Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-06-01 / 22. szám
Könyvismertetés , nem bírálat. J i „Egyházi törvény, magában foglaló az országgyűlési czikkek et, és k. királyi rendeleteket , némi jegyzetekkel, utasításokkal, 's rokonsági fokok' kimutatásával, tárgyilagosan kidolgozva mind a' kétfelekrzetű magyarhoni protestánsok' számára szerkeszté Blásy Lajos. Pest. 184:4. Kiadó Geibel Károly. E' könyv ugyan volt már e'lapban ismertetve, de csak olly formán, mint jut eszembe, egy jámbor német állat-mutogató ismerteté néhány évvel ez előtt Pesten egy exoticus madarát „meine Herreni l -- mondá ö: ez nem gólya, nem is túzok — sondern itt megakadt, és én mai napig sem tudok többeta'madár felől ennél: hogy nem gólya nem túzok volt. — Az illyen negativ definitiók, ismertetések legkönnyebbek; mert hogy Blásy Lajos' egyházi törvénye, nem Klein Sámuel' tentamen-je: azt tudtuk kiczégerezés nélkül is. Furcsa volna, ha valaki például engem vagy Muskuly urat illy negatíve ajánlana vagy ismertetne. Mosolyognom kelle e' kis diákos fallácián, hogy mint kell és lehet, Blásy Lajost ismertetve, Klein Sámuelt ismertetni. Minthogy tehát csakugyan nem voltBlásy Lajos' egyházi törvénye ismertetve; nem lesz felesleges ez érdekes munkáról valamit ha mindjártkeveset is mondani. Az egyházi törvénynek, 's az erre épült egyházigazgatásnak, igazságszerint, magából az egyházból kellene kifejleni. Az egyházon én most nem értek sem egyházi ordót, sem népet kirekesztőleg, hanem az egyetemes egyházat. Ha ennek nyilatkozási utja idegen elemekkel: főpapi, püspöki, vagy consistorialis factorokkal elállva nincs, bizonyosan ön maga rendezi magát, szépen önkényt megtelem autonomiája, mint a'skót egyházban. A' kormánynak vagy a'stalusnak csak azon feladata marad, hogy az egyházak' szabadságát védje egymás- és a' világi törvény' önkényes avatkozásai ellen , és vigyázzon , hogy az egyház-igazgatásban olly elvek ne lappangjanak, mellyeknél fogva: uralkodó vallássá lehessen, vagy a' status' hegyébe nőjön. Ha valaki magyarhoni protestáns egyházunkban igy készült egyházi-törvényt keresne, ha cánont kívánna, mellynek czikkjeit az egyetemes protestáns egyház esze és akaratja teremté; ugy vesztenénk is , csak ollyan papok volnánk mint most vagyunk. De miután a' bevett szokás az , hogy se egyiket se másikat ne hordjuk , azon különczködés , melly illyes kicsinységekben tetszik magának, hogy sokat ne mondjak, valóságos nyomorúság! Ha én rendőr volnék, borbélyt kiáltanék valahányszor bajuszos pappal találkoznám 's ha bajuszos pap' tiszteletes asszonya volnék , azt tenném férjem' bajuszával, mit Delila (Birák könyve 16, 19. vers) Sámson feje' hét fonatékjával tett. Olvassák meg csak a' tiszt, asszonyok s ne féljenek, hogy bajuszvesztett férjeiktől eltávozik a' lelki ,erősség', ha csakngyan az megvolt bennük. Székács. járna mint Jézus a' figefa alatt: levelet eleget találna a' gyümölcs helyett. Találna rajta élősködő hajtásokat, u. m. országgyűlési törvényeket, melylyek nem egyebek politikus szemzéseknél; találna intézvényeket, mellyek mint az 1795 apr. 3-iki, azt is megszabnák, mit tanítson, mit ne tanítson a' magyar protastans pap; viszont másokat, mellyek még nomenalatióba (névhüvelyzésbe) is bocsátkoznak; illyen annak megtiltása, hogy a' superintendensek püspöki czimmel éljenek, mit én nagyon helyeslek már csak azért is, hogy az episcopalismusnak híre hamva se legyen presbyteri egyházunkban. Vannak gelei, komjáti, budai cánonok a' réyi lőcsei formára, coordinatiók.*). Vannak statutumok , annyifélék , a' hány egyházkerület; vannak rendszerek, mellyekbea' derék W immer' férge beleesett'stb. mind ezek rohadt, vagy nyomorék gyümölcsök a' magyar protestáns egyház' **) törvényfáján, mellyeket egy nemzeti zsinat jótékony szelének elébb utóbb le kell róla rázni. Itt helyén nincs azon okok' elsorlásába bocsátkozni, mellyek a' magyar protestáns egyházat eddigelé kivül belül gátolták , hogy autonómiáját ki ne fejthesse. Itt csak az a' kérdés, hogy mihez tartsuk magunkat, mi fonalat vegyünk fele' labyrintban, hogy a' penészes zugokból kitaláljunk 's legalább tetemes bakokat ne üssünk? Eddigelé csak a' jó szerencse, vagy a' tuti latemus menthetett meg minket magyar protestáns papokat, hogy minden lépten nyomon törvényt nem gázoltunk. Eltünk , igazgattunk, jogainkat veszni hagytuk , csak amúgy találomra. Inkább traditióra, szokásra, gyakorlatra, provincialismusra, néhol önkényre épült egész egyházi eljárásunk, mint positivitasra; akarva nem akarva, tudva nem tudva, a' nélkül hogy elvünk lelt volna , félig congregationalisták voltunk és vagyunk. Illyen helyzetben nagy és kiáltó szükségünk volt egy illyen munkára, millyennel Blásy ur egyházunkat megörvendezteté; mert csak valljuk meg, hogy divatból kiment, eltaplósodott cánon-rendszerünk, egy jámbor állat, mellyen minden irányba lehet lovagolni, mellynek visszaható ereje nincs, és én bátran ki merem itt mondani: hogy kötelező egyházi törvényünk nincs! ott függünk, mint hajdan Absolon, hajunknál fogva a' világi törvények' és intézvények' idegen fáján. Itt őket legalább összefűzve látjuk , 's a'mit az idő és körülmények minden rend nélkül hánytak bele egyházigazgatásunkba, mind az tárgylagosan fel van dolgozva. *) Coordinatio rei religionalis etc. Leutshoviae 1827. **) Én SchuderoíTal tartok és a'keresztyén protestáns nevet sokért nem adom- Némellyek szeretnék a' protestánsok közül ha őket is r. knlholikutoknak neveznék, én a' protestáns nevel egyikért sem adom.
