben diploma-szerezhetésigjuthat — más bővebben jutalmazó pályára léphet? bizony kevés, vagy egy sem! És talán itt a' fő gyökhibája népnevelésünknek, hogy nincs arányban nagy feladatit, önfeláldozással járó, 's igen terhes pályával á1 fizetés, nincs arányban az igazán becsülendő 's jobb sorsra érdemes hivatallal a" méltánylás. Tudok fényes és roppant egyházakat, illyenek például az alföldön V. és M. az elsőben a' tanítók' fizetése 27 vft. 25 köböl buza 's ugyanannyi árpa, minden eleibe járó gyermektől 17 vkr; az utóbbiban 80v ft. 20 köböl buza; ugyanannyi árpa, két öl fűzfa, minden gyermektől 20 vkr. még ezt is ha idejében és tisztán beadnák?! Már ennyi fizetése egy béresnek is van, sőt több, mert ennek sorsához illő egész öltözet ruhabeli fizetése is van, a'tanítónak pedig ebből kell, még pedig tisztességesen ruházkodni, különben, még alább nézi a' világ; 's ha ez így van a' nagyobb egyházakban, a' kisebbekben csak nem lehet jobban, és ki csudálkozand ekkor, ki roszalhalja, ha a1 tanító jövőjét biztosítandó, gazdálkodásban "sapró nyerészkedésben tölti a' drága időt, mely-Iyet tanításra kelle vala fordítni. Nincs arányban, mondám, é becsülendő hivatallal továbbá a? méltánylás. Hányszor láttuk ugyanis tanítóinkat nemcsak az értelmesebbek', hanem az értetlen köznép'önkényének is kitétetve, melly utolsó, csekély fizetésének nagy érzetében, szolgai szerepben szereti látni maga előtt. De elmelözöm itt a' szomorú scenákat, azt azonban nem hagyhatom említés nélkül, hogy néki mind egyházi, mind polgári életünkben csak kötelességei, mégpedig nagy kötelességei vannak, de jogai eddigelé épen nincsenek. 0 róla Ítélnek, ő róla rendelkeznek 's többnyire nélküle; néki semmi igazgató testülethez befolyása nincs; sem az egész tanítói kar, sem egyes tanítók' egyházukban, nem birnak szavazati joggal; ő nem folyhat be saját bírája' választásába; az egyházi presbyteriumból, hol különben cánon szerint jelen lehetne, szépszerivel kiigazítják, az egyházmegyei gyűlésben pedig, ha megszenvedik is az ujabb időben, ugy látszik, nem igen kedves vendég, holott századunkban, melly az emancipatio' százada, ideje volna már, hogy a' tanítói kar az egyház-igazgató testületeknél képviseltessék. Bizony mondom, hogyha tanítóink méltányolva lesznek, ők is inkább fogják méltányolni önmagukat 's hivatalos állásukat, mert valamint a' jogérzet szilárdságot 's önállást, ugy a' jogtalanság szolgai ingatagságot 's elkeseredést szül. Ugy tűnvén ki azonban, hogy mind a' készűletlenscg, mind a' hivatalbeli hanyagság, mind a' lenézés a' hitvány fizetésből 's ennek következéséből a' szegénység-