Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1844 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-01-06 / 1. szám

Jegyzés. 1. A'lelkészek' számának politikai megyénként meghatározásában vátig tévedhettünk, nemievén kellő hitelességű adataink, kivált a' tiszáninneni ref. egyházkerületben eső megyékre nézve, minthogy ezen kerületnek egyházi névtára nincsen, millyet már a' görög felekezet is adott. 2. Ki a' 479 előfizető' példányaiból, minden 10-iket, mint az előfizetések' beszedéseél t a'postahivatalokat illető részt, és a' főpostahivataloknak tiszteletdíjul adatni szokott 14 példány'árát lerovandja, 's felszámítandja, mit íizet szerkesztőség postahivatalbért a1

fenmaradt példányokért (mindegyik példányért évenként 4 váltó forintot): kiszámítandja, hogy szerkesztőség minden ívért (a' papír' árával együtt) a' nyomtató intézetnek 19 ft. 45 krt. ílzet váltó pénzben, mit fizet ezenkívül oorrectornak , cselédeknek, hivatalszobákért házbért, külföldi lapokért, levélbélben'stb: hisszük, jelen számú fizetők mellett, megeléglendi, hogy szerkesztőség, minden fenmaradandó pénzhaszon nélkül, idejét 's munkáját e' vállalatnak szenteli 's nem kivánandja, hogy — ha már szerk. azt, a' mi legbecsesebb, idejét feláldozza — zsebébe is nyúljon a' végett, hogy többet vagy többször adhasson Lapot. 3. Ila a' prot. világi uraknak , kik a'két magyarhont lakják, 's a' lapot járathatnák egyházunk' ügyei iránti részvétből, módjuk is levén félévenként 3 ft. 40 kit. kifizetni, számát tekintjük; vagy csak az egyházkerületi 's megyei gondnokok 's táblabírák' számát vesszük is gondolóra: föltünőnek találandjuk hogy csak 47 X 56-an járatják ezt, közülök is 30-an Budapesten. Mi legyen ennek oka, egyik világi ur, igen igen tisztelt barátunk, ki olly részvéttel viseltetik vállalatunk iránt, hogy körében, ez évre, maga szerzett 12 előfizetőt, a' világi renden levők közül, fejtegeti hozzánk intézett levelében. Közöljük ezt azért is, hogy paptársainknak, íróknak s munkatársainknak ez évben némi irányul szolgáljon: „Tisztelendő ur! Igen tisztelt barátom! E' folyó évi september' 29-én irott becses levelére van szerencsém válaszolni. Megütközém azon, hogy a' magyarhoni protestantismus' e' minden értelmes és jóakaratúak által olly méltán üdvözlött organuma épen a'világiaknál nem talál pártolást, és körömben tüstént igyekezém okát nyomozni e' hanyagságnak, és azt talán fel is találtam, teljes bizodalommal levén, hogy az még a' jövő előfizetéseket megelőző néhány hetek alatt orvosolható lesz. Egy és pedig nagyobb része a' világiaknak nem ismeri ezen lapokat, és kárhoztatja -/papjainkat, hogy velők azt meg nem ismértették, holott az indilíerentismus vádját e'részben sem kívánják magokra venni, legkevésbé pedig azon csekély előfizetési díj' meggazdálkodásáért. Ha eddigi zárt körű egyházi gyűléseink' titokteljes működéseiket meggondoljuk: ezen mentség is alkalmasint joggal terheli azon papjainkat, kik a' nyilvánosság' ezen organuma' pártfogására vagy felszólítva voltak, vagy ismerték és azt szivükhöz nem szorították. Egyházmegyei segédgondnokok vallják, hogy mit sem tudtak e' lapok tartalmáról, czéljáról. Ehez nem kell commentár! — Másik része az olvasó világiaknak ismeri ugyan e' lapokat, de néhány jelesebb írókat kivévén, nem nagy kedvet érez magában olvasni azon méltatlan reeriminatiókat, mellyekkel a' világiak magokat olly gyakran sértetve erezik, — értvén az alaptalan küriarchia , világi zsarnokoskodás, koldus szegénység, és választási kicsapongások'őket terhelő okozatai felöl olly epés és ellenséges indulattal, ízléstelen szavakkal, és triviális kifejezésekkel irott lamentatiókat. Azt mondják ők , hogy a' közös veszély még nincs elhárítva, a' reeriminatióknak ideje nincs, és ők is tudnának sokat mondani mentségökre, jelesül: hogy aligha volt több humanismus , barátság a' magyar protestáns egyházban papok iránt világiak' részéről valaha mint most, kivált az ifjabb nemzedékben; ők egyházi gyűléseken mindenütt és többnyire egy véleményen vannak és igen szép egyetértésben a' kor' lelkét felfogó és nem stabaiis szellemű papokkal: a' koldus (? és minek cz a' túlzó nagyítás) szegénységnek nem ők okai, hanem azok, kik ellen a' nemzet' gyűlése az egész nemzet' nevében és érdekében panaszkodik. Nem olvasták-e azon felírást, mellyben a'nemzeti köz elszegényedés di~ plomaticejósoltatik? A'választási kicsapongásokra pedig azt mondják, hogy ha nem lesz bújtogató és simonista versenyező pap, a' nép nem fog tiszteletlenül nyúlni az Áron'palástjához, holott most adatokkal tudnának szolgálni, még pedig sokakkal. — Egy szóval azt tartják, hogy a' midőn eddig is már a' haladó kor' szelleme sok rendetlenséget megszüntetett, és fog is szüntetni: legtanácsosabb lenne felhagyni az átalános reeriminatiókkal, hanem csak az egyes visszaélések' megrovása' körében kellene maradni, és egymásnak nem tenni szemrehányásokat: mert az ördög nem alszik, sőt feltámadott. Szertejár, ós örvend ez egyenetlenségnek, és mesterségesen táplálja azt, mert a' jezuitáknak legerősebb fegyvere a'protestánsok'egyenetlensége. De talán nem is tudják papjaink, hogy az ördög feltámadott? Feltehető, mert tapasztaljuk, hogy az újabb egyházi literaturában és külföldi journalistikában anynyira járatlanok, hogy még csak az egyházi lapokat sem olvassák, azt mondván: szegények, nincs módjok még egyesületet is alkotni 'slb. Azonban túl a' Tiszán, a' Kunságon sem olvasnak , hol pedig csakugyan nincs koldus szegénység Ezeket hallám sok világiaktól, kik különben a' politikai téren erős támaszai a'protestantismusnak, de elhatározotían kijelenték, hogy ők erszényeiket meg nem nyitják olly emberek' és czélzatok' elősegítésére, kik a' protestantismus'szelle-