Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-01 / 22. szám

egyházán leendő valósítására szolgáló legjobb mó­dok' kikeresésére újra biztosságot nevezett ki. Az 1841 -iki rosnyai gyűlés, teljes tervet 's élénk ada­kozást óhajtva, hasonlókép intézkedik. Az iglai 1842-ki gyűlésen, hol is kiviláglott, hogy az in­tézetre egybegyűlt pénzalap az 1841 végével még csak 1500 vftra ment, a' nyíregyházi követek's az elnök felügyelő emelék magasb stadiumra a' már­már elalvásnak indult ügyet; az előbbiek ugyan­azon lelkes nyilatkozattal, hogy Nyíregyháza sza­badalmazott városa az intézet' számára, egy most igen olcsón (4600 vfton) megszerezhető nagy há­zat és fundust szemelt légyen ki, hogy ugyanazon nemes indulatú város az intézet'felsegélésére éven­kint 300 p. ftot, 30 köböl búzát, 6 tanítvány'szá­mára állandó élelmezést és a' mezei gazdaságbani tanítás' 's gyakoroltatás' érdekében 50 köblös föl­det ajánl; az utóbbi pedig azon ígérettel, hogy a' megveendő ház' ideiglenes kibéreltetése jövedelmét, a' mennyiben a'belefektetett tőke' kamatját nem fe­dezné, magáéból kész pótlani. E' felett a' szentczélra gyűjtendő adakozás ismételve sürgettetik 's a' többi t. superintendentiák is az országos érdekű tárgy' ápolására megkéretnek. A' felkai kisgyülésen ta­valy már örvendetesb részvét mutatkozék. A' gö­möri t. esperesség G45 pftal járul az alaptőkéhez; a' kárpátaljai eddig 238 pftot gyüjte, a' hat kir. városi mintegy 140, a' békési pedig rövid idő alatt a' tavaly történt barátságos felszólítás után 600 pftot Most folyó év. jun 18-ára hivatnak össze elnökileg *) az állandó választmány'tagjai, hogy az intézetnek életbeléptetéséről tanakodjanak, hogy a' legközelebbi ker. gyűlés már eldöntőleg hatá­rozhasson. Ez az ügynek históriai folyamatja rövid vázlat­ban eddig, 's az alkalom elég fontos és kedvező, hogy alapul szolgáljon a' tárgynak fölelevenítésére 'sajánltatására e1 lapokban is, mellyre nézve az ér­demes szerkesztőségnek pártolását, hiszem, szeren­csés leendek megnyerni. Korunkban, protestánsok közölt, ott, hol illy képzőintézet még hiányzik, hol az elemi tanítók''s egyházi zenészek' képeztetése a' sorsra van bizva, hol az alkalmas és derék candidatusok olly ritkák, millyekre pedig olly mondhatlanul nagy a' szük­ség , kiktől a' családos, egyházi és polgári köz­életre nézve annyi függ, hol mondom, mint nálunk, ezen okok szólanak ott, „seminariumot" megkí­vánni és előteremteni, úgy látszanék, hogy oly­lyan egymásután jövő valami, mint szomjúság és szomjoltás. Jobbjaink közül nem islesz, gondolom, senki, ki a' néptanítókat képző intézetnek mind mel­lőzhetlenül szükséges, mind százszorosan hasz­nos voltáról kételkednék. Ezekről tehát itt nem is szólok. Rég elismerte azt a'müveitvilág, elismer­•) A' biztosság1 elnöke t. Dráskoczy Sám- ur, az in­tézet' pénzlárnoka pedig t Szontagh István ur Káhón. lék gyűléseink is, mint a' fennebbi protocollaris adatokból kitetszik. Még is vajmi nehezen akar si­kerülni az egész, 's hét esztendő' lefolyta után is, úgy látszik, nem eléggé meleg és egyetemes a' részvét. Hol keressük ennek okait? Mellyek az aka­dályok ? 'S mi Ígérhetne jobb sikert? Tisztelet, becsület az egyes buzgóknak, áldja is meg őket a1 jó Isten; de a' kérdés mégis csak megmarad: miért nincs hát több, az az annyi buz­gó, hogy hét esztendő alatt életbeléptesse a' gaz­dagon gyümölcsözendő intézetet? Egy pár szép példa adatott, miért nem talált több utánzókra? Én úgy hiszem, sokan, kik magokat eddig meghúz­ták, kik az ügy iránt hidegebbek, vagy kik azt épen ellenzik, nincsenek az eszmével tisztában, s egy illy intézetnek természetét, fontosságát kel­lőleg nem érzik, mert kellőleg nem értik. A'mü­veit külföld, p o. Prussia, olly fontosságot tu­lajdonít az illy intézeteknek, hogy számukat 45-nél többre szaporította, erejöket országosan gyá­molítja, 's 1200-nál több ügyes egyént húz belülök. Milly szellemi tőke ez aztán! Mink itten indoko­kat ne találjunk? De nálunk vajmi sok még az is­meretlen jó, és — ignoti nulla cupido! — Sok, Isten tudja, mit ért mindent a1 ,seminarium( alatt 's a' névtől is ijedez! Sok, nem értvén a' falusi iskolatanítók'hivatását, azt véli, hogy illy egyént uton útfélen találhatni annyit a' mennyit csak kell 's többet is. Pedig bizony még illyet sem találhatni mindenkor, mint több közönség bizonyítja itt kö­rülöltünk is; 's kit már csak a végszükség szorít be az igába (mert ha más bármi lehet, falusi mes­ter nem lesz), annak ugyan nincs mit örülni. De van, ki falusi tanítónak nem is akarna különösen müveit's igen ügyes embert, „mivel, úgymond, az be nem érné olly fizetéssel, millyen legtöbb he­lyen a' mostani; az A-nak, B-nek galyibákat okoz­hatna 's mindenféle jogokat (emancipatiót!) köve­telne; az a' népet kihozná rendes vágásából" 'stb. Az illy szomorító nézetek' alapja bizony nem más, mint balvélemény, az az helyes ismeret' 's tán még jó akarat' hiánya is Már csak az illy nézetek' meg­czáfolására is szükséges és hasznos a' seminarium. Én azt hiszem's vallom, hogy a' képesebb, nagyobb sikerrel munkás embernek többet is szívesen fog fizetni, sőt fizel/ie£ni az általa emeltebb község; továbbá, hogy a' műveltebb emberrel mindig ke­vesebb a' baj, könnyebb az eligazodás, sikeresb a' munka; végre, hogy épen a1 seminár fog szint­olly szerény, békés, józan, mint ügyes és hasz­nos férfiakat képezni, nem pedig rabulistákat, vagy felhőn-nyargalókat. Ne ijedezzünk hát ezen jám­boroktól uraim. De más részt ne véljük ismét, hogy „nem nagy mesterség a' falusi, vagy városi elemi tanítóság, hogy jó arra, ki írni, olvasni, jól zúgni 's valahogy kintornázni képes." Jól irni, olvasni, énekelni 'stb. már az sem csekélység; de jól irni, olvasni tanítani már jóval több. Hát az átalános nevelési képesség, különféle hasznos ismeret hol

Next

/
Oldalképek
Tartalom