Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-05-11 / 19. szám

főiskolában némi nyoma; de ez sokkal kevésbei­ismertséggel találkozott eddigelé, mintsem hogy igy a' mint van gyümölcsöt várhassunk tőle. Tervem legközelebb a' prot. iskolákat veszi tekintetbe's azok'körülményeihez illeszkedik; nem kétlem azonban , hogy ha mi jó találtatnék benne, attól többi hazánkfiai sem borzadandnak vissza. Tervem továbbá csak a' gymnasiumokra f melly név alatt a' tudományos tanodákat értem az elemi nyelv­tudományi osztálytól kezdve benfoglalólag — a' böl­csészet-osztályig akár kizárván akár benfoglalóan) szorítkozik*); de alapelvei, körülmény-szabta mó­dosítás mellett, könnyen alkalmazhatók egyéb in­tézetekre is; névszerint a' gyakorlati tanítóképzés' módja és a'szakrendszer nem kevésbé illik a'reál­tanodára és népoktatókat képzőre; (hogy elemi ta­nodáknál 's polgáriskoláknál is hasonlóan intézked­jünk, czéltévesztés volna.) A' gymnasium és reáltanoda azon tanintéze­tek, mellyek mindenik a' maga sajátszerű irányá­ban, legnélkülözhetlenebb két föltételei a' tudomá­nyos műveltség' tenyészhetésének. Azoknak 's főként a' gymnasiumnak hiánya és silánysága nem­csak az ország' minden rendű tisztviselőin és tu­dósain, hanem különösen tanítóin, a' magosabb szellem' eme' bajnokain, kik a' népet a' tudós vi­lággal igyekszenek némileg közvetni, 's kik a'föld' íztadó savát képezik, legsajnosban vehető észre, annál inkább, mert a' gymnasiumon elmulasztot­takat bármi jeles egyetem sem pótolhatja ; sőt a' tudomány- 's műegyetemek csak ollyannak képe­sek igazán használni, ki vagy gymnasiumon, vagy reáltanodán illően elő van készítve. Azon országban (poroszország), hol a'tudományosság leghonosabb, a1 gymnasiumokra, söt a' reáltanodákra is , rendkívüli figyelmet 's költséget találunk fordítva. Hol pedig a' gymnasiumok mostoha karban van­nak, különösen philologiai tekintetben, vagy leg­alább nem örvendetnek Poroszország), ott a' tu­dományosság minden kertészi erőtetés mellett sem akar megeredni. Azért kétségkül nagy lépés tör­ténik, ha azok'számára képeztetnek elegendő 's dőrék tanítók. Ehezképest a' leendő gymnasiumi tanítók' ido­mítására korán fordítandó gond. Minden, ki tanítóként lépend fel gymnasiu­mon, reáltanodában, népoktatókat képzőben vagy bármelly néven nevezendő rokonnemü intézetben szükséges, hogy maga is alaposan végezte legyen a' gymnasiumot, aztán pedig a'collegium', lyceum' vagy tudomány egyetem'bizonyos szaktudományait 's ezeken kivül mindenesetre a* bölcsésztanokat is, mellyek kivétel nélkül minden valódi tudóst il­letnek. Jól megjegyezzük: a1 gymnasiumi és böl­csészeti tanokon kivül, szaktudományokra készül­*) Gymnasium' neve alatt nemcsak a' különálló latin tanodákat értem , hanem és pedig főként azokat, mellyek nálunk a' főiskolák, u- m a'collegiumok 's lyceumok' alsóbb részét képezik. jön, főként ezekre szorítkozva. Ha ö magában ter­mészet- és mennyiségtanokra érez legtöbb hajlamot és hivatást, jó — ugy ne bíbelődjék főiskolán vagy egyetemen igen sokat nyelvtudománnyal, hittu­dománnyal, jogtudománnyal 'stb , de aztán válasz­tott tudományiba , bármellyek legyenek is azok , mind terjedelemre, mind alaposságra nézve mes­terien avattassa be magát, részint tanítók és köny­vek által, részint kísérletek és gyakorlatok' utján: éljen nem mondom kizáróan, de mégis legtöbb rá­szántsággal 's idejével választolt tudomány nemé­nek. Győzessék meg a' felül, miszerint bármelly tudományszak is elég fontos és elég érdemes, hogy az ember rája szentelje magát, és miszerint nem a' tudományszak adja a' tudósnak a'becset és sze­rencsét, hanem azon tökély, mellyre ő eme' tu­dományszakbani mesteriességét vivé. Csak az ek­ként pontosult sugarak gyujthatandnak. Ki szom­jazó háznépének (mint nekem ezt Sz. P. bölcsen mondá) vizzel kiván szolgálni, ne ásson egész udvar-szélesnyire, hanem szorítkozzék egy kis körre 's itt ásson, hol — szerencse kedvezvén — néhány hét múlva viz csorduland számára, míg amúgy alkalmasint egészholta'napjáig áshatna hiába. A' hazánkban uralgó fölszinesség nagyon ter­mészetes következménye annak, hogy tanítóink' többsége is mindenütt otthon van a' tudományi me­zőn, azaz: mindenütt csak vendég. Túlvagyunk már azon, hogy azt okos embernek larthatnók, ki komolyan törekszik tudományos universalismus­ra. Egész egyetemiségünk csak abban állhat, hogy szaktudományinkon kivül még a' közéletben min­denkire nézve szükséges ismereteket megszerezzük, a' hazain kivül még egypár müveit nyelvet tanu­lunk, irodalmi remekekkel ismerkedünk, a' meny­nyiben különösen a' szépművészet' körébe vágók, a' világi 's honi történet' főtényeit emlékezönk' és képzelőnk' táblájára véssük, és bölcsészeti szem­üveggel is igyekszünk a' tudalom1 világában szem­lélődni. A' tudományország is ollyan e" részben, mint a' polgárország. A' melly országban a' lako­sok egyik helyről a' másikra kóborlanak, és sehol állandóan meg nem szállnak , 's igy a' mezőt is vagy épen nem, vagy csak imigy amúgy mivel­getik , szegény fog az maradni és pusztaságban nyulandnak el vidéki: ellenben hol a'lakosok, ha utaznak is egyenként néha, állandó lakhellyel bír­nak és bizonyos telkekre ipart, költséget s erőt fordítnak, azon országban és csak abban tenyész­het anyagi jólét. Félre tehát azzal a' vizenyős mindenesdiség­gel, mellyről ki van mondva, hogy ex omnibus aliquid — ex toto nihil, 's a' melly mai időben legfölebb holmi kedvcsapongó és mindenről vala­micskét beszélgetni tudni vágyó aristokrata úrfiak' hiúságához ülhetik. Utasítsátok azokat, kik valami tanítóságra kívánnak készülni, hogy mihelyt a' col­legium' vagy egyelem' kőiébe lépnek, szenteljék magukat főkint néhány kedvencz tudományaik-

Next

/
Oldalképek
Tartalom