Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-02-25 / 8. szám

zánkban is minélelőbb keletkeznék hasonló egyesület! Ezen óhajtás annál forróbb leend mindenkiben , minél mélyebben bocsátkozik azon okok' megfontolásába, mellyekr

az illy intézet' létesítését siirgetőleg ajánlják. Én a' protestantismusnak Magyarországban , annyi értelmi 's erkölcsi gazdagsága 's irigyletre méltó belső szabadsága mellett is sinlődö állapotját, a' többek között két főokban szeretem keresni, t. i. a' vagyon 's közszellem' hiányában. Az első , a' szegénység, engem soha annyira nem búsított, mint sokakat, kik miatta jeremiádokat énekelnek, 's mig tenni kellene: csak siránkozni tudnak. Én még büszke is tudok lenni szegénységünk' ezen érzetében ; mert mindig az jut eszembe: hogy legalább magunk' szegényei vagyunk , hogy ezen szegénység gazdag intézeteket tudott alapítani, mellyek miatt épen nincsen okunk pirúlni. Hogy szegénységünk mellett adósainkká tettük azon hazát, mellynek 300 éven keresztül neveltünk derék fiakat és leányokat, noha iskoláinkhoz alig járult egy pár homok-szemmel. De ezen szép szegénység aggodalmassá válik , ha a' közszellem hiányzik benne. Ha mindenható volnék, igy fognék szólani: „Protestáns felek! a' telkek's az erdők és a' folyamok el vannak ajándékozva, nem enyémek többé, 's így ezeket nem adhatom nektek; de adok nektek közszellemet, melly az egyesek' filléreiből egy nagy közkincset gyűjtsön, melly az egyesek' gyarló tehetségeit egy nagy közerővé pontosítsa öszve.^ 'S erősen hiszem, hogy a' mindenhatóság1

e'kincsével beérhetnők. Alig képzelhető tehát ránk nézve jótékonyabb intézet, mint ollyan, melly egyfelől szegénységünkön segítene, másfelől a' közszellemet gyámolítaná. A' Gusztáv-Adolf-alapítmányt, vagyis annak szellemében működendő, bármilly névvel nevezendő egyesületet, én illyen intézetnek tartok. Egy illy intézet segítene szegénységünkön , mert egyfelől beszedné az egyes személyek' és gyülekezetek' évenkénti adakozásait, és egyesítené egy közös pénztárba 's kamataival szükség' esetében épen a' szegény adakozókat gazdagítaná. Másokkal jót téve jót tétetne magunkkal, 's a' legkisebb áldozatot is jótétemény' kútfejévé változtatná. Itt sokat lehetne mondanom, ha szívrázólag szavalni akarnék az önmagokat szavaló tettek fölött. Egy illy intézet gyámolítaná a' közszellem' kifejtését köztünk. Mert a' segedelem' nyújtásában vagy a segedelem' elfogadásában, sem lót sem magyar, sem Pál sem Apollósféle nézetek nem játszhatnának szerepet, hanem itt egyekkélennénk minden tekintetben, sőt kényszerítetnénk egyekké lenni már az intézet' czélja által is, mellynek elérhetése minél többeknek minél szorosabb egybeolvadásától feltételeztetik.Itta' tettleges emberszeretet' fenséges érzetében alámerülne minden különbség, elnémulna minden pártos szenvedély. Vajha tehát sziveinkre vennők Dr. Kanffernek hozzánk intézett levelében nyilvánított óhajtását , meilyet a' lestiek' számára (alig múl egy év, hogy ezek' sorsára ne jutna egy pár gyülekezet hazánkban) rendelt 50 tallér' megküldése' alkalmakor fejezett ki. Szavai ezek: „58tr iüütt* fcfjeit (az intézet' nevében szól) ba§ but$ btefe cm fid) fíeme (Spenbe ber £tebe (az 50 tallér) ber í;au£tfd$ííci)e freubtge ©ottöertraueu m beit «per§en bee bebraitgteit ©emeíitbeit uitb beit dífev ber mof;ü)abenbeit ^rüíejknteit tit Ititgant — aud) ífjrerfeítö fut tí?reimg[ntfíícf)cit ©íaufcenSgettof* fen forgeit — 511 Mefcett, itad) ftnbeit aud; tm ©t'mie ber @ufTay:^bofyí)=Sttftimg lutrfert mtb 3ű)ctgyeretne bevfeíben út Uttgant 511 íuTbeit, erreícfjt toerbeit mögé." Arról nem kételkedünk, hogy ezen óhajtás' létesítésében mindenki osztozik; de a' kérdés már az volna: hogyan kelljen illy intézetet alapítanunk? Annyi bizonyos, hogy ez csak gyűlésben történhetik. Tehát, vagy mint nálunk történni szokott, a' gyülekezeti, egyházmegyei, kerületi 's egyetemes gyűlések' hosszadalmas útján, úgy hogy a' két protestáns testületek' főgyülései tegyék közös ügyökké e' vállalatot; vagy pedig az eddigi szokástól eltérőleg úgy, mint Ncmethonban, egy pár lelkes és tekintélyes férfiú (egy evang. és egy reform.) felhivnák a' két prot. felekezet' jobbjait egy e' tárgyban tartandó gyűlésre , melly a' Gusztáv-Adolf-alapítmányi evang egyesület' alapszabályait tevén tanácskozása' alapjául, körülményeinkkel egybehangzó, a' superintendentiák' felügyelése alá rendelendő , állandó egyesületté alakulna. Addig is legyen ezen ügy egyesek' és testületek' előleges és folytonos figyelmébe ajánlva. Székács József. Iskolaügy. Myír-UIeggyescii, nov. 20-án 1842 a' lelkészlakon tartott consistorialis gyűlés, a' helybeli iskolának lehető jó karba helyheztetése czéljából a' gyülekezet' lelkészének indítványára következő határozatokat tett 's rendelt foganatba vétetni: 1) Állandó iskolatanácsot alapított, tagjaivá nevezvén öt consistorialis személyeket. 2) Elnöke ezen iskolatanácsnak mindig a' lelkész, kinek kötelessége a' tagokkal minden hónap' első hétfőjén az iskola' ügyében öszeülni, melly ülésre az egyház' világi fő gondnoka mindég hivatalos. 3) Az iskolatanácsosok — kiki a' maga osztályában — összeírják az iskolába járható 7—12 éves gyermekeket, 's ezen névsort a' lelkésznek beadják. 4) A' gyermekeiket iskolába nem járató szüléket az iskolatanácsosok gyermekeik' iskoláztatására felszólítják, 's hanyagság' esetében ismételve is megintik. 5) Az intésnek nem engedő szüléket az iskolatanácsnak bejelentik, melly azokat ismét figyelmezteti és dorgálja. 6) Ha szüle az iskolatanács'