Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-13 / 2. szám

vitatkozásokba ugyanő nem avatkozott: de azért nagy szolgálatot tett a' reformatio' ügyének az által, hogy Luthert egy alkalommal a' választó fejedelem előtt magasztalván, ez időtől fogva amaz nagyobb tekintetet nyert, több pártfogásban és segedelemben részesült. így készült a' Június, a' lipcsei vitatkozás' ideje. Elérkezvén a' haláridő , mindenik fél nagy készülettel mene bé Lipcsébe; előbb Eck nagysereg ingolstadti és erfurti tudós barátokkal és papokkal, későbben Luther, Ivarlstadt és Melanchton. Az első kocsiban ült egyedül Ivarlstadt, utána másikon a' wittembcrgai egyetem' rectora a' pomeraniai herczeg Barnim, végre a' harmadikban Luther és Melanchton fegyveres tanulókkal az akkori idők' szokása szerint, környezve. Ez alkalommal egy mellékesen említendő mulatságos jelenet is adta magát elő; a' Ivarlstadt'kocsijának kereke a' Paulinusok' temploma előtt eltörvén, ő abból kifordult, de minden sérelem nélkül, és az akkori idők' előítéletében ez rosz előjelnek vétetett; annyi igaz lett későbben, hogy Ivarlstadt rajoskodásaival különszakítá magát a' többi reformátoroktól. A' merseburgi püspök'aggodalmát túlfeszíté a' wittembergai theologok' megérkezése, ki még azon napon parancsolatokat szegeztetett ki minden templomajtókra, mellyekben a' vitatkozást egyházi átok alatt eltiltotta: de György herczeg leszaggattatta azokat, és igy az utolsó akadály is megszüntetett. Néhány napokkal a' vitatkozás előtt, az illetők az értekezők' módszere iránt rendelkeztek. Eck aztkivánta, hogy jegyzők ne legyenek, de Ivarlstadt azt meg nem engedte; azt azonban meg kellett neki engedni, hogy az irományok addig ne nyilvánítassanak, mig azok felett a' választandó bírák nem itélendenek, Luther azonban kikötötte, hogy ő azokat a pápa' egyedüli Ítéletének alá nem vetendi. Végre junius' 27-én reggeli 7 órakor megjelentek a' vitatkozók a1

herczegi collegium' nemzeti szobájába, hol őket az egyetem' nevében Pistorius Simon tanár ékes latin beszéddel fogadta, miután a' tanács' templomába mentek misét hallgatni , honnan mindnyájan a' pleiszenburgi várba, mellyet a'herczeg csinosan kikészíttetett. Két szónokszék vala felállítva a' vitatkozók' számára, és a' polgár katonaság naponként 7—12-ig és délesti 2 —5-ig kirendelve a' vár előtt. Az egész gyülekezetet György herczeg, János fiával, az anhalti herczeggel és több herczegi tanácsnokokkal nyájasan fogadta, kik az említett pomeraniai herczeggel együtt szorgalmasan megjelentek naponként a' vitatkozáson, és nagy figyelemmel hallgatták. Az elnök és egyetemi oktató Schade vagyis Mosellanus Péter ékes latin beszéddel nyitotta meg az értekezést, szívökre kötvén az illetőknek, hogy ne a' hírvágy, anyagi érdek, de csak az igaziság'szeretete vezérelje őket. Beszéde'végezetével ékes zene hangzott a'„Jövel szent Lélek úristen" népénekkel; 's ezzel a' vitatkozás'kezdete délutánra halasztatott. György herczeg asztalához vitte a' pomeraniai herczeget és több nagy yrakat; Ecknek egy szarvast, Karlstadtnak egy özet küldött. Délután öszvejövén, Eck és Ivarlstadt szónokszékbeléptek. Jegyzők voltak Poliánder János és Agricola János. A" terem tömve lett hallgatókkal. Ivarlstadt magával hozta az egyházi atyák' iratait, azon czélból, hogy szavaikat elmagyarázni ne lehessen, de Eck' ellenmondására kénytelen volt azokat elvitetni, miért is Luther későbben igen méltán ki is fakadt Eck ellen. A' vitatkozás a' szabad akarat és kegyelem' munkája felett kezdődött. Ivarlstadt állította, hogy a'jó cselekedet az isteni kegyelem' munkája, és az Ágoston' értelmét védelmezte, Eck pedig a' szabad akarat mellett nyilatkozott, ki végre cakugyan elismerte, hogy az Aquinói Tamás és Dominicanusok'értelmök hibás, és a' nyugoti egyházi atyák a' Ivarlstadt' állítását támogatják. Ezen hitágazat'eredete és kifejlődése' históriája igen érdekes, leginkább azért, mivel sok gyanúsításokra adott alkalmat a' protestánsok ellen, sőt ád még ma is azoknál, kik a' protestáns theologiávalnem szeretnek, nem is akarnak ismerkedni, de azért hangosan anathemizálnak. Bátorkodom a' tisztelt olvasókat a' közvélemény előtt hazánkban legelső protestáns theologus t. t. So?nossy János s. pataki oktató' ritka jelességü munkájára figyelmeztetni: ,,Hittudomány/' 2. kötet. 257 — 287-ig, e' tárgyra vonatkozólag: az utolsó kiadásban. Ezután Luther lépett a' szónokszékbe, éstiz napokig vitatkozott Eckel a' pápa' hatalmáról, a' gyónásról, a' tisztítótűzről, és a' bűnbocsátó levelekről: Eck volt az opponens, Luther felelt; amaz indulatoskodni kezdett, husszitai eretnekséggel vádolta Luthert, ki midőn őt arra figyelmeztette, hogy nem minden husszitai tanítás eretnekség. Eck által istentagadónak, a' cseh-lázadók' pártfogójának neveztetett. Végre Eck olly alacsonyságra vetemedett, hogy a' saxoniai választó fejedelemhez küldött levelében nem átallotfa magát a' dominicanusok által terjesztett babona ellen mentegetni, mondván: „Ob DoclorLuthereinenTeufel in einer Büchsel, oder seiner Kutten halté, weisz ich nicht, es hat auch niemand gehört, dasz ich ihn dessz geziehen; aber das ist wahr, an einem Fadlein und silbernen Ringlein trug er etwas an einem Finger, geschah viel Reden darum." Híre jött, hogy a' brandenburgi választó fejedelem , a' császár-választásról visszajövet, a' saxoniai herczeget, Györgyöt, meglátogatni szándékozik, e' miatt, mivel a' berezegnek minden épületeire szüksége volt, berekesztetett a'vitatkozás. Lang János oktató, igen ékes latin beszéddel zárta be azt, mellyben Luther felől így szólott: r

qua honoris praefatione tuam doctrinam, ingenii acumen, quo plus sapere quam dicere videris, tuam