Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-06-08 / 23. szám
ha sem szabad hirdetni, mert akkor a' gyülekezet feles számmal sincs jelen.1 1 — Ha bibliamagyarázat alkalmával szabadna hirdetni, úgy némelly helyeken egy héten kétszer, söt mint például Debreczenben négyszer is magyaráztatván biblia , öt vagy hat nap alatt az eskün is áteshetnének a' házasulok, — 's hova vezetne ez? - - Debreczenben — tudtomra — hétköznap sohasem hirdetnek. A' tiszántúli egyházkerület 1786-diki oct. 10-kén adott a Jos. Conslitutiohoz alkalmazott instructiót a' lelkipásztoroknak. Ezen utasítás a'hétköznapi hirdetésről mélyen hallgat; szelleméből nyilván van, hogy annak ellensége. A' Gyikó és Jakab által 1837-d. évre kiadott ,Egyházi Névtár' 141-d. lapján a'házassági dolgokat illető egyházkerületi rendeletekről szóló czikkely' első pontjában világosan mondatik: „Három különböző vasárnapokon kell hirdetni, hétköznap soha sem1 1 , és ezen rendelet 1798-d. évben hozatottnak mondatik. Jegyzőkönyvünkben én ezt feljegyezve nem találom, de hitelességéről a' Gyikó és Jakab nevek kezeskednek. Tiszán túl tehát egyházkerületileg ki van mondva , hogg hétköznap soha sem szabad hirdetni. E' kerületben van a' Nagy-Kunság is, 's ím a' nagy-kunsági lelkipásztorok — kivévén a' kisújszállásiakat — hétköznap is hirdetnek, azt mondják , szokás. Szokás ide, szokás oda, miután az egyházkerület a' hétköznapi hirdetést megtiltá, engedelmeskedni kell. Ila a' szokás-embereinek e' tilalom terhükre van, 's ezt hibásnak, törvénytelennek, czéltalannak tartják: méltóztassanak folyamodni az egyházkerülethez, majd tesz az róla, ha jónak látja; de önfejüleg vagy régi szokás' örve alatt törvényt rontani nem szabad. AmdeNagy-Kúnságban — furcsán jár az óra. Egyszer inditványoztatott: „közpapok közül kell, szavazattal nem bírandó jegyzőt választani", és mondának reá az assessorok: „nem szabad megrontani az egyházkerületi rcndelményt, melly szerint a' jegyző egy legyen az assessorok közül!"; másszor alázatosan kéretett: ,,meg kell tartani ti hétköznapi hirdetést tiltó egyházkerületi rendelménylí \ és mondának reá az assessorok: „minek? miért? a' szokás mást rendel !•' Assessor urak magok is hirdetnek hétköznap ! Igy jár nálunk az óra. A' mi már a'hirdetés' czélját illeti, ez épen nem harczola' hétköznap hirdetők melleit, söt egyenesen cllenök. Czélja a' hirdetésnek a' cánonok és a' Jos. Const. 31-d. §. szerint, hogy a' házasságot gátló akadályok , ha volnának , világosságra jöhessenek. De hogyan jöhetnének ezek világosságra , ha csak kevés számból álló hétköznapi gyülekezet előtt történik a' hirdetés? Czélja a' hirdetésnek az is (lásd Tóth Ferencz Liturg. 202. 1.) ,,hogy ezen idő alatt mind a' két fél utána járhasson egymás erkölcsének , nemzetségének, tehetségének, hogy egymásban meg ne csalatkozzanak , mi egyébiránt hamar megeshetnék'', és „hogy ha valamellyik fél megakarja szándékát és a' házasságra adott szavát változtatni, az ezen napokban megeshessék." Igy hát a' hirdetés' idejét önkényesen megrövidítni ellenkezvén a' hirdetés' czéljával, ezt lenni a' lelkipásztornak nem szabad. A' melly házasuló a' rendes időt bevárni nem akarja, váltson dispensatiót, ezt rendeli a' törvény, ha nem válthat, várakozzék. Tegyük fel a' következő esetet: Á. hallgatóm elvesz egy távol vidékből jött, hat hét óta ekklézsiánkban lakó személyt, ki elhozza keresztelő levelét, 's ezzel igazolja, hogy reform.lelkipásztor keresztelte, elhozza eddigi szolgálata' helyéről az arról szóló bizonyítványt is, hogy o férjtelennek 's reform, személynek tekintetett. Kérelmökre kihirdetem őket hétköznap is, 's im alig esküsznek meg, a' régen kóborló férj itt toppan, ki egyszersmind azt is tudatja, hogy felesége egykor pápistává lett! - - - Nyugodtan volnék, ha csak ünnep - és vasárnapokon hirdettem volna őket, de miután a' hirdetés' idejére nézve a' törvényt meg nem tartottam, félek. Illy s ehez hasonló esetek felette ritkák ugyan, de nem Iehetlenek, e' tekintetben is tanácsosabb hát a' lelkipásztornak magát a' törvényhez tartani. A'hétköznap is hirdető lelkipásztor egy vagy másfél hét alatt összeesketi a' házasulókat. Én, ki csak ünnep- 's vasárnapokon hirdetek, nem egyszer tapasztalám, hogy harmadszori hirdetés után váltak el az addig egymást szeretett személyek. Őket a' köznap hirdető "s másfél hét alatt eskető lelkipásztor szerencsétlenekké tetle volna! Es ekkor a' törvényt meg nem tartónak lelke vájjon nyugodt lehet-e? Az enyirn nem lenne nyugodt. Némelly ember' lelke akkor is nyugodt, ha törvénytelenséget visz véghez. Ezeknél fogva én csak az ünnep- és vasámapokoni hirdetést tartom czél- és törvényszerűnek. De meglehet tévedek. Meglehet, a' hétköznap hirdető lelkipásztoroknak van igazságuk. Kérem alázatosan őket, nyilatkozzanak. Helyes okaiknak meghódolok. Hiszen, ha megmutatják, hogy hétköznap is szabad hirdetni, miért ne hirdetnék én is? Néhány nappal az esketés-díjt előbb kapom, 's valamicskével csak megtoldják a' rendest, és a' mi legfőbb, nem jövök összeütközésbe hallgatómmal 's szomszéd ekklézsiabeli tiszttársammal. Ha olly szerencsés lehetnék, hogy nagy-kunsági collegáim'valamellyikélöl kapnék felvilágosítást, ez esetben azt is kérném kimutattatni, mikor kötelezők és mikor nem kötelezők a' törvények , mikor vethetjük meg azokat önkényesen, az illető felsőség' híre, tudta 's akarata nélkül, és e' cselekedetünk a' tractuson is pártoltalik? Szenczi För d ős Lajos.
