Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-28 / 4. szám

¥ mat az érdemesebbek' előléptethetésc' tekintetébűi vélné alkalmazandónak: az talán elfojtandja magában amaz önzés-sugta tilalomhozi ragaszkodást, hallván , hogy a' kőszegi gyülekezet — egyfelől, hogy a' magyar nyelv' tanításában fáradó tanítóinak fizetését megjobbíthassa; másfelől, hogy a'boldogult' özvegyének szabad lakáson kivül még 100 ftból álló nyugpénzt is adhasson —az ifjú prédikátor készpénzbeli diját felére leszállította- De hogy ama' roszalt tény nem tartozik az emiitett tilalmak közé, eléggé bizonyítja azon körülmény, hogy nagys. és főtiszt, superintendens urunk nem kételkedett illy helyezetben a' 22 éves ifjút a' gyülekezet' második a' már 28 évtől fogva hivataloskodóval nem egy rangú lelkészének fölszentelni. — Bizony igen nagyon kár volt ezen tényt, nem a' divatozó gyanusítási, hanem inkább a' magasztalási néző-pontból, nem terjeszteni a' t. ez. közönség' eleibe! Kár volt a' boldogult' utódját azzal gyanusítni, mintha csak ivadéka' szövedékének köszönhetné a1

választási, holott alkalmazható reá ama' Miltiadesről mondott: „választatott, quoniam eo fűit aetate , ut non jam solum de eo bene sperarc, sed etiam confidere possent cives sui, talem futurum qualem (tam eum quam patrem) cognitum judicarunt!" Kár volt a' gyülekezetre azon gyanút hárítani, mintha az a' superintendentialis tilalmak' daczára választott volna; holott választása által igazolta, a' mit Palma, Nagy Lajosról ir: „Haec nempe virtutis parentum merces est, ut vei post mortem amentur in filiis." Még kárabb volt az elhunyt' szellemére szennyet fenni , holott ez ollyan oszlopa volt a' protestantismusnak , millyenek ha nem leendnének , beteljesedik a'mit Luk. 6 , 49 olvasunk: ^elomlott és lett annak a' háznak nagy omlása/' Turcsányi Lajos. Egyket szo az ,, Appo újdonságok dunántúlról" ezlmü közlemény' Írójának gáncsoló<iá*aira. Felette illetlennek tartom, midőn valaki érdemeikért köztiszteletben részesülő férfiakat törekszik, elferdített vagy épen költött közlemények által, a' névtelenség' palástja alatt gyanúsítgatni. Épen azért illetődtem meg , midőn e' prot. egyházi és iskolai lap' m. évi 25-dik számában (301. 1.) «. oj -nak egyoldalú tudósítását a' geresdi gyűlésről, 's most újra a1

36-ik számban (435.1.), ismét egy névtelennek „apró újdonságait dunántulról" olvastam; mind a' kétezikknek feladataievén, a' közönség előtt gyanúsítgatni, nagyon tisztelt egyházi főnökünket, ki kerületünket több mint 30 év óta példás buzgósággal 's csudálatraméltóbölcseséggel kormányozza; ki iránt az őtet közeiebről ismerni szerencsés , kénytelen a' legbensőbb tisztelettel viseltetni; kinek érdemeit rég elismerte a haza, elismerte koronás fejedelmünk is. — Ha történnek hibák, — a' mint hogy történnek egyházkerületünkben is, 's ez nem is lehet máskép, — jöjjenek azok napfényre! én nyilvánosság' barátja vagyok; mert jól tudom hogy ez a' visszaéléseknek legczélszerübb orvosa: de ne történjék ez, az ártatlanság' rovására; ne történjék az érdemet gyanúsítni vágyó kaján indulatból! — mit kelljen w.-nak felebb idézett ferde tudósítása felől tartani, azt a' t. cz. olvasó tudni fogja t. üregály urnák válaszából; a' másik idézett czikk' felvilágosítására 's illetőleg megezáfolására, bátor vagyok a' következőket felhozni. Az „apró újdonságok" névtelen közlője azt irja: 1) „Néhány év óta ifjaink gyérebben adván magukat a' hittani pályára: észrevette e' körülményt egy Sztj nevü falusi iskolatanító, és búcsút véve fárájától, kiment Bécsbe, a1

kir. ev. hittani intézetbe, — hogy magát lelkésznek idomítsa és ismereteit növessze, mellyeket talán könyökös mesternek már ezelőtt issokallott. A' ritka egyén már megérkezett, és hihető, igényli a'felszenteltetést valahová" — Ha Sz. a' bécsi hittani intézetben ismereteit nevelni akartai azzal, nem látom által, mit vélhetett ? 's ez épen nem hallatlan dolog! Velem is voltak ugyanazon intézetben más egyházkerületekből az iskolatanítói pályán fáradozott ifjak , kik most a" legelső gyülekezetekben közmegelégedéssel Ielkészkednek; 's kinek jutott mind eddig eszébe, az illető egyházi felsőséget azért vádolni, hogy ő ket lelkitanítói hivatalra alkalmatosoknak találván, felszentelte? Egyébiránt, ha Sz. megérdemli-e a' fel— szenteltetést, azt majd a' vizsgálat fogja megmutatni. — 'S mit mondjak a tudósítónak azon méltatlan kifakadására : „Ki tudja, ez is (t i. Sz.)nem tervez-e irni könyvet á la Varga Mátyás?".. Mintha biz' a' könyvírásra csak az olly nagy tudományu 's mély bölcseségü lelkész uraknak volna joguk, a' minőnek a' névtelen tudósítót képzelem magamnak! Én Varga' kátéját, mellyre itt czélzás van, egyházkerületi gyülésünk' végzésének következtében hivatalosan megvizsgáltam, 's nem találtam abban csak egy kifejezést is, melly symbolikus könyveinkkel 's a'szent írással ellenkeznék, 's bár nem találtam olly tökéletesnek, hogy jobbat 's czélszerübbet épen ne lehetne irni; de addig is , míg ez megtörténnék , bátor vagyok azt minden iskolatanító uraknak, mint jót és czélszerűt, teljes meggyőződésem szerint ajánlani; bátor vagyok egyszersmint Varga Mátyást, és Szíjt , és minden iskolatanítót , ki tehetséget érez magában könyvírásra, felszólítani: írjanak minél többet, gazdagítsák különben is olly szegény iskolai literaturánkat, 's szégyenítsék meg azon nagy tudományú urakat, kik a' névtelenség' palástja alól lövöldözik rajok irigység-edzette nyilaikat, mig magok — semmit sem tesznek!*) — „Mel*) Különös . Varga Mátyás már ezelőtt tiz évvel kinyomatta Luther' kis kátéját, némelly czélszerü változtatásokkal (Pesten, TratlnemálJ 's ekkor senkinek sem jutott eszébe , őtet ezen merényeért gáncsolni, — 's most annyi szót hallok ellene emeltetni! Mi lehet ennek az oka ? Kétség kivúl az, hogy V. most kitette munkácskáján nevét,