Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-10-21 / 42. szám

42. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS I§KOLAI LAP, Második évi folyamat. FESTEN, 18/13. ~ October' 21-kén. Ignis radius duas habet vires; una úrit^ illuminat altera. Cicero Tartalom. A' frankhoni protestáns egyház' rövid történeti ] rajza, kifejtésének nevezetesebb pontjai, és jelen törvé­nyesállása. Dobos. — Yariatio az alsó-zempléni sept. 13—14 napjain tartatott egyházmegyei közgyűlés' tárgyai felett. Bodrogközi. — Scenák a' dunántúli ev. egy­házkerület' f. e. jul. 12—14. Győrött tartatott gyűlésének 3-dik üléséből. Gamma. — Vegyes közlemények. A' frankltoiii protestáns eft-yliáz' rövid történeti rajza , kifejtésének nevezetesebb pontjai, és jelen tör­vényes állása. Magyarhoni reformált egyházunk egy sokat igérő jövendőnek áll küszöbén. A' századokon át nyomott pálma , miután régi csonka ágai letöre­deznek, újakat készül hajtani; a' kés, melly élet­gyökereit metélte, csorbulni kezd. Ha valaha, illyenkor szükség egy átalános nézetben felfogni a' protestantismus' egész históriai jelenét: szük­ség ismerni a' magassági fokot, hova öt a' keb­lében dolgozó szellemi erő feltolta: különben le­hetlen lesz neki a jelenben illő méltóságos helyet adni; sőt e' hiján, félő, hogy majd egy nyo­morék összefoltozott munkával gúnyoljuk ki a'kor' magas kivánatait, és csak a'maradék'baját gyűjt­jük meg, mint a' mienket meggyüjté az elsza­porázott budai zsinat' egyoldalú munkája.— Ezért szándékom mindenütt, hol lehet, figyelmeztetni egyházunkat mind azon stadiumokra, hova az európai testvér protestáns egyházak ekkorig küzd­ve eljutottak; hogy egyrészről vallásos érzés és vezértanulmány nélkül egyház-igazgatási szerke­zetünket nagyon el ne tarkítsuk: más részről , helyes választás nélkül, tojások helyett, régi kö­veket ne rakjunk , szép remény' fejében, egyhá­zunk alá. Ezért szándékom a' frank protestáns egyház' történeti rajzával, kivált szerkezeti ismer­tetésével, eddigi adataimat egészítni. 1. Történet. Nevezetes históriai tünemény ez: hogy a' szabadszellemii frank egyház közel 300 évig élet­re és halálra üldözte a' reformátiót; 's midőn füg­getlenségét a' római szék ellenében olly állhata­tosan kivívta: épen akkor elkeseredéssel lépett a' reformátio' nyakára. E' tünemény' igaz okát a' többek között I. Ferencz' és a' következő kor­mányok' határtalan uralkodó vágyában lehet fel— [ találni, mellyek a' római szék' követeléseit hosszas vita után legyőzvén, nem akarták a' szabad­ság' elemét a' reformátio' elveiben másfelöl meg­honosítni. A' frank protestáns egyháztörténet' első lapjai véres betűkkel vannak beirva ; közép lap­jain Bertalan éje és XIV. Lajos' fanaticns szelleme borong; legújabb lapjaina'frank félszabadság' ösz­tövérségeleng. Más európai országokban egyszerre torkára rohant a' protestantismusnak az üldözések' szelindeke, 's rövid kinos harcz után megfoj­totta azt; itt három századon keresztül marja és vérzi a' rendezett üldözés. Maga a' Eertalan-éji iszonyú érvágás, 's a' nantesi parancs' törvény­ürügyes kivégzése nem volt egyéb a' protestan­tismus' holtra bágyasztásánál; mert ezután is ott látjuk égő szemekkel, fölötte morogva az üldö­zést, nem azért, hogy megölje, hanem, hogy nyaggassa, hogy tehetlen vonaglásain gyönyör­ködjék. Brigonnet Vilmos, meauxi püspök , volt az első, ki Luther' tüzéről meggyújtott fáklyáját nyilván feltartá a' nép előtt, hogy lásson új vi­lágosságot. Tanítványi lettek Fabri , Ruffi, Farel 'slb. Közülök csak Farel maradt meg, olajjal táplálva a' mécset viharos éjszakákon ke­resztül. Hét év múlva Luther' protestaliója' után Leclerc János, meauxi gyapjú-fonó, volt az első , kinek vére elfolyt az üldözések' oltárán. Magában Párisban vértanúk' kiontott vére kiáltott égre, hogy a' nép — mint a' gyermek' legelső sirását — meghallja a' reformátio' kiáltását. Pa­vanne Jakab, Briconnet' tanítványa, elevenen megégettetett, a' Livry remetét és Berquin ha­jóst a' Notre Dame' nagy ajtaja előtt fojtotta meg a' hóhér' kötele. Mig, Béza' szavai szerint, ar sátán e' szomorú játékokkal mulattatá a' fővá­rost: az alatt Isten a' tisztított tudományt mesz­sze terjeszté szerte az ország' minden ha­tárain. 1528-ban a' vivaraisi régi protes­tánsok egyesülnek az újakkal, és Renier István Viennében, mint pecsét összeég az egyezés'okle­vele alatt. Ugyanazon évben a'besanconi szerzete­sek' máglyája fellobogva a'kolostor'sötét falai kö­zül világított az érkező reformatio előtt. 1532-ben jCastres' táján, Marcii nevü szerzetes gyújtá meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom