Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-10-07 / 40. szám
volna elő, minőre Némethonban sem találunk: ki a' vaticani könyvtár' igazgatója volt, irataiból mert szinte Comenius' koráig erre irányoztaték a' lássa *), minők voltak azo pap főnökök, kiknek szláv népek' szelleme. Ollyan munkássúg, egy- védenczeivé akarja tenni a' történetírás" és a' jobb ség, és vitézség tünt fel ebben, minőre nem la- jtörténetbuvárok' ellenére a' magyar királyokat, nelálhatni Schweiczon kül, az alpeseken innen: és; hány szerzetesektől fogalmazott oklevelekre és lealig lehet kételkedni, mikép, ha megemlékezünk^ttíMnUámaszkodva: és minket, kik önállásáta-TÓla, milly hathatós segédet nyujta a' cseh egyház karjuk földerítni ősegyházunknak, nem pedig,mint S. nekünk a' tizedik és tizennegyedik század óta, urnák tetszik bélyegezni szándékunkat, azt akarják azt kell mondanunk, hogy: Cseh- és Morvákon, elhitetni magyarjainkkal, hogy I-ső István rosz sőt átalában a' Némethon'keleti részén lakó szlá-jrom. calholicus volt" Mentsen Isten! nem illik vok, olly néppé lettek volna, melly szomszéd- igy eltorzítni az írói irányt, sem a'történetírást, jainak más forma hasznokat nyujtandott, mint a' és nem kell mindent romai *s hierarchiai szemminőt nyújtani képes jelenleg fejdelmeínek. Az em-i pontból tekinteni: annál inkább, hogy itt tények beri értetlenség és hatalomvágy azonban ezt nem j szólnak. Soha, S. ur és társai, el nem hitethejgy akará. Siralmas körülmények' Iliása tűnik itt ; tik a'leggyöngébb fejű publicistával is, hogy maa' történetbuvár' szemei elébe : mire pir borítjaj gyar királyaink csak kéreményes igazgatói a'maci a' rend-és iparbarát' arczát. Comenius, e' j gyar egyháznak; kik csak a' pápa', jelesen: GerberV helyzetben, apostoli méltósággal ékes lelkészi mó-j engedelméből kormányozzák ezt, nem pedig m, don viselé magát''; — Ugy-e tehát S. úr! nem királyi fönségi jognál fogva. Olvassa meg csak ízetlen mese a' cseh-egyház' önállása? De elég ennyi hírlapban, a' cseh-egyház' önállásáról: menjünk át a' magyar ősegyházi újdonságokra, és ha tetszik, mesékre. Hiszen mind igazak azok, miket S. űr, olly olvadó és olvasztó érzelgésselmond első királyunkról, egyházi folyóirata' 24-dik számának 473 — 481-dik lapjain : ő, hogy fia volt azon századnak, mellyben étt, ugyan ki kétkedhetnék erről? sőt az lenne csodák' csodája, ha ő a' 10-ik század' fia levén, jelenkori rationaUsmust és philosophismust árulna el irataiban, és okleveleiben. Mi soha, és sehol sem állítottuk , hogy a' romai pápát nem tisztelte a' püspökökkel 's papokkal együtt; soha nem vitattuk , hogy az imádságnak, - böjtnek, szenteknek, keresztnek 'stb. tisztelője nem volt; hogy kelyhekkel, ereklyeszekrénykékkel, ampolnákkal, casulákkal, dalmaticákkal'stb. nem ajándékozta meg az egyházakat; ezeket tagadni anynyit tenne , mint a' történetírást, a' századok' szellemét megtagadni, és viszonegyesítési irányunknak ellene dolgozni; mivel igy igazán: ,,megzavarnék — mint S. urnák tetszik gyanusítni — a' fenálló rendet és békés viszonyokat": j pedig, higye elS. ur, hogy, mint följebb előad-; tam, f őirányom: elvegyenlőségre vezetni honfitársaimat vallásos, erkölcsi, és nemzetiségi érzelmekben; és fölötte sajnálnám, ha félreértetve , az általam tisztelt rom. cath. hittudósok által, elejökbe botrányköveket szórtam volna nyilatkozataimmal. Értsük meg tehát egymást jól, mint ollyanok, kiknek — szabad legyen hinnem, — mi sem drágább az igazságnál. Fájhat az! csak értse meg jól drága S. úr, minden lelkes magyarnak , ugy lealacsonyítatni látni valóban derék királyainkat , hogy ezek ollyan püspököktől kérjenek koronpt, egyház-elrendelési jogot, minők voltak az egy Gerbertet kivéve, a' X. századbeli romai pápák; kikről olvassa meg, kérem S. ur, Baronius' évkönyveit, és ezen tudós bibornoknak, S. ur, mit mond 1-ső István: ,,Mi, Isten' akaratjából kormányozván országunkat, utánozva a' régi és jelenkori királyokat, — kik bizonnyal hűbéres királyok nem voltak, akár a' magyar vezéreket értsük az Augustus név alatt, akár a' keleti vagy nyugoti császárokat — nemzetünkbelieknek elejökbe szabtuk, mikép éljenek tisztességesen és bántatlanul: hogy ekkép, valamint már tőlünk egyházi-törvényeket nyertek, úgy polgári rendeletek alá is vettessenek.".. Szolga király igy nem beszél, hanem ollyan, kinek legméltóbb jelképe, Magyarhon' czímere; mellyben ábrázolva van a' polgári és egyházi önálló törvényhozás: jelentvén a' mezőben folyó vizek a' magyarföldöm polgári főhatalmat: **) az apostoli kereszt pedig a' független egyházkormányt, vagy patriarchai fenséget, kik, mint Binghámból tudjuk, hajdanta apostoloknak neveztettek. }) században látni lehete az úr' szent templomában ti!pusztítás* szörnyét, és Péter' székében nem pápák, hanem rémek ültek. Milly borzasztó vala a' római egyház' képe ; midőn Romában arczáu Inn rimák kormányzottak, a' püspöki székekkel azt tették, mit akartak. — Az anyaszentegyháznak akkor pápája ugyan nem, de főnöke még is volt mert ennek láthatlan feje a' Krisztus, ezt el nem hagyta.í ; Annales ecclesiastici, a Cristo ad annum U98.-a Caes. Baronio. R^iae, 1607. XI. Már az előkorban, a' föld és viz' jelképe volt a' királyi, teljes hatalomnak. Herodotus beszéli Melpomeneje' 126—132 fejezeteiben, hogy : rius , a' seytha királytól földet és vizet kért: ez pedig küldött neki madarat, egeret, békát és Öt nyilat. Mit Dárius midőn arra magyarázna, hogy a' seythák megadják magukat, mert az annyi, mintha a' földön, vizén, és légeni hatalmat adnák neki át, melly elemekben jaknak említett állatok : Gabrias megtanítá öt azok'értelmére; és elöadá , hogy a' seythák ezekkel azt adák a' persáknak értésökre, miként ha el nem illantnak gyorsan , mint a' madarak a' légbe, egerek a' földbe, békák a' vizbe, a' seytha nyilak által lesz halálos veszedelmök.'1 H.
