Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-10-21 / 42. szám

510 egyszersmind bezárok imádságainkba jótevőinket is°. Ma^am is meg voltam indulva 's hallgatóim is, kik a' tisztelet után hozzám jövének 's arra kértek, fejezném kihálájokat más úton is azon keresztyén atyafiaknak, kik jótéteményeikkel halmaztak el. 'stb." — Eddig; a' lelkész ur. Legyen szabad ez alkalmat megragadólag ezen egyszerű előadást némellyekkel pótolnom. — Sokszor tapasztaltuk, hogy ha egykét lelkes embere van valamelly gyülekezetnek, kik szilárd akarattal, a' jó ügy és Isten iránti bizalommal keblükben, fognak a' dologhoz: látszatólag csekély erővel is, csaknem hihetetlen dolgokat vihetnek véghez. Óhajtható tehát, vajha legalább minden gyülekezetnek olly lelkes törekvő felügyelője és papja legyen , kik a' helyett hogy kezeiket összetegyék és szegénységünk felett sopánkodjanak, evangyeliumi buzgósággal 's Istenben gazdagon fogják fel egyes gyülekezeteink' ügyét. Hol igaz buzgóság szilárd hit és szeretet vannak: ott a'hit és bizodalom ma is csudákat alkot. — Sokszor tapasztaltuk, hogy míg egy felől a' római egyház sokat elkövet , mi idegenkedést szülhet; irántunk másfelől igaz keresztyén római kathol. személyek, a' keresztyén szeretetnek minden egyebet alárendelőleg, szóval, tettel, áldozatokkal, készek segíteni rajtunk, kik egészen magunkra vagyunk hagyva. Azon Isten, ki előtt kedves mindenki minden népben, ki öt féli és igazságot cselekszik, áldja meg őket. Székács. Háia-iiyiiatKozai. Nagytekintelü Csapó Dániel táblabíró ur, néhai Tatay Imre evang. esperesnek vagyon nélkül maradt árváit kétszáz váltó forinttal kegyeskedett gyámolítni , melly jótéteményeért a' köztiszteletü honiinak a' dicső érzelmű jótékony emberbarátnak , a' jótéteményezett árvák' részéről, a1

legérzékenyebb szívbeli hála nyilváníttatik. Hír Szarvasról. Jancsovics lelkész úr szakadtig ellenzi, hogy a' szarvasi egyház kinézett magának, a' ki őt megmentse, felügyelőt, mellyet az egyházak széltibe választanak. — Másodszor kivívtuk az egyházaknak , mieinknek, az annyira látóknak, a' szabad tanító-választást "s Jancsovics ur ellenzi. — Harmadszor a' népválasztotta presbytereknek döntő szavazat engedtetett; a' honoratioroknak, hogy előmozdítsák értelmükkel az ügyet , szólás: de e' szólástól Jlelebranth szarvasi felügyelő ur, társaival, meg akarja fosztaui a' honoratiorokat, mivel a' honoratiorok' átlátása terhes neki. — E' három szúnyog a' nagy erdőben. Röviden tettem fel, hogy világosan lássék. Ulyenekkel Segített Franklin sokszor az amerikai alkotványon. A' papiroson is minek foglaljon sok helyet?! — De ez a'három dolog ollyan, hogy vigyázzanak Jancsovics és Helebranth urak, falnak ne eresszék a' rohanó kocsit! — Ezt a' Protestáns Lap' számára irtam nevem' alá kívánásával. Simon Is t v á n. Hat héti oktatás. (Tuwtörom, october 5-kén 1843.) F. évi aug.' 27-kén avattatott be h. v. gyülekezetünkbe Kopócsi Theréz h. 1., kinek atyja Kopócsi János, aranyosi lakos, h. v., anyja pedig Vogel Antónia r. cath. levén: a' fenálló törvény szerint, anyja' vallásában neveltetett. De mivel édes anyja, mint buzgó catholica, férjét mind untalan téríteni akarta; és ez okon a' házban folyvást tartott a' vallási háború: meghidegedett a' szegény leány mind háborúság-szerző édes anyja, mind pedig annak vallása iránt, annyira, hogy erővel is alig lehetett hajtani a' r. c. templomba. Miután pedig édes anyja megholt: édes atyja' tanácsából, R. Komáromba jött, hogy itt , mint ismeretlen, minden kényszerítést annál könnyebben kikerülhessen : de nem kerülheté ki a' szemes pásztor1 figyelmét, ki őt legottan felkerestelé és poroszlók által vitelé magához. Illy nagy szorongattatásában a' t. ns vmegyénél keresett a' szegény leány, talált is, pártfogást: de a' hat heti oktatásróli bizonyítványt, és ennek következtében a' k. k. engedelmet csak heted fél esztendő malva nyervén meg: most már nagy lelki örömmel járult szabadon és nyilván sz. gyülekezetünkbe, és az Urnák sz. asztalához. Vajha e' volna már az utósó próba a1

sikeretlen hatheti oktatásokra! T. Ungl iskolák. Sept. 10. 1843. Szívembe mélyedt édes emlék után, máig érdek kapcsolván Ungmegyéhez, lelkemet sajn, arezomat szégyenpír futotta el azon koromszenynyel feketítő közlemény' olvasásán, mellyben K. S. közlő úr, Egyházi lapunk' 27. sz. a., a' nevezett megyét illy szavakkal festi: „Ungmegye' kebelében van olly járás, 22 faluból álló, hol még egyetlenegy falusi iskola sem létezik/' Szégyenpír, mondom, és sajn, annyival inkább, mert, kevés széltekintés után, a' keserű megrovást olly ráilleszthetőnek találtam a' nevezett megyére, mint kedvezőbb értelemben szűz leányra a' pártát. Azonban bennem a' vér vízzé nem változhatván, mindenfelé kapkodtam, mint ki megszorult, hol találhassak emeltyűt a' lesújtott megye' kiemelésére. Elvégre a' megye1 megrótt árnyékoldaláról elfordítván szememet, fényoldalát kezdettem fölkeresni, és gyors számítás után úgy találtam, hogy ha a' közlő szerint van e' megyében járás, 22 faluból álló, hol még egyetlenegy iskola sem létezik; de van benne csaknem egymás szomszédságában 22 falu is, mellyeknek mindegyikében létezik iskolai intézet. Különösebben a' reformátusok' részéről, csak egy helységet sem tudok, hacsak népessége engedi, hogy vagy iskola, vagy parochía, vagy mindkettő egyszermind ne léteznék. Igen! — de mégis csak nagy homályfolt a' megyén a' 22 helységből álló iskolát nélkülöző járás! — Talán kibékül a' türelmes olvasó e' határszélfektü megyével, ha tudomásul veszi, hogy ez az iskolátlan vidék az az isolált része Ungnak,hol csiga-életilajhárságban tót elem tespedez. — Olly sötét vidék ez, hová a' magyar