Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-11-11 / 45. szám

538 mo-l elnyöghessék, 's a'hol volt hol nem volt budai zsinat végzésein mérgöket kiönthessék; alig várják hogy a' leviáthánnal a' nép- és úrkénynyel megvívhassanak; felejtve hogy elmultak az idők, mikor Illés' palástja kettéhasitá a' Jordán' hullámait, és hogy egy jövendő zsinat bizonyosan leszedi nyakukból a1

még megmaradt néhány hierarchiai rongyot, mellyen , mint hiéna a' zsákon, sokan agyon hagynák magukat veretni. A' dunamelléki reformált egyházkerület, erősen meggyőződve a' felől: hogy pium desideriumok, a' papság' siilyedt tekintetete és méltósága fölött mint üres felhők repülnek el; hogy az ohajtott anyagi jóllét olly messze fekszik még tőlünk mint zsidóktól a' Kanahán' földe, hova e' nemzedékből ugyan senki be nem jut; hogy a legjobb egyházi szerkezet, legüdvösebb cánonok, a'gazdagítás, a' hierarchiás szinti fénykör és vörös sújtások , gyarló levitismus mellett czélra nem visznek: egészen más úton gondol a' bajon segítni. Nevezetesen: egyházkerületünk a' papságot legbiztosabb úton önmagából, és önmaga által akarván emelni, indirecte eszközli, hogy lehetlen legyen a' papságnak elaljasodni, ezen egyszerű de egyedüli módon : hogy pappá lenni nem enged senki'fiját, kiről feltenni lehet, hogy szent hivatalának becsületére nem váland ; egyszóval, a' kijelöltek'(candidatus) vizsgálatát rendezi szigorúan ; itt a' küszöbön állítja fel a' papmértéket, mellyet a' ki meg nem üt, be nem léphet a' hivatalba , ha három gondnok vagy esperes vezetné is karon fogva. — ügy van! A' Jesuilák a' többek között igen okos emberek és papok voltak, kiktől a' becsületen innen tanulni nem árt. Nálukazész,pénz és szépség candidált: és lettek okos, tehetős, és szép Jesuiták; náiunk candidáljon az erény, a'tudomány, és önmegtagadás: és lesznek erényes, tudományos és áldozatokra kész papjaink, s illyen papok mellett ne féltsük a' papság' tekintetét! ne, ha köntösük szőr, 's élelök erdei méz lenne is, mint volt hajdan keresztelő Jánosé ! - - Mellyik társaság millyen, ollyan initiativát kiván. A' mi társulatunk tanítni, nélkülözni indul el nehéz pályáján: ezt csak erényes tanult pap állhalja ki; legyenek hát papjaink erényesek és tanultak! és erre legkönnyebb út, senkit pappá lenni nem engedni e' feltételek nélkül. Fiatal barátim! egy hivatal van a' földhátán, melly mint hivatal fölötte áll mindennek, mit e' földön úgy neveznek; egy hivatal, mellynek fő érdeme: jutalom nélkül mindent tenni, czim, hatalom nélkül népet vezetni: ez a' szegény protehogy alattok magából a' testből fejlődjék ki a' sebre boríték-bőr: rövid időn önmagukban megavasodnak 's leválnak , mikor őket ujra felrakosgatni hasztalan — Az ág, mellyet az élőfa magából hajt ki, sokkal erösb a' beoltott, természetével nem egyező vesszőnél. Erre egy verébfiu szállés az ótovány kitörik. Törökstans pap'hivatala! — Uralkodni neki nem lehet, nem szabad ; mert a' nagy mester mondá, hogy a' ki itt első, az legyen a' többinek szolgája"; gazdagodni, kincset rakásra halmozni nem, mert a' madaraknak fészkök, a' rókáknak barlangjok van, de az ember' fiának nincs fejét hova lehajtani — Kövess engemet! — Kényelmekevés, mert az oltár alig adja meg ételét és italát, tisztességes ruházatát; szenvedése sok , mert a' nép ámítóinak tömjént gyújt, jóltevőinek rendre a' keresztet emeli. Jutalma kevés , mert ő az osztály után érkezeit már. Fiatal barátim! mégis szép, mégis dicső e' hivatal , már csak azért ís, mert ide a' munkást nem nyereség édesgeti, mert c' hivatalra magas születésüek közül még senki nem vált. - - Hol veszünk - azt kérditek — épen e' hivatalra erényes és tanult embereket ? ? Ki adja magát ifjaink közül épen c' pályára, mikor erény és tudomány nélkül annyi jövedelmes hivatalhoz nyílik hátajtó? Ki széled el Baranya' és Somogy' vidékeire? Válogatott embereinket, mint drága gyöngyöket, hogy'vetjük ki a' szemétdombra? De kérdem : mi lesz viszont e' helyeken az emberből, a' papból, kinek erénye és tudománya nincs? Felelet: egy pópa, ki iszonyú szennyes kézzel nyúl az ökör' szarva, a'zsidó'pohara és a' szent jegyek után. E' két ritka tulajdonság hova kell inkább, mint ide, hol legalsó fokon álla' papi tekintély; hol legtöbb az áldozat. Vagy álljon az annyiszor hallott ellenvélemény , mellyszerint számos szegény gyülekezeteink megelégedhetnek szegény készületü lelkészszel is; ki győzné mind tudományos emberekkel tölteni be az egyházakat, mellyek a' papot almahuppanással, vagy mint egv Bars megyei anyaegyházban , hét forinttal és huszonkét szapu búzával fizetik ki? — Alljon mondom, 'sépen ezért tárjunk széles kaput; nyissuk ki Jézus' lakadalmas háza' ajtaját, hogy igy az alsó helyeket, csonkák, bénák, vakok, és száradt tagúak foglalják el; vagy ezen egyházak' kedviért, egy két jeles készületü ifjú mellett, lopjunk be egyházunkba tizet ollyat , ki minden egyébre alkalmatlan levén, a' Jézus' aklát kerülte meg: bizony mondom néktek , az egy gonosz lélek helyett tíz költözendik egyházunkba, és a' papság azon mértékben alja— sodik, a' melly mértékben e' salak vele felvegyülend. A' nélkül is nincs olly végetlen különbség egyházaink, és az egyházi szolgák' fizetése között, hogy azért maguk a'lelkészek közölt olly nagy különbséget tegyünk; sőt tudnék erényes , tudományos férfiakat nevezni, kik isméretlen kis gyülekezetben szolgálnak, míg sok üres, legfelebb kártyagép, fényes gyülekezetben lüslöl és intonál. És ha mégis azon egyén, ki csekély fizetésre való tekintetből, bár csekély készület's képességgel az avatottak közé bocsátatik, mind végig az apró gyülekezetekben lenne kénytelen szolgálni!? De hiszen a' szabadválasztási jognál fog-