Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-01 / 22. szám

a' midőn mindenek előtt legfontosb, hogy nekik a' vallás' vigaszai nyújtassanak. A' pap felolvassa a' parancsokat 's kiszabott szavakat, kiszolgáltatja nekik a' szentséget, melly, keze által kiszolgáltatva, életet ád a' léleknek, 's miután bünbánatjuk-és hitökért elmondá fölöttük a' föloldozást, útnak bocsátja őket ég felé. Ennek mi lesz legközelebb következménye a' kedélyekre nézve? Annak érzetében, hogy örök érdekeik nagyobbára a'pap' kezében fekszenek ; erre nemével kénytelenek föltekinteni a' szent bátortalanságnak, melly félelemmel határos és nem merendnek akarata ellen valamit elkövetni. Nekik egyéb nem marad hátra, mint parancsainak föltétlenül engedelmeskedni 's mondatait csalhatlan igazságként elfogadni. Ez annál inkább megtörténendik, ha egyházát arról képes meggyőzni, hogy ő „apostolok'utóda", hogy a'szentségekben, miket kiszolgáltat, való rejlik 's hogy az elemek' fölszentelése által a' kenyér- és borban Krisztus' jelenlétét eszközölheti! Mt szentnek kell illy férfi' személyének lennie ! 'S kétkedhetnék-e még valaki arról, hogy e' tételek felszöktetnék a' papság' hatalmát? hogy az embersziv' hiúsága- 's dicsvágyának hizelgenek? 2.j A' nép' kedélyeit rabszolgákká tenni törekszik. Igen, az, mit a' puseyismus czéloz, valódi szellemi rabszolgaság. Miként hangzanak ugyanis szavai? ,,A' püspöki papságot 's csupán ezt illeti az ige' és szentségek' kiszolgáltatása 's örök üdvetek nagy veszélyben forog, ha azokat más által szolgáltatjátok ki magatoknak." Vegyük hát azon esetet, hogy ollyan egyházban lakik valaki, hol e' felekezetű pap székez. Mint egyháztag kénytelen öt szellemi vezéreül elfogadni. Szilárdul levén meggyőződve bűneiről, a' legfőbb, isten' szolgája után epedend , ki a' megváltás' útját neki megmutathatja, megmutatni akarja; de hát ha az történnék, hogy ,felhatalmazott" vezére maga sem ismeri ezen utat? Vagy az egyháztag helyes uton jár tán 's csupán azt óhajtja, hogy tovább vezettessék rajta : itt is minden esetre ama' nehézség fordul elő; ha mert maga a' pap sem jár helyes uton vagy nem ismeri azt, igy másokat vezetni egészen képtelen. Az egyháztag mégis kénytelen templomába járni 's magát a'pap'kormánya alá adni! Nem rabszolgaság-e ez? a' puseyismus nem a' kedélyek'békóba verését czélozza-e? De mi a' dolgot még borzasztóbbá teszi — ugyanazon egyházban kormányzatot lel az egyháztag, melly által nem csak megismerheti a' megváltás'útját, hanem azon tovább is vezettethetik, élénkílethetik, vigaszlaltathatik 's megszilárdulhat; de a' pap „felhatalmazatlaní

'tanító, kit „veszélyes hallgatni"; ha hallgatja öt, nemcsak üdvét veszélyezteti, hanem a' pap, biró , egyházörebbek ellenségeivé lesznek's igy minden jótékony alapítványokból, mellyek a'községben léteznek, kirekesztetik, Nem arra van-e ez kiszámítva, hogy rabszolgává, tökéletes rabszolgává tétessék? — A' szentségek' szükséges voltára vonatkozó állítás is, mintha azok múlhatatlanul megkívántatnának üdvünkre, szellemi rabszolgaságra vezet. Gyermek születik péld., hirtelen görcsök rohanják öt meg, közel van a' halálhoz, de hogy üdvezülhessen, előbb meg kell kereszteltetnie; de jaj, a' pap ki egyedül van feljogosítva kiszolgáltatni e' szentséget, nincs kéznél; az atya, az anya, a' bába, mindnyájan aggódnak a' gyermek' jövendő boldogsága fölött, de mit tehetnek? Várnak, várnak és várnak hasztalanul, lelkét a' gyermek megkereszteletlenülkiadá ! Nem annyit jelent-e ez, mint szellemi rabszolgaságra kárhoztatva lenni? Igen még akkor is, midőn a' szülők azon reményben élnek, kogy akaratjuk telt gyanánt fog vetetni. Szint ezt mondhatni az urvacsorájáról, kivált midőn az haldoklóknak szolgáltatik ki. — Azonfölül kénytelen az ember magányitéletét az egyházénak alárendelni 's azt, mit a' pap, hinni. E' tan, meglehet, könnyelműnek, ki nem vesz magának fáradságot gondolkozni, érzületével (Gesinnung) igen jól összeülik; de az, ki tudja, mi nagy becse van értelmi, szabad akarattal megajándékozott természetének 's magát értelmisége' és szabad akaratja' mikénti használatáért felelősnek tartja , szükségkép megfogja azt vélni; mert minduntalan látni, mint erőszakoltatik hitünkre az, mit dőrének 's iráselleninek tartunk, csak súlyos rabszolgaságnak tekinthető. Igen, az isten engem' szabadon cselekvő lénynek teremtett 's bár testem bebörtönöztessék, szájam befogassék , szellememnek mégis gondolkoznia kell 's ha tilos szabadon gondolkoznom, akkor rabszolgaságban élek 's e' rabszolgaság annál szenvedhetlenebb, ha elképzelem, hogy azon isten, ki teremtelt 's gondolkozó erőt adott, azt kívánja tőlem, mikép a' szentírást vizsgáljam (és lássam, azon dolgok, mik nekem mondatnak, valóban ugy vannak-e vagy sem, ha elképzelem, miként felszólhatott az isten „mindent megpróbálni 's a'jót megtartani4

' és „nem minden léleknek hinni, hanem megpróbálni a' lelkeket, ha istentől vannak-e?" 'S haugy találom , hogy gondolkoznom 's ítélnem eltiltanak az emberek, holott teremtőm mindkeltöt kötelességemmé tette , nem élek-e szellemi rabszolgaságban ? 3.) Alvállást terjeszt Meglehet hogy a' puseyiták' szándékai böcsületesek, de tanjuk' iránya mindenesetre igaz vallás helyeit alácsusztatottat adni 's igy álvallást terjeszteni. Ez fogna oka maradni, hogy az emberek a1

test külső megkereszlelésénéí mi őket keresztyénekké teszi, maradnának, de a' belső lelki keresztségre'sa'sz.lélek'bennöklakására, hololt csak ez tenné őket igazi keresztyénekké, nem is ügyelnének. A' kenyérevést 's borivást ámbár testi cselekvényeket, annak tekinlendik, hogy a' Krisztus' életszellemét adá leiköknek a' hitnek általa. Keresztség általi egyesülést a' látható egyházzal, egyesülésnek tartandnak a Krisztussal és láthatlan egyházával az elő hit által. Emberek' tanai 's parancsai lépendnek az isten' tanai