Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-10-21 / 42. szám

507 — „c. u. akár ckklézsia, akár magános személy kí­vánjon küldöttséget, napdíjul egy pengő frt fize­tésre fog köteleztetni", avagy a' költséget fizesse a' vesztő fél; ebből az a' haszon is leend, hogy a' küldöttség-kívánással az inditó okok is meg­ritkulnak ; egyébiránt a' csekélyebb ügyekben, felsőbb utasítás mellett, a1 szomszéd pap is min­dig sikerrel tehet nyomozást, jelentést; a' mi pe­dig a' pap és hallgatók közti békebiróskodást il­leti, azt megköszönjük, de vele nem örömest élünk: ugyanis amaz ismeretes békebirói kérdés, a' hol béke és szeretet uralkodik, bosszant és pirít; a' hol zsurlódás van, még tüzet szít. Ha minden egy­ház jegyzőkönyvét, számadását, az egyházi javak' jegyzékét évenként az egyházmegyének beadja: jobban biztosít a' pontos kezelés felől, mint, sér­tés nélkül mondva, az egyházlátogatásnak,r az idő' rövidsége miatt, felületes látomásozása. Állíttas­sanak mindenütt, mint megyénkben, kör-iskola­úgyelők, kik a' körükben eső 4 vagy 5 iskolát esztendőnként legalább négyszer meglátogassák, a' tanítók' képességét kiismerjék, a' járatlanokat utasításaikkal felsegéljék, a' hanyag szüléket meg­intsék és szükség' esetében az illető helyre fel is jelentsék, az iskola' szellemi és anyagi állásáról az egyházmegyének lelkismeretes jelentést tegye­nek. Illy intézkedés mellett csak nyerhetünk. A' superinlendentialis gyűlést, az összes egyházak által egész életidőre választott superintendens' és világi főgondnok' elnöksége alatt, az egyházme­gyék' utasítással ellátott követeinek kellene tenni; ós ha a' gyökeres orvoslás'ideje eljövend, midőn a' protest. szellemétől áthatott egyházalkotmányt épitendünk, bizonnyal teendi. Itt csak néhány szóm van jelenleg: óhajtandó, hogy a' papi szentelés, a' mennyire vallásunk' egyszerűsége engedi, men­nél innepélyesebbé tétessék; a' papi esküformá­ból maradna ki mind az, mi magát túlélte, jele­sen, hogy az egyhm.hatóság1 tudta és engedelme nélkül a' pap semmi esetben polgári bírósághoz nem folyamodik; ez úgy is csak betű, érvényes­ségét a' gyakorlat rég kivitte hátán; azonban mi nem elkülönzött rend vagyunk, és szerintünk a' papság nem letörűlhetlen jellem,sem a'tisztán polgári jogokat nem kivánja áldozatul; tennénk lépéseket egy közös liturgia' készítésére, nehogy a' bekö­vetkező zsinat is, mint a' budai, nem többet csak rendelést tehessen; várjuk készen a' zsinatot egy költőibb tartalmú, népiebb, hajlékonyabb,buzgóbb zengzetű hymnus-és ének-gyüjteménynyel, hogy a' vallással annyira rokon művészet protest. egy­házunkban mindjobban meghonosuljon. Dávid'zsol­tárai bár mi fenségesek is, de mondjuk ki őszin­tén, nem keresztyén szelleműek. — Végűi őszinte javaslatimat azon óhajtással zárom be; akár pal­liativ javítgatunk; akár a' vetett jó alapra, teljes erejű és díszü egyházalkotmányt építünk : jelsza­vunk legyen, teljes képviselet; mert ezt kivánja a' vallás, ezt polgári alkotmányunk' szerencsés át­alakulása. Vallás és status, a' patriarchalis vi­szony - és a' zsidó theocratiában közvetlen egyek voltak; majd idővel a' kettő szorosan elkülönöz­tetett, meghasonlott; mig a' reformatio ismét ki­mondá lény eges egységét — A' fogalom mindkettőben egy, a' valódi szabadság, mellyet az ember valósít isten- és a' világhozi viszonyban. Ezen lényeges egységet a' szent könyv azzal fe­jezi ki, hogy az ember istennek engedelmeskedik, midőn a' törvényeknek és felsőségnek enged; és ez helyes : de tudnunk kell azonban, mellyek azon törvények. A' világ teljes lehet a' szabadság' el­veivel : de ezek csak elvont, egyoldalú gondola­tok maradnak, ha a' vallásban, mint utolsó alap­ban nem igazoltatnak. A' szabadság-fogalom' fej­leményei a' positiv törvények, és az érzemény — belső— meggyőződés, melly épen a1 vallás' föld­je, egymást lényegesen feltételezik; mert a'nép­re nézve az igazság a' vallás' alakjában létezik: a' szabadság, erkölcsiség ebben találja rá nézve végigazoltatását; és ha már ez, és ennek külső alkotmánya a' szabadság' elveivel össze nem hang­zik : a' Status és vallás közt tátongó hézag nincs szellemileg kiegyenlítve, a' legszababb elvekre épült közállomány sincs a' nép' vérébe átvive. De e' kü­lön tárgyaltatást kiván; azért a' viszontlátásig k. olvasó! Bodrogközi. Scenák a' fliiiiávift'sü ev. essyh. ke­rület* f. é. «Till. 12-14. f^yörötttar­tatott gyűlésének íl-slík iilé^éliől. Mik e' Lapban, 39. sz. a. már elmondattak, mind ugyanok és ámenek : de még nem kimerí­tők. Névszerint a' 3-dik napi ülést sokan nem várták be, és igy a' tárgyalt dolgok felől mitsem tudnak, mignem a tudandók' sovány pótléka, a' jegyzőkönyv, félév múlva hozzájok kerülend. Azért olvasóinknak érdekes közleményt gondoltunk nyúj­tani , midőn a' 3-dik ülésből külön néhány jel­lemző scenákat kiemelünk. Ez ülés is templomban, nyilt ajtókkal, következőleg nyilvánosan folyt le; mellyért az itt közlendők nem lesznek iskolából kicsevegések, annál kevésbé költemények. IIa mindazáltal valakinek fülei másként hallottak, mint az enyimek , ki hátul ültem: ugyan e' Lap elfo­gadandja a' czáfolatot. Gyűléshez készült bútorzat: az oltár' eleje felmagasítva, diszes új polczozattal, ellátva kö­röskörül rostélyokkal, és három ^ helyen feljárási lépcsőzetekkel; melly elszedhető alkotványt kü­lön e' végre csináltatott a' győri convent, mint a' gyűlések' örökösen itt tartása felől bizonyos. E' polezozaton állott immár a' zöld asztal, mellynél ültek: elöl a' hetvenes superintendens, néki balra a' harminczas keresztfia Vidos József, helyettes elnökképen; a' super, jobbján Perlaky és Haub­ner egyházijegyzők; a' Vidos' balján Hrabovsz­ky és Zmeskál világi jegyzők. — Többek kö­zött előkerült Pálfy lelkésznek , mint super. ro~

Next

/
Oldalképek
Tartalom