Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-06-22 / 25. szám
Koránsem kicsinységeken gáncsoskodásból, de figyelmeztetés végett jegyzem meg, hogy a' 69. §-beli utóbbi zárjelbe tett szavaknál a' vei szócska nyomdai hibából egy szóval kellő helyénél előbb esett. 70. Végén a' lélek' egyszerűségének illy szavakba foglalt bizonyítása: „mint gondolkodó lény részekből nem állhat" véleményem szerint, az anyagi lét' alapmondataira figyelmeztetés végett czélirányosabban igy lett volna kifejezve: mint foglalkozásiban tér' és idő' korlátai közé nem eső való, épen ezért részekből nem állhat 72: E' kifejezést: .,$pinóza tanítmányánál fogva az átalános szellembe az Istenbe létező emberi szellem is bir részletes halhatatlansággal" én igy tenném : bir állományi (substantialis), de nem egyéni t. i. önálláshoz kapcsolt eszmélő öntudattal. Ez igy hatályos idézet leendene a' pantheismus fölötti sirének' saját szavaiból; ellenben e' kifejezés: részletes halhatlanság (ámbár a' materialismus néhol szeret illy kifejezéssel élni, 's több német Íróknál található) eszmezavart szül. Ugyan a' helyen igen következetesen és helyén van kifejtve Hegel' nézete' előadásában, hogy, menynyire mehet mindössze is a' szemlélődő ész, halhatlan létünk' fölfogásában, és épen ez által érdemlett koszorú nyújtva a' practicus /iűnínak. 80. §. Sz. Pál is a' hivő bölcsészek' iskolájába soroztatik ugyan; de a' mint ugyanazon helyen alább a' philosophiai hit' jelleme kifejtetik, úgy sz. Fái ide nem soroztathatik. 83. §• A' végjegyzetbeli 3 főeszmék között kimaradt a' szabadság, az illyen csekélység, figyelmesen és folyvást olvasóra nézve mit sem tesz, annyival inkább, mivel mindjárt a'következő 84. §-ban helyre ültetik a' hiány, de kezdőt és darabolva olvasót főfájásig zavarba hozhat. 84. §-nál tér el különösen sz. a' Krug-szerinti metaphysica' tanmenetétől; mert ezentúl a' philosophia praclica , az aesthcticával szoros kapcsolatba hozva, rövid rajzolatban adatik elő. 89. § A' cselekvésre határozódott akarat' rugóit nem látom olly tisztán 's külön választva kifejtettnek , mint azt ezen nevek' használásával tehetjük : első kifejtési fok az állatiság, mellyben ősztön uralkodik; második az értelmiség, melly ben az összeméreyelve kiszámított hasznosabb játsza a' főszerepet; harmadik az észszerüség , hol erkölcsi létünk, önállási méltóságába helyhezve tartja a' kormányt. 94. Sz. a' feltudásnak (így fordítja az impufatiót) csak észtani alapjáról szól, szabályainak kifejtését (ezt rövid kézikönyv mellett másként tenni nem is lehet) bizonyosan a' köztanításokra hagyván. Az itten választék-számok nélkül előbbre haladó kifejtések' egyikébon, félek, nehogy sz. sérelem-kereseti pórt vonjon a' nőnemtől fejére, midőn az erkölcsi akarat' eszményében mulhatlan hellékül említi ,,a' férfias szilárdságú erényt", részemről csak teljes szilárdságú elhatározottságot mernék mondani. 101 — 3 §§-ban a' valódi köztársulat' vagy népélet' jellemei egyszerűen 's világosan, azonban szívrendítő nagyszerűségben -— mondhatni magasztas lelkesültséggel — rajzoltatva úgy jőnek eleibünk, hogy dolgozatabeli igen sok jelességeitől elnézve is, csak e' néhány sorok' olvasta után , lehetien , hogy az édesen felhevült kebel igaz tisztelettel ne adózzék a' lelkes szerzőnek. 104. §. Ezen szavak után: „részint mint közjogot'stb." kimaradt ez: részint mint magánjogot 'stb. 108 Az észvallás' kifejlésének 3 főlépcsőzetei eszményileg helyesen sorolva, de a' kifejtés által nem egészen külön állítva adatnak, nevezetesen a' 2-dik és 3-dik fokozat közölt nem könnyű a'választékot föltalálni: én így adtam volna : első fokozat csak legközelebbi okokra figyel, és természeti tárgyakat istenít; a' méisodik fok a tisztább eszmélet által az ész* azon rendszerező első munkálatáig emelkedik, melly szerint egy főokban központosítja az összes természeti tüneményeket, de e' fő okot csak egy mechanicai primus motornak tekinti, (bocsánat a' diákizálásért, talán így érthetőbben fejezem ki) e' főokot tehát nem egyébnek, mint egy legfőbb erőnek nézi (deismus); a' harmadik fok végül Isten' neve alatt egy mindenütt jelenvaló, örök mindentudó és mindenható tökéletes lelki valót illy legtökélyesh erkölcsi kép alatt személyesítve imád, és ez egyedül keresztyén theismus. A' legjobb világróli pontban (114. §.) sokkal életrehatóbbnak látnám a' világon levő roszakkal, nemcsak az eszményi embert békültetni ki az átalános nézel' segedelmével, hanem a' föld1 érző íiát, azon practicus szellemben, mellyről sz. magát , ezen munkálata főként 2-dik felében feltűnően és igen kedves alakban ismerteti. A disztanban (aeslhetica) 115 —131. §. a' disztani eszmék, a' keresztyén monotheismusból fejlő vallásos erkölcsi eszmékkel nemcsak rokonsági kapcsolatba hozatnak, hanem nagy részben ugyanazonosíttalnak, és ez illy szellemben főlárgyilag (ex thesi) kifejtve, új diadalául növekszik a' keresztyén vallás' lelkétől ihleteit bölcsészelnek, némelly bölcsészek csak fordítva igaz ellenvetésök fölölt, kik épen aesthelicai nézetből a' polytheismusra viszszasírnak. 125. §. Ezen kifejezésben: természetnek mesterséyes szemléletea' mesterséges, mint igen határozatlan értelmű szó helyeit, müszellemi v. művészi szót használnék. Igen helyesen kifejtettnek találom a1 127. §-ban a' vallásos erkölcsi metaphorák' fölfogásában jelenkező 3 fokozatok' t. i. a' rettegés', a' szeretet', és az önálló erkölcsi tökélyre törekvés'
