Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-05-18 / 20. szám

pedig szaktanítók's ezekkel együtt több osztályok is támadnának ; több folyamatokra osztott kézikönyvekre is volna szükség: azok pedig vajmi gyéren vannak még. Erre mi csak annyit felelünk: Jó kézikönyveknek, hálá islen, jelenleg sem vagyunk maradva. A' valódi szaktudós akaratlanul is kiszüli a' benne élelteljesen mozgó tudományt. Azért az irodalom' érdekében is pártoljátok a1

szaktanítókat, és pedig kettős indokból: először, mert valahány jeles szaktanítónk lesz9

mindannyival szakluegészen hiányában, hogy pedig elég nincs 's hogy \ dósaink száma öregbülend, kiktől eyye dül várritka tökéletes és czélirányos, az épen tervünk mel-1 hatók, koruk' haladtával, midőn már megérett benlett szól. Mindenik jókészületü szaktanító maga az élő kézikönyv, és csak ezen élő kézikönyvekből teremhetnek alkalmas irott könyveink. Nagyon természetes tehát, hogy eddigelé nálunk a' külön évfolyamatokra kiszámított kézikönyv olly igen ritka, nagyon természetes, mondom, mert hiszen eddigelé osztályrendszerünk miatt az év folyamatokkal nem valánk tisztában, és — mi a' fődolog —valódi szaktanítóink, kik egyedül képesek maguk számára czélirányos kézikönyveket teremteni, csak elvétve valának. Ellenben, ha tervünk elfogadtatik, ugy a' szaktanítók, kik több egymásutáni évfolyamatotlátandnak el, nemcsak képesek, de egyszersmind kénytelenek is leendnek évfolyamatokra osztott czélirányos kézikönyvekről gondoskodni. Illy czélszerü kézikönyvek a czélszerü tanítókkal és czélszerü tanodaszerkezettel együtt szülemlendenek; és mig ez utóbbiak nem létezendnek nagyobb számmal, hiába várunk elegendő alkalmas kézikönyvekre; miután mostani tanítóink, néhány közméltanylatban és tiszteletben levő neveket kivéve, sokkal többfélével foglalvák el, sokkal kevésbé pártoltatnak körülményeiktől, és sokkal kevésbé késztetnek szükségeiktől, mintsem hogy jóravaló kézikönyvek irása teljék ki tőlük Pedig ha nem szak' emberei imák, mint eddig nagyobb részt lörtént, a' kézikönyveket, nem volna benne sok köszönet. Sőt merném állítni, miszerint á\n\hban egész tudományos irodalmunk szegénysége is szaktudósok's névszerint szaktanítók szükséges voltát hirdeti. Ki merné azt mondani, hogy tudósaink nincsenek? 's mért nincs ennyi tudóstól több tudományos munkánk? Azt mondjátok talán, hogy nincsen közönségünk, melly a'tudományos munkákat méllánylani képes legyen, pedig méllányoltatás nélkül parlagon maradoza'tudomány' mezeje. Ez, fájdalom, nagyon is igaz. De ki fogná azt istagadhatni, miszerint szaktudósunk is fölötte kevés van magyar,'s ezért iróink' serege valóban kevés tudományos munkával is képesa'sehideg, se meleg közönséget édesgetni. Többnyire sokfélével 's igy alaposan egygyel sem foglalkoznak, pedig irodalmi termékké csak az szokott érleltetni, mi az Írókban megtestesült 's megvéresült, hogy igy szóljak, 's mi e' szerint agyukba zárkozottan maradni nem tud, hanem napfényre szülemlik. A' mindenesdi tudós akarva sem tud valami nagyot, valami halhatatlan és millióknak áldásul leendő müvet teremteni; hanem legfölebb középszerűen irkálgat egyet is, mást is, lepkeként mindig ide 's tova repdesve 's csak a' virágok' fölszinén nök a' tudomány, derék tudományos munkák; másodszor pedig azért, mert ha leendő tanítóinknak szaktudományian kellend készülniük, és létező oklatóinknak szaktudományian tanítniok; ugy mind az ifjúságnál, mind a' férfiak' nem megvető számánál, érdekben járóvá és szükségessé levők a' tudományos munkák' szorgosabb olvastát, mi más szóval annyit jelent, hogy ez uton tudományos könyveket forgatandó 's igy azokat 's Íróikat méltánylandó közönséget is neveigelünk magunk vagyis inkább leendő szaktudósaink számára. Avagy mind ez csak ábránd 's álom volna-e , mire más országban a' valóság nyomá hiteles pecsétjét? Jelenben legtöbb iskoláinknál az is tetemes akadálya a' segédek' működeimének, hogy nincsen annyi tanterem, a' mennyi ezen változás' következtében szükséges volna. Ez igy van; 's ez szoros körülményeink közt, nekünk, mostoha gyermekeknek , épen nem olly csekély akadály, mint a' miily csekély magában véve. De, valóban nem volnánk eléggé lelkesülve a' szent ügyért, és a' zsenge nemzedék' javát, sőt boldogságát kicsinbe vennők, ha illy kisszerű gáton keresztül nem törnénk. Van az illyesben mód, ha az ember komolyan akar módot találni. Legyen azonban itt jövőre nézve szabad arra figyeltetnünk, miszerint, ha valamelly prot. gymnas.um (akár van az főbb iskolával kapcsolatban akár nincs) építkezni fogna, gondoskodjék e' részben jobban a' jövőről, mint eldődeink tevék 's tehetek, miután tőlünk több váratik mint elődinktől, 's névszerint építessen fölösleges tantermeket is — tervünk elfogadtatván — épen nem fölöslegeseket. Lényegesebb nehézség rejlik abban, hogy jelenben nincsenek olly készülelü ifjú embereink, millyekről szólánk, tehát honnan kerülnének ki a* rendkívüli oktatók? E' bajon jövőre nézve csak ugy segithelni, ha a'tanítóképzésre nézve tett javallatin elfogadtatnak; jelenre nézve pedig a'szaktudományi és nevelésfársalmi készültséget módosítsuk oda, hogy kitanult, \s már külországi prot egyetemen is haszonnalmegfordult Jobb készülelü 'sfőként philologiában nem járatlan fiatul embereink, kik egyszersmind házitanítók vagy segédlelkészek is lehetnek, alkalmaztassanak a' fönebb javallott próbatét eV megtörténte után olly képen, hogy az általuk inkább kedvelt és müveit tudományokat válasszák évről évre alaposban kitanulandó és tanítandó szakjokul. Más nehézség a' segédekre nézve abban áll, miszerint senkit sincs jogunk szorítni e' hivatal' elvállaltára; a' mennyiben pedig viselése egészen