Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-02-18 / 7. szám
náltassék , a' tisztelt szerző urnák kegyes szándékát sikeresen előmozdítandó. S i m k o Vilmos. Dunántúli kis magyar , irta Lukács Pál , Pest, 1343. Eggenbergep' tulajdona; ára 30. p. kr. E' könyvismertetésnél, házi körömbe vagyok kénytelen vezetni olvasóimat ; igenis házi körömbe, mellynek örömeit, fájdalmait, mint gyermekes apa, én is kóstolám; melly körben hajdani forró képzetim és reményim lassan lassan tettekké hűlnek. Karácsony, új év, az apa' névnapja közelgett, fejemet kezemre hajtva néztem gyermekeim' esteli játékát, és önkénytelen tévedt vissza gondulatom hajdani karácsonyaimra, mikor boldogult jó anyámat kértem , hogy keltsen fel angyaléneket hallgatni. - - Mint szokták mondani — micelt korunk —• ama régi angyalénekre nem ad semmit: földhöz nőtt kézzelfogható alaktanával, igazán túlzásnak indult mechanicus nevelésével, csakhamar leöli az ártatlan gyermekkebel'földöntúli mosolygó képeit, mint Heródes a' betlehemi gyermekeket; hideg, sem több sem kevesebb számokat rak az élet' sokatjelentő betűi helyére; magának az istenségnek magas helyére egy háromszeget rajzol, mellyből az önhasznot számoló okosság' szeme mered ki: korunk' Isten' szeme! *) 'stb. Mig e' gondolatok között egymás után lebegtek el szellemem előtt gyermekkorom' hajdani kedves jelenései; mélyen érzém isteni idvezítőnk' mondása' igazságát: „hogy mig ollyanokkíi nem leszünk, mint egy a' gyermekek közül, nem •mehetünk be a' mennyek'' országába", vagy: ki gyermekké lenni nem tud, nincs számára mennyország. Megbocsássanak olvasóim, ha gondolatim' fonalát már addig nyújtom, mig megigért könyvismertetésemhez odaköthetem; annyival inkább, mert gondolatim félig-meddig , igen hires gyermeknevelésünkre tartozók. — Eszembe jutott, mint örül az apa gyermekének, ha okosabb valamit talált mondani, mint különben gyermektől telnék; ha ollyanokhoz szól, vagy ollyanokhoz dob, mellyek kis körén túlesnek. — Bizony mondom , nem mindenkor helyes okon! mert mindaddig nem nyugszik , mig a' templom' ablakát be nem dobálja! — Sz. Pál legalább megvallja, hogy mikor gyermek volt: úgy szólt mint gyermek, és mint gyermek tejet evett; de mi a'gyermekből ért ember hangokat nyomunk ki; rá sem ügyelünk, ha ugy talált szólni , mint gyermek; érett gondolatokat aggatunk a' gyönge kocsánykákra, és gyönyörködünk, ha egy egész encyclopaedia lógg a' gyermek' kis értelmén, mint Damoklesz' kardja a' vékony hajszálon; viszont mondom , helyes ok nélkül Ha az ember nagyon kiokoskodott, vagy nagyon clfényesített valamit, mint elfényesíté — meglehet, igen jó szándékból — a'neveléstant: nem tanácsos mind azon elfényesített valamit, vagy a'ragyogó rendszert, aranynak fogni, hanem a'természethez a' t lapis lydiusl -h.oz kell értetni; megmondja ez mennyit ér, és épen olly egyszerűen és röviden itél felettök, mint az öntudat a' cselekedetek fölött; már pedig ennek egyszerű Ítélete után — bármit mondjanak bölcs nevelőink — én is azt itélő vagyok: hogy, hiba a' kifejletlen, a1 rendszert fel nem nyalábolható gyermekvilágot lapidaris rendszerrel lenyomatni, hogy aláfuljon, vagy kínnal tolja fel magát, annak messze szélei mellett; hiba a' gyermekkornak saját mennyországát elvenni, egészen elvenni, 's helyébe egy összecsirizelt glóbuszt tolni; hiba elvenni tőle természetes örömeit, vagy őket tudományos fűrész-porral elébb izetlenítve kétszerkettő alakban adni kezébe, kitörni a' világos, az égre-nyíló üveg fiókokat, és helyöket papírral raggatni be ! Visszatérve e' gondolatok közül hajdani karácsonyomhoz , mellynek éjeién angyalénekekről álmodoztam, mellyek' helyébe már ma aranyos diók, almák, csudafa, képeskönyv, és tudja a' jó Isten, mik lebegnek a' gyermek' képzete előtt — mit adjak — gondolám magamban — nagyobb fiamnak karácsonyi ajándékul? természetesen valami korszerűt ? E' kérdés az nap' este megfejtve nem lőn. — Másnap Lukács Lajos' „Dunántúli kismagyar"-ja érkezett meg házamnál, fiam vele azonnal megbarátkozott, 's kérvén, hogy a' kis könyvben előforduló Bácsi'szerepét magamra vállaljam; más ajándékot apja' neve' estéjén nem kért. Es én e' választásnak jobban hittem , mint száz bírálatnak, és e' választás után jobban és biztosabban merem ajánlani a' csinos érdekes kis könyvet, mintha maga Zerrenner, vagy bármelylyik újabb német vagy magyar paedagog ajánlaná; nem azért , mintha fiam okosabb volna náluk, hanem azért, mert rég megmondá a' bölcs, hogy: sokszor nem az okosoké választás. Többire a' munka 19 beszélgetésben, naprendszerünkkel, különösen földünkkel ismerkedteti a' gyermekvilágot, 's a' nélkül , hogy e' gyermekvilágot szétdúlná, légbevettetné: egy új világot nyit előtte. Mindegyik beszélgetés' végénérdekes kis versek vannak, mellyekben szerző — mint kis verselőj ében — szerencsés költészi tulajdonságokat fejt ki. Mutatványul a' holdvilágról: „Ej, csak szép világ lehet az a' holdvilág, Azt mondják, hogy mind ezüst benne a' virág; Eső helyett gyöngy-harmat permetezik ott, Czukor porral hintik be útját, ha kopott; Hegyeiről tej csorog, völgyén méz folyik, Jércze helyett a' kakas, aranyat tojik. 'stb. Dobos. *) A Németül: Aug Gottes.
