Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-08 / 23. szám

ha sem szabad hirdetni, mert akkor a' gyüleke­zet feles számmal sincs jelen.1 1 — Ha biblia­magyarázat alkalmával szabadna hirdetni, úgy né­melly helyeken egy héten kétszer, söt mint például Debreczenben négyszer is magyaráztatván biblia , öt vagy hat nap alatt az eskün is áteshetnének a' házasulok, — 's hova vezetne ez? - - Debreczen­ben — tudtomra — hétköznap sohasem hirdetnek. A' tiszántúli egyházkerület 1786-diki oct. 10-kén adott a Jos. Conslitutiohoz alkalmazott ins­tructiót a' lelkipásztoroknak. Ezen utasítás a'hét­köznapi hirdetésről mélyen hallgat; szelleméből nyilván van, hogy annak ellensége. A' Gyikó és Jakab által 1837-d. évre kiadott ,Egyházi Névtár' 141-d. lapján a'házassági dolgokat illető egyház­kerületi rendeletekről szóló czikkely' első pontjá­ban világosan mondatik: „Három különböző va­sárnapokon kell hirdetni, hétköznap soha sem1 1 , és ezen rendelet 1798-d. évben hozatottnak mon­datik. Jegyzőkönyvünkben én ezt feljegyezve nem találom, de hitelességéről a' Gyikó és Jakab nevek kezeskednek. Tiszán túl tehát egyházkerületileg ki van mond­va , hogg hétköznap soha sem szabad hirdetni. E' kerületben van a' Nagy-Kunság is, 's ím a' nagy-kunsági lelkipásztorok — kivévén a' kisúj­szállásiakat — hétköznap is hirdetnek, azt mond­ják , szokás. Szokás ide, szokás oda, miután az egyház­kerület a' hétköznapi hirdetést megtiltá, engedel­meskedni kell. Ila a' szokás-embereinek e' tilalom terhükre van, 's ezt hibásnak, törvénytelennek, czéltalannak tartják: méltóztassanak folyamodni az egyházkerülethez, majd tesz az róla, ha jónak látja; de önfejüleg vagy régi szokás' örve alatt törvényt rontani nem szabad. AmdeNagy-Kúnság­ban — furcsán jár az óra. Egyszer inditványoz­tatott: „közpapok közül kell, szavazattal nem bí­randó jegyzőt választani", és mondának reá az as­sessorok: „nem szabad megrontani az egyházke­rületi rcndelményt, melly szerint a' jegyző egy legyen az assessorok közül!"; másszor alázatosan kéretett: ,,meg kell tartani ti hétköznapi hirde­tést tiltó egyházkerületi rendelménylí \ és mon­dának reá az assessorok: „minek? miért? a' szokás mást rendel !•' Assessor urak magok is hir­detnek hétköznap ! Igy jár nálunk az óra. A' mi már a'hirdetés' czélját illeti, ez épen nem harczola' hétköznap hirdetők melleit, söt egyenesen cllenök. Czélja a' hirdetésnek a' cáno­nok és a' Jos. Const. 31-d. §. szerint, hogy a' házasságot gátló akadályok , ha volnának , vilá­gosságra jöhessenek. De hogyan jöhetnének ezek világosságra , ha csak kevés számból álló hétköz­napi gyülekezet előtt történik a' hirdetés? Czélja a' hirdetésnek az is (lásd Tóth Ferencz Liturg. 202. 1.) ,,hogy ezen idő alatt mind a' két fél utána jár­hasson egymás erkölcsének , nemzetségének, te­hetségének, hogy egymásban meg ne csalatkoz­zanak , mi egyébiránt hamar megeshetnék'', és „hogy ha valamellyik fél megakarja szándékát és a' házasságra adott szavát változtatni, az ezen na­pokban megeshessék." Igy hát a' hirdetés' idejét önkényesen megrövidítni ellenkezvén a' hirdetés' czéljával, ezt lenni a' lelkipásztornak nem szabad. A' melly házasuló a' rendes időt bevárni nem akarja, váltson dispensatiót, ezt rendeli a' törvény, ha nem válthat, várakozzék. Tegyük fel a' következő esetet: Á. hallga­tóm elvesz egy távol vidékből jött, hat hét óta ekklézsiánkban lakó személyt, ki elhozza keresz­telő levelét, 's ezzel igazolja, hogy reform.lelki­pásztor keresztelte, elhozza eddigi szolgálata' he­lyéről az arról szóló bizonyítványt is, hogy o férjtelennek 's reform, személynek tekintetett. Ké­relmökre kihirdetem őket hétköznap is, 's im alig esküsznek meg, a' régen kóborló férj itt toppan, ki egyszersmind azt is tudatja, hogy felesége egy­kor pápistává lett! - - - Nyugodtan volnék, ha csak ünnep - és vasárnapokon hirdettem volna őket, de miután a' hirdetés' idejére nézve a' törvényt meg nem tartottam, félek. Illy s ehez hasonló esetek felette ritkák ugyan, de nem Iehetlenek, e' tekin­tetben is tanácsosabb hát a' lelkipásztornak magát a' törvényhez tartani. A'hétköznap is hirdető lelkipásztor egy vagy másfél hét alatt összeesketi a' házasulókat. Én, ki csak ünnep- 's vasárnapokon hirdetek, nem egyszer tapasztalám, hogy harmadszori hirdetés után váltak el az addig egymást szeretett szemé­lyek. Őket a' köznap hirdető "s másfél hét alatt eskető lelkipásztor szerencsétlenekké tetle volna! Es ekkor a' törvényt meg nem tartónak lelke vájjon nyugodt lehet-e? Az enyirn nem lenne nyugodt. Némelly ember' lelke akkor is nyugodt, ha tör­vénytelenséget visz véghez. Ezeknél fogva én csak az ünnep- és vasáma­pokoni hirdetést tartom czél- és törvényszerűnek. De meglehet tévedek. Meglehet, a' hétköznap hir­dető lelkipásztoroknak van igazságuk. Kérem alá­zatosan őket, nyilatkozzanak. Helyes okaiknak meghódolok. Hiszen, ha megmutatják, hogy hét­köznap is szabad hirdetni, miért ne hirdetnék én is? Néhány nappal az esketés-díjt előbb kapom, 's valamicskével csak megtoldják a' rendest, és a' mi legfőbb, nem jövök összeütközésbe hallga­tómmal 's szomszéd ekklézsiabeli tiszttársammal. Ha olly szerencsés lehetnék, hogy nagy-kun­sági collegáim'valamellyikélöl kapnék felvilágosí­tást, ez esetben azt is kérném kimutattatni, mikor kötelezők és mikor nem kötelezők a' törvények , mikor vethetjük meg azokat önkényesen, az il­lető felsőség' híre, tudta 's akarata nélkül, és e' cselekedetünk a' tractuson is pártoltalik? Szenczi För d ős Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom