Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-12-02 / 48. szám
574. ezen eltérések ne legyenek egyszersmind — mint mint nevök is mutatja, csak vélemény-alakok, talám eddig voltak — sziveket elválasztó falak,'mellyekben a' vallás' örök igazságai előmutatják 1 • 1 I. ^ n A M m í rt rí rt ' Ír AÍ nlHoIrnl a' vallíic' oc m o orn I; a f '5 marra mnr a' A A,.mnl' ..XI X. : rint, tisztába jőni a' foglalkozó t. cz. választmány- gondolkozva tapasztaló emberelőtt felesleges volnak, 's a' két kérdés ad arra alkalmat, hogy én na. Miből egyenesen következik, hogy egy véleis az elsőbb kérdés alatt igénylelt uniót szószaporításkerülési tekintetből föltétlen uniónak, az utóbbi kérdés alattit föltételesnek nevezzem el. a) Föltétlen unio — ítéletem szerint — soha ki nem vihető vállalat, akár történetileg akár protest antismusilag tekintsem a' dolgot. — Tudom hogy az ügy' történeti vizsgálása sokak előtt, kik a' historicum argumentumoknak nem barátai, gyanús jellemet öltöztet értekezésemre, 's őszintén megvallom, hogy én is az olly Ítéleteknek, mellyek puszta tekintélyeken alapulnak, mellyek a' történet'avas obscuritásaiból, vagy valamelly költőnek fölidézett verséből, egy alkalmilag emiitett gnome' nyomán, okossági erőségek' daczára keletkeztek, sohasem voltam barátja; de az olly történeti adatokat, mellyek egy tárgy körül többször, sokszor tűnvén fel az évkönyvekben , mindig ugyanazon eredményeket mutatnak , kellőleg méltánylandóknak tartom; mert ezekről azt hiszem , hogy az emberi természetben mélyebben gyökereznek , hogy sem valaha máskép lehessenek, 's ha illy nézetből történetileg szemlélődve a' föltétlen unio felett, az eddig történtekből azt következtetem, hogy föltétlen unio kivihetlen: ezt benső meggyőződésemből állítom. Értekezésem' tájékozási modora itt sem engedi többekre terjeszkednem; azt, ki az uuio' történeteiről olvasni akar: el fogja utasítani Simkó Vilmos' ,F>ggházi unió'-ról irt könyvecskéje, 's még jobban az 1791 -ben kijött Commentatio brevis de anioné Protestantium ingenere; praesertim in Hungaria, *s elég legyen csak a' jelen időből a' porosz's bajor, rajnai unitus protestánsok1 példáit érintenem, hol a' föltétlen unio' ingatag hívei mellett, megkülönözött lutheránusok és reformátusok is léteznek, 's innen esik, hogy egy bajor, rajnamelléki gener. synodusnak m. 1841-d esztendőben illy végzetét olvassuk ,,A' rajnán inneni egyesült egyházból a' rajnántúli református vagy lutheránus egyházba, és viszont, csak azon föltétel mellett tétethetik átal valamelly vallás-szolga, ha nyilvánítja, mikép' illy áltétel miatt lelkismeretén semmi erőszak nem tétetik; mert az egyesült egyház, és a' más két egyházak között lényeges a' különbség." Szinte kivihetetlennek látszik előttem a' feltétlen unio akkor is, ha a' kérdést protestantismusi szempontból tekintem Ugyanis ha nézzük a' különbözési okokat: ezek vagy dogmákban , vagy liturgiában, vagy regimenben találtatnak. — Mi a' dogmákat illeti, kiki tudja, hogy menyre szorítani a1 természet szerint különbözőképen vélekedő embereket, valamint egyrészről sértő lelki zsarnokság, úgy más részről a' lelki zsarnokságot örökre el nem tűrő emberre nézve hálátlan törekedés 's ezt tudni senkinek inkább érdekében nem áll, mint protestánsnak. Hiszen a'protestantismus' három százados éleiét minden főbb történeti pontokon gondolkozás-szabadság jellemzi. Ezen gondolkozás-szabadság a' protestantismusnak amaz egyedüli gyámola, mellyet ha magunktól elvétetni engedünk : protestansi nevünk elveszti eredeti jelentését, 's a' tekintélyek' ősi hazájába , honnan annyi lelki 's testi fáradalmak után küzdheítük ki magunkat, visszatántorodván, vége protestantismusi életünknek. 'S imc a' föltétlen unió' barátai — örömest hiszem akaratlanul — a1 szomorú vég felé indítnának bennünket. Ugyanis gondolni sem lehet máskép ezen dogmákbani tökéletes egységet , hanem hogy a' dogmák — az .egyesült protestánsoknak ezen szóbálványai — határozottan kimondassanak, 's mint az egyesületek' hiítárgyai megállapítassanak, 's hogy épen Hlyet azok kívánhassanak, kik más esetben a' symbolikus könyvek' megszüntetését sürgetik: ez valóban különös egy dolog; 'shogy az illyenek a' szabadelmüség' zászlója mellől ugy lármázzák le a' föltételes unio' híveit, mint hátrásdiakat, ez még különösb másik dolog. Én mint felebb is mondám, szeretem hinni, hogy az állítólag szabadelmü párt, akkor, mikor dogmában kíván egyesítni jóakarat mellett, a' hitet a'hittudománynyal téveszti össze, pedig a'pislis-ta' gnosis-tól már a' 3-ad századbeli alexandriai egyegyháztanítók is megkülönböztették; abban, mint sérthetetlenben, egységet kívánván, ebben pedig szabad mozgást engedvén meg. Nem lehet a' föltétlen unio' barátainak kivánatait helyeselni, a' liturgiái egységre tekintve is, nemcsak azon okon pedig, mert a' liturgia mindegyik felekezet' dogmáinak mintegy szemmel látható tüköré, 's épen ezért a' kettő, mint léiek a'testhez, elválaszthallan viszonyban áll: hanem azon okon sem, mert a1 liturgiában az ízlés is nevezetes igényekkel áll elő, 's ha tudjuk, hogy az izlés' tárgyai szünteleni változatosságban inganak ; ha nevezetesen tudjuk, hogy magában ugyanazon felekezetben is liturgiái egységet tartani nem lehet; ha tudjuk, hogy a' protestáns liturgiáknak nem annyira igéző szintieknek, mint leiekkel, mellyeknek erejét, hatását ismét egyéniség föltételezi, teljeseknek szükség lenniök; e" részben az egységre irányzott ohaj... „ J .1VMU.VU , W JUJ/.UOU UÍA """J" J azok nem magok a' vallás'igazságai, hanem, (tatokat nem lehet az ábrándok közé nem soroz-