Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-13 / 2. szám

család, alig fér meg; anyagi, el nem altható szükség kiséri egy napról másra, melly kedvet igyekezetet öl, 's a' jövőben is jutalomremény nem lelkesíti. Avagy jutalom-e? egy hosszú évi tanításért néhány váltó garas, vagy egy szük véka gabona. Azért a' honnak kell a' népnevelést fölvenni — mint a' mivelt külföld — czélszerüen alkotott népiskolák által, 's beléjök néptanító szellemi tehetségekkel erre hivatva anyagilag illően ellátva. A' munkátlan leélt századok'hosszú során mindenben elmaradott honnak ezer a' teendője, 's mig az eszme hatalmas pártfogása által gyümölcsöt teremne, egyeseknek, kiknek a'születés és szerencse eszközt, pénzt adott, vagy lelkes egyénekből alakult egyesületek teljesíthetik a' haza', az emberiség' e' nagy kivánatát. Ez lelkesíte ezelőtt több évekkel, alakulni egy asszonyi egyesületet, melly teremié a' külső magyar-útszai eloiskolát; de még ezzel nem volt elég téve; több igények és okok kimondalák a' helybeli egyházi tanácscsal, egy más népiskolának a' hidelvei külvárosbani felállítás'szükségét. Az ige testté vált, a' városi közönség' pénztára 100 p.gő forintot ajánlott évenként, 'stöbb nemes-keblü ember-barátok'ajándéka után, mind szebb jövendőt igért; úgyhogy 10 rövid évek' teltével, az első iskolalak szük lett 200 tanulót befogadni. A' szük és nem épen czélirányos tanítólakot egy kényelmesebb és célravezetőbbel fölcserélni naponként halaszthatlanabblett; alaptőkéje nem leven, de erős hit és remény táplálá lelkes felügyelőjét, hogy a'közemberiség' ügye minden nemes kebelben viszhangra fog találni, aláírást indíta meg. A' következés igazolá, hogy számításában nem csalatkozott; mert áll a' 3000 forintot haladó népiskola' új tereme." November 5-ike gyönyörű szép oszi nap volt; az ég' tiszta kékjét bágyadt sugárok aranyozták, körültünk néma csend, 's a' mennyi egyház érez nyelvével imára hiv, 's ünnepet szentelni. És mi is ünnepet, a' nemzedék' boldogságának előünnepét ülők meg , az újból épült népiskolát fölszentelvén. Ott áll, mint virító oáz homok tenger közt, az egyszerű lak, 's most az új falak közt buzgó ének reszket, a' lelkes férfi gondos felügyelő helybeli ev. ref. lelkész , Herepei Gergely , kinek ernyedni nem tudó buzgósága mellett emelkedett föl, áldásért könyörg az ájtatos néppel. Alkalmi tartalomdús beszédének vezérigéül választván Márk 10: 13. 14.; végezetre az ünnepély' emlékéül, az alapigékben leirt jelenetet ábrázoló kép osztatott szét, midőn a' mogorva tanítványok zúgolódnak, Jézus pedig földfeletti édes mosolylyal mondja: engedjétek hogy jöjjenek én hozzám a gyermekek és ne tiltsátok meg ókét. Kovács Samu, ref. tanár. Esperes! I»«tés e*y Ifjú atyafihoz. Intsed az ifjakat, mint atyádfiait! Cl. Tim. 5: I.) Márkosfalva, oct. 26. 1843. Tiszteletes úr! Azon aggodalmára, hogve' félévi párosultak' ki-|l mutatását (semmi szabálya nem levén) ki nem készítheti: én a' nálam levőt Tiszteletednek elküldöttem , barátságosan megizenvén, hogy ezen forma szerint, minden változtatás nélkül, a'maga részéről valót kikészítse; azonban azt olly rende• letlenül küldölte hozzám, hogy felsőbb helyre to• vább küldenem , magamra vonandó szemrehányás nélkül, nem lehet. Csudálkozom, hogy egy olly nagy dolgokkal küzdő ember, mint Tiszteleted, ezen kis kötelességét sem kívánja pontosan teljesíteni, — mint tudós önként roszul irva — mint kormányra termett pedig, engedetlenkedve, és falusi rosz iskolás gyermek' módjára, előbb azért nem tanulva , hogyf

könyve nincs , azután pedig hogy resteli. - - Én Tiszteletednek a' mustrát elküldöttem, és azt szorul szóra csak utánozni kell vala; de Tiszteleted a' harmadik égből alá nem tekintve, az illy aprólékos kötelességeket megveti; tán azt várja, hogy Léczfalvára menjek és kezét vezessem ? Vagy meglehet azért, hogy egészen megmeztelenített protestáns elve szerint mindnyájan egyformák levén, irtózik azon szellemi bűnbe esni, miszerint a' tiszta rendelések, és egyházi szabályok előtt meghajoljon. Nem vagyunk egymásnál nagyobbak, tiszteletes uram! de mindnyájunknál nagyobb a' törvény ! igaz, hogy ennek fékjét is sokszor elszaggatja a' túlságos marka pökő szabadság , mint a' kurtán kötött mén , a' maga kötelét; de nem kell tudatni, hogy ugyanazon törvénynek, nemcsak fékje, hanem kapoczánja is vagyon'slb. — Jó lenne talám hát Tiszteletednek is már vdahára hosszas utazásából haza érkezni, és gőzhajójából kilépve köztünk itt a' szárazon megszállani; a' törvények 's rendelések' halárai között már úgyis csak papnak veszett magos ideáival 's gazdag gyráival elhivatásának okosabban 's engedelmesebben megfelelni. Azonban ne gondolja Tiszteleted! hogy ezen terjedelmes írásommal, közelebbi prot. hírlapi witzeit viszonozom, 's azt se, hogy béketürésemből, állítása szerint, kifogynék; én ömledező folytonos beszédét órákig elhallgathatom, mert azok úgyis nem mint a' folyóvizek zobogva, hanem minta' szappanlé csak sikulva folynak el a' fülek mellett; csak arra kérem nem számítani, hogy a'gyűlésünk'kitűzött tárgyaira (már azok akár zsírosok, akár pedig soványok legyenek) szánt idő' elvesztegetésével, sültelen és fotelen indítványainak szolgáljak. — Különben is jól tudja Tiszteleted! hogy még papi társaságunkba beigtatva sem levén , csakúgy van közöttünk, mint az égi testek között az ignis fatuus — futó félben, — és mégis több izben megmászta már traclusunk' sz. kerítését, még pediglen olly merészen , hogy onnan kíméletlenül le kellett hessegetni. Beszéljen hát a'mennyit tetszik, csak igazat; mi a' kerten belől egész türelemmel hallgatjuk ösztövér bölcselkedéseit, 's makkal álmodozásait. — Én most, és csak most, elferdített kötelességét forma szerint kiegészítem,