Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-11-25 / 47. szám

569. dani. Eddig elé csakugyan még nem kívánták meg tőlünk, hogy püspöki és esperesi cmbryókat teremtsenek. A'mi a'debreczeni vihart illeti — akár a' régibbet értse az észrevételek'irója, mikor Sinai Miklós püspöknek választatott, akár az ujabbat , melly ez előtt két évtizeddel végződött — teljességgel nem illik ide, és épen nem a' választási szabadságból folyt, de rendkívüli esetés anomalia volt, a' papság és világi rend egymás ellenében, és egymással szemközt állván. — A' dunamelléki jelen eset is a' képviseleti választás ellen annyit se bizonyít mint egy hajszál. Hiszen a' legszentebb dolognak is lehetnek visszaélései, rósz kinövései; 's csak ezeket kell eltávolítni, nem pedig magát a' dolgot elhányni és öszverontani. A' ki azon superintendentiát közelebbről ismeri , jól tudja, hogy ott most rendkívüli eset adta elő magát— ollyan eset, melly hason körülmények közt akárhol megtörténhetik , bár a' legjobb törvények 's szokások melleit is, mert a1 pártszellern, mikor arra veti magát, mindent kijátszani képes. Híjában szóll ez ellen a' nagytiszteletű úr, mert igazi választás csak a' lehet, mellyet az egyes egyházak' presbyteriumai visznek véghez. Ön szerint a' márkáiisi és országgyűlési szabad választásokat is el kellene törölni, a' visszaélések 's meghasonlások miatt, mellyek azokon történnek ; mi pedig sok jeles hazaliakkal úgy hisszük , hogy épen azért kell mind ezeket a' gyakorlat fattyú kinövéseitől megtisztítnunk, 's megnemesítnünk, hogy a' képviseleti jogoktól minden homályt 's szennyet eltávoztatva, azokat igazán biztosítsuk. A' pesti superintendentia igen is jól tudta mit csinál Gyömrön, 's tán bíz azt hiszi ön hogy javasla tára megtér ezen superintendentia a'successiona]is püspökségre? A' mi a' választási visszaélések' eltörlését illeti: hogy ez gyakorlatilag is kivihető, ezt a' protestáns superintendentiában sok csendes , érett és idves választások eléggé bizonyítják. 7.) A' mi az öregségtől vett erősséget illeti, higye el n.t. úr, ez magában véve nagyon sántikál, és igazán nevetségessé tehető. Senki inkább mint én nem tiszteli az öregséget, és senki inkább nem méltányolja annak tapasztalásait, csendességét,érettségét de csak caeterisparibus, mert ha igaz Ovid szerint a' turpe senilis amor, bizony igaz az is, hogy a' stulta seneclus gyalázatos. De hogy a' successio mellett az öregségtől vagy hivatali idősbségtől vett erősség szörnyű nevetséges, halljon erre a' 11. t. úr egy szóról szóra igaz és nem igen régi factumot. Midőn egyszer egy főiskolánál a' Sphaerica Trigonometria - és Astronomíából élénken folyna a' közvisgálat: egy nagy hasú esperes, ki mint exameni biztos volt ott, miután egy darabig bámészkodott az ismeretlen 's hallatlan dolgokon, más esperestársához fordulva illy szókra fakadót: ,,En nem tudom mire való mind ez, 's minek tanulják — hisz én soha seta-i nultam, mégis esperes vagyok." -- „Igen — mon-: da a' másik, kinek haso az övével visszás arány* ban vala — mert következett ked !" De az öregségtől vett erősség annyival hitványabb, mivel attól semmi eselre félni nem lehet, hogy a' választás igen fiatal emberre essék. 8.) A' mit az immediata successio törvényellenessége ellen mondészrevevő, valóban nagyon furcsa okoskodás, meilynek ereje imez: „Ha lett volna oka megbánni a' ref. egyháznak a' successiot, eddig visszatérhetett volna a' cánonra." E' csak ollyan kedves n. t. úr! mintha azt mondaná valaki: IIa lett volna oka Angliának megbánni az Irland ellen felvett embertelen mostoha rendszert —-melly tulajdonképen az eszesség'szabályainak is ellenére, és az uralkodó egyháznak ártalmára volt': úgy nem késett volna olly soká az Emancipationsbill. Nem tudja-e n.t. úr, hogy néha még a'józan eszmélet után is, a' körülmények's külső és belső akadályok, testületeknek szintúgy mint egyes embereknek, sokáig nem engedik oda visszatérni, hová vissza kellene térni? Hát még mikor az eszmélet is hiányzik, 's csak látják és érzik az emberek, de nem tudják hol a' baj és zavar' igazi oka? ekkor úgy hiszem még nehezebb visszatérni, kivált ha azon hatalmasok, kik a'zavarosban halászni szeretnek,az eszmélés ellen mindent elkövetnek. Azonban Isten után reméljük már, hogy mindenre, mi a'cánonbanjó és időszerű, viszszatérendünk. Azért uram ! nincs miért csúfolkodni a' régi cánonokkal; mert annak, mi időnkéi szükségeinkhez illik , a' régiség és törvényszerűség, szóval a'históriai alap sokszoros becset és tekintélyt ád; neinisemlitvc,hogyazeíFélétnem kell újból csinálni, dc csak fötelevenítni. Hasonlólag azokat, mik a' régi cánonokban az idő' kivánatitól elmaradtak, 's részint szukásból is — igen méltán — minden innepélyes eltöröltetés nélkül is kimentek: nem illik könyelmü furfangosságotmutató léha és ferde logicával, régi cánunainknak azon idves pontjaival párhuzamba tenni, mikkel ha nem bírnánk is, nem siethetnénk eléggé, hogy azokat elméletileg s gyakorlatilag magunkévá tegyük, millyen p. o. a' tisztviselőknek a'közjó'határi közt lehető szabad választása ; melly mellett, a' papmarasztást emlegetni csupa torzbeszéd. A' morális vagy physicai képtelenség-' megítélése pedig, mint felebb látók, egy a' legkényesebb és végetlen tömkelegbe vezető, indulatokat bolygató, és tüzet gerjesztő tárgyak közül. Hiszen itt éppen azt kell kikerülni "s megelőzni, hogy nekeljen a' személyességek' elevenére menni. Es már millyen furcsa beszéd ez is: „De ha meg kell esni, ezen az uton sokkal könnyebb egy nótáriust promotiojától elzárni, mint ha a' cánon szabta ujválasztás abba bele teszi"? Hiszen látók közelebb, hogy ez épen a1 legutálatosabb és legingerültebb per lenne; 's különben is a' dolog épen megfordítva van,- mert sokkal könnyebb valakit a' törvény által kiszabolt helyesokoknál fogva a' hivatal-94