Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-28 / 4. szám

gyobb hálával fogom felfedezéseit venni. De a' mit közölni akar, azt előbb jól megvizsgálja, nehogy ott sújtson ostora, hol az érdem' hálás elismerésével tartoznék. Pálfy József, n geresdi lelkész. Terplán ur és a' puezineziak; Seltneller ur és a' kőszegiek; és szabad választás! Tisztelt Szerkesztőség! Önök' mult évi lapja' 36-dik számában egy czikk olvasható, melly bővebb előadást . de egyszersmind igazítást is igényel — Valóságos igaz ugyanis , hogy a' megboldogult Schneller urnák , alig 22 éves fia, — miután tudományos pályáját két évig könyvkereskedés'tanulásával félbeszakasztotta volna , — az egyetemes keresztyénség' rendszabályai ellenére, és mindazoknak, kik a' rendet szeretik 's a' papi hivatal' méltóságát sziveiken hordozzák, nagy megbotránkozására, azon pillanatban fölszenteltetett és atyja' utódául beigtattatott, midőn épen a' puczinczi gyülekezetnek szabad választási joga lábbal tipratik; az ottani gyülekezet ugyanis két év óta pör alá vonatik és zaklattatik, azért, hogy egy érdemes fiatal férfiút, Terplán urat, ki ellen semmi canonszeres kifogás ; ki mint káplán híven szolgála a' gyülekezetet, és azóta két egész éven által híven szolgálja, lelkészének akarja megtartani. Alkalmaztatik t. i. az őskori, magában ugyanis nagyon üdvös cánon: miszerint káplánnak, mint ollyannak , semmi joga nincsen az utódsághoz. Azonban következéshez semmi joggal nem birni és után nem következhetni, különböző dolgok! Elég hozzá, a' puczinczi gyülekezet, minthogy nem bir elegendő bátorsággal, miszerint szabad választási jogánál fogva lelkipásztorát megtarthassa : egyik megyéről másikhoz vonatik, költséges pörlekedésben emésztetik, és szent joga, sót a' legszentebb joga az evang. gyülekezeteknek lábbal tapostatik. Mert egy cánon ellenzi! Es midőn Kőszegen a' 22 éves ifjú fölszenfeltetett, azt egy cánon sem ellenzé!.. Ez azon kényelmes mód, miként ezen kerület több év óta zaklaltatik. A' hol ügyes férfiaknak , kik tán bátor szót emelhetnének, elnyomása szándékoltalik: azonnal cánonok (óhajtanám tudni, mióta lettek egy kerület' határozatai cánonokká ?) használtatnak ürügyül; hol ellenben kedvezés forog szóban : olt a' gyülekezetek szabad választási joggal bírnak. Biz ugy, uraim! ezen kerületben igy mennek ám a1

dolgok! Számos példánk van, mikép szegény falusi gyülekezetek több ezer forintot pörlekedésre költeni lőnek kénytelenek : míg választásuk' és bizodalmuk' emberét megnyerheték. Más kerületekben csudálatosnak fog látszani, hogy az evang. gyülekezetek'szabad választási jogánál fogva mikép történhetnek meg ily— lyetén iszonyatos visszaélések? Uraim! íme ezek azon nemes gyümölcsei a' kijelölési jognak, melly a' superintendens urnák adatott, a' nélkül, hogy a' gyülekezetek megkérdeztetnének. Ő neki természetesen ki kell hallgatnia a' gyülekezet' kívánságait; de ezen kivánatok mitsem érnek, 's szinte soha nem jeleltetik ki azon egyén , kit a'gyülekezet kiván. A' városi gyülekezetek, hol mivelt férfiak és az evang. jog' ismeretében jártasok jelennek meg a'gyűléseken, mellőztetik ugyan ezen kijelölés; de a' falusi gyülekezetek sokat szenvednek miatta, 's valóban az innen eredő botrányokról egy valóságos botránykönyvet lehetne összeírni. Sőt még több, Uraim ! már espereseinket és esperességi ügyelnökeinket sem választhatjuk magunknak! — Hogy hogy? gondolják magukban. Nemde hogy illyen esetekben szokás önöknél elébb kijelelő, aztán pedig választó szavazatokat adni, ugy-e bár ? — Nálunk az út rövidebb. Az esperesség folyamodását benyújtván, alázatosan esedezik a1

kijelölésért; az egyén — tetszés szerint — kijeleltetik más két meg nem választhatóval, habár esetileg már megholttal is; — és az esperességnek nem szabad piszszennie ... mert — szabad választását élvezi! Hogy következetesek legyünk, már most esperességi ügyelnöki hivatalra és a' kerületi világi elnök úrtól kérünk kijelölteket, és ha ki ezen jogbitorlás ellen szót emel, zendiilőnek mondatik, pörbe idéztetik 's akkor lássa maga, miként fog majd kigázolhatni a' sárból. Hogyha tehát ezen dolgok szóba jőnek, úgy a' kőszegi esemény ollyas valami, a' mi itten máifel sem tűnik, és a' mi onnan közöltetett, betű szerint igaz! De ne higyje ön, hogy hiányzanak férfiak, elég bátorsággal birók, félelem nélkül föllépni illyetén bajok ellen! Azonban, drága Szerkesztő ur! hosszú idő alatt elhalnak a' lelkes férfiak, 7

s vajmi könnyű dolog becsúsztatni ollyakat, kiknek kiáltozásai által még a' leglelkesebb férfiak is lelármáztatván, visszavonulni kénytelenek. Most még egy szót! Annál inkább feltűnő, hogy a' kérdéses kőszegi tudósításban a' legérdeinteljesebb és épen a' jogbitorló visszaélések' ellenében tanúsított férfias ellenszegülése által olly kitünőleg jeles Schneller, ki az 1841. évi nov. hava óla sírban nyugszik, olly méltatlanul illette— ték. Uraim! Schneller Lajos egyike vala a' mi kerületünk' legbecsületesebb, legtiszteletreméltóbb és legérdemesebb lelkészeinek. Igen nyíltan mondom az egész világ előtt: hogyha él vala, bizonyára o az, ki fia megvédasztása és felszenteltetése ellen leghangosabb szot emelt vol; — ki az evang. szentegyház' azon alapna szerkezetének, miszerint 24 éves kor elölt semminemű egyházi hivatalt viselni nem szabad illy megsértését soha de soha nem tűrte volna, A' beküldőnek tehát a' tiszteletreméltó halottat békén kellett volna nyugodni hagynia. Egyébként győződjenek meg azon urak arról, hogy lehet valaki igen igen érdemteljes, becsületes és tiszta keblű férfiú 's keresztyén, habár korának politikai mozgalmaival nem épen van is egyetértésben. Sőt a' lelkész annál inkább becsűlésre méltóbb, mennél kevésbé avatkozik a világi st/rlodásokba ! Schneller keveset gondolt azzal, mellyik nyelven beszéljünk : de igen sokat azzal, hogy az ő gyülekezetében jó keresztyének neveltessenek. Hagyjuk hát legalább a' tisztességes halottakat nyugodni! r Wimmer Ágoston.