Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-12-23 / 51. szám

a' ti protestáns egyháztok adja a' szabadságot a' sz. irás' magyarázására; 2) az adja minden keresztyénnek ? 3) az adja a' szabadságot, melly az Isten igéjének nincsen ártalmára ? 4) 's az emberek' mivelodésére mellékelhetetlen ? Ad primum: ,,a'protest. anyaszentegyház ád a' sz. irás' magyarázására szabadságot" — „Itt, úgymond xczy ur, bizonyára az élet kineveti 's helyteleníti Haubner' logikáját; mert nem nevetséges-e mondani, hogy a' protestáns egyház minden keresztyénnek szabadságot ád a' sz. irás' magyarázatára? Vájjon mellyik anyaszentegyház ezen szabadság-osztó testület? a' láthatatlan nem, mert Haubner' szavaival élve, ez épen mivel láthatatlan , e' testi világban szabadságot nem osztogathat; a' látható prot. egyház még kevesebbé, mert ebben ki, vagy kik legyenek a' szabadságosztók, e' napig meghatározva nincs, és épen azért közöttük a' vallási rendetlenségek, csomók, 's bábeli zavarok nőttön nőnek 'stb." Megint félre lőtt ám xczy uram! Haubner'szavaira hivatkozik; pedig Haubner'szavait, a'letromfolás' szenvedélyétől vakítva, itt ugyan nem illő helyen alkalmazta. A' mit Haubner mondott, azt a' sz. irás' magyarázatáról mondhatta, de ugyanazt a' szabadság osztogatásról mondani nem lehet; mert a' kettő ugyancsak nem mindegy. A' magyarázásra másoknak t.i e'testi világban száj, toll 'stb. effélék kellenek, mi a' léleknek nincsen; de szabadságot osztogatni mindezek nélkül is lehet. A' mit a'Krisztus' láthatatlan anyaszentegyháza tesz, azt az Isten teszi; már pedig a' láthatatlan Isten e'látható testi világban törvényeket minden bizonnyal adhat és ád is; de a' törvények' magyarázását minden eszével élni akaró emberre hagyja, 's a'mint kiki magyarázza azokat, úgy veszi hasznát. Épen úgy: a' láthatatlan Isten e'testi világban szabadságot minden bizonnyal osztogathat és osztogat is, de a'szabadsággali élést minden ez ajándékkal józanon élni akaró emberre magára bizza; 's a' mint kiki él vele, úgy veszi hasznát. A' mi pedig illeti a' vallási rendetlenségeket, csomókat, bábeli zavarokat, mellyekről a' látható protestáns anyaszentegyházban xczy ur emlékezik ; azokra czikkemben feleltem, t. i. hát az illyen rendetlenségek 'stb. abban az egyházban, melly szabadságot nem ád , nem nőnek-e nőttön ? Ad secundum: u. m. hogy a' prot. egyház minden keresztyénnek ád szabadságot, xczyur igen elmésen mintegy kérdezni látszik : hát nekünk romai katholikusoknak is a' prof. egyház ád szabadságot a' sz. irás' magyarázására? és szint olly elmésen meg is felel: ,,e' kegyességgel, megengedjen Haubner ur, mi nem élhetünk." Ezekre talán nekem szót se kellene vesztegetnem. De, hogyne gondolja xczyur, tudja Isten miért nem felelek : tehát valamit csakugyan mondok neki! Ha ön nekem, édes xczy ur, például mondaná: a' romai pápa minden keresztyénnek szabadságot adott erre, vagy amarra; én bizony, a' nélkül hogy magamat a' keresztyének' sorából kizárattatva érezném, ön magamtól is hozzá érteném: minden keresztyénnek, kik hatása alatt vágynák! Ön pedig engemet, ha t i. akart volna, még könnyebben megérthetett, minthogy én nyilván olly valakiről szólottam, a' ki még kegyed' hite szerint is, kétségkívül nagyobb a1

romai pápánál, — Krisztus urunkról. Mikor én Krisztus' anyaszentegyházáról szóllok, igenis legközelebbről az én egyházamat értem; mindazáltal mindig hajlandó vagyok hinni, hogy a' melly szabadságota' világ' megváltója nekem ád, azt minden keresztyéneknek megadta. Ha mégis ön, édes xczyur, ezzel a'szabadsággal élni nem akar: akkor én arról nem tehetek, és minden bizonnyal nem én vagyok az, a' ki önt a'keresztyének közül kizárom. Ugyanazért a' mit ön minden józan ok nélkül felőlem mondogat: „mintha én a' romai katholikusokat még a' keresztény névtől is meg akarnám fosztani, és róluk még a' keresztvizet is leszerelném venni", ez csupa sajátságos tactika, melly szerint a' maga szennyét én reám akarja fenni. Mert a' szombathelyi minden levelek* szellemét tekintve, önről igenis fellehet tenni: hogy a' protestánsokat nem egy könnyen fogja a' keresztyén névvel megtisztelni! Ad tertium : t. i. hogy a'szabadság, melylyet a1

prot. egyház a'sz. irás' magyarázására ád, mayának az Isten' igéjének nincsen ártalmára. — xczy ur igy beszél: „igaz ugyan, hogy az Isten' igéje minden emberi merény' ellenére megmarad örökké, 's ezen átalános tekintetben semmi nemű szbadságvagy szabadosság annak ártalmára nem lehet; de-- „a'sz. irás'illynemükezelése, nyíltan ki merem mondani, az Isten igéjének emberekre nézve legnagyobb ártalmára van." - - 'S itt Luther' tévtanairól, ferde nézeteiről beszélve, kedvencz modorja szerint annak Írásaiból citál, úgy szinte Zwinglitől, Rőhrtől, Brettschneiderlől is; azután Dr Paulus, Wegscheider, Bauer, Feuerbach, Strausz fölött mint a' jelenkori protestantismusnak mind meg annyi fény-pontjai, de mégis mint keresztyén rationalisták, mythisták 'spantheisták fölött criminál-itéletet tart, — 's a' sz. irás' szavaival végre fölkiált: „Domine! dissipaverunt legem tuam!" Mindezekre én ismételve megint csak azt mondom : posito, sed nőn concesso, — mert vizsgáló törvényszéket mi ketten itt csakugyan nem tarthatunk, —hogy kegyednek édesxczy ur, igaza van, hogy mind ezek a' régibb és újabb protestantismus' legfőbb jelentőségei és fénypontjai, sz. irás- magyarázási szabadságukkal valósággal visszaéltek: mit fog ebből következtetni? nemde, hogy tehát ez a' keresztyénségnek ártalmas szabadság a' keresztyénektől vetessék el! — Vetessék el? azért, mert vele tizen, százan, ezeren visszaéltek és visszaélnek. 'S azon milliók, kik ezt a'