Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-28 / 4. szám

nulának, a' férfiak maradván a' gunyhókban barmaik mellett gondviselőkül.— Vasárnaponként járok át a' szerencsétlenekhez tisztem' teljesítésére, a' szomszéd faluból, én is sorsuk' részese. Voltak jó szívűek , kik legott sietének könyeinket letörleni, kik között mlgos vas-megyei főispáni helytartó nagy-atádi Cziudery László ur, határtalan kegyességü földes-urunk, mint korunk' nagy fia, fölülemeltoedve a' felekezetességen, több száz p. m. rozszsal, kukoriczával, pénz- és szénabeli segedelemmel érezteté velünk atyai jóságát. — Az említettem nagy férfi mellé kell még felemelnem megyénk' szeretve tisztelt első alispánját, t. nádasdi Sárközy Albert urat, ki a' megyei tiszti karral együtt munkálva, bölcs rendelkezése által falunkint segedelmet gyűjtetvén, siete sanyarú sorsunkon enyhíteni *) — Ti nagylelküjóltevőink! kik tettel, bölcs tanácscsal 's rendelkezéssel ekkép áldoztatok az emberiség' oltárán 's járultatok sorsunk' könnyítésére: vegyétek jutalmul szivünk' hálás érzetét! És ti, kik előtt még ismeretlen az illy szereucsétlenség : vigyázzatok , hogy a' részvétlenség' hidege soha meg ne fagyialja kebleteket! Vajha e' szomorú eset fölébresztené a' földesuraságokat szélesebb, bár rövidebb telkek' kiosztására! — Vajha a' ns megyék' hatósága, kezet fogva a'földes-uraságokkal, oda munkálna, hogy a' fa- 's kéménytelen házak' építését végkép eltiltván, a' czélszerübb, bátorságosabb anyagbóli építést a' legszigorúbban megrendelni 's elősegíteni méltóztatnék ! Németh Ferencz, Somogyban magyar-ujfalui r. lelkész. Nyomor és gyámintézet. Egybevetés. Szűk körünk kevés olvasmányt engedvén: inkább érkezünk a' kissé rég leolvastakra is visszaemlékezni, 's azokat későbbi adatokkal egybevetni. És illy nemű olvasás tán czélszerübb is, mind személyileg, nehogy az, a' mai olvasmány-tenger' árján csak nyom nélkül buborékoljon el, sőt tápnedvet iszapolva a' kietlenen is némi viránnyal termékenyítsen; — mind tárgyilag, felelevenedve újólag, 's tán egy szerencsésebb órában, olly nemes iromány, melly áldást termeni született volt, — mint szintén az. azótai növelkedése miatt, már magát elszégyenleni megtanult. különben átkot lehelő idétlen poronty is. Illyeseket később párviadalra szembesítni, igen tanácsos, hogy igy kajánság' buktán emelkedjék az igaz és jó. Annyival érdeklőbb a' tusa, ha mindenik szinte testvér, legalább majd ugyanazon földkörnyék'szülötte. — Ölelni való elmeszülemény tűnt fel az 1842-diki egyh. lap' 36-dik számában, a' nemesen érzelgő *) Szerkesztőség is készséggel járul a' szerencsétlen károsultak' némi fölsegélésére 5 e. fttal, egyszersmind az Ínséggel küzdők' nevében hálával fogadandja, azoknak számára, a' kegyes jóitevők' adományait. Szerk-Baksay' tollából, mellynek most csak azon vonalira szorítkozik egybevetési czélzásom, mellyekben o, protestáns egyházi szolgáink' árva sorsát szivrázó ömlengéssel, résztvéve kesergi. És ezt tevé ő Szabolcs' környékéről. Innen gyanítva, ott körül bizonyosan, protestans-papi kitűnő nyomor' sötét nyomai láthatók. Hol nagy a' nyomor: ott segélyre van szükség, 's mennél nagyobb: annál hatósbra többre. Még is éppen e' környékről vala képes emelkedni egy hideg szükkebel' szózata e' lapok' m. e. 13-dik sz. (149 — 152. 1.) három csillag alá rejtezett névtelen közlőtől, gyanúsítva, félremagyarázva, 's megbuktatni czélzólag a' gyámintézeti szent ügyet a tiszántúli egyházkerületben! Ki légyen közlő ur? neve kitéve nem levén , nem tudhatom, nem is akarom; — személyre semmi, ügyre minden gondom — De fáj olly költői szép toll' urában nem elég lelkesedést, vagy szent ügybe csak felületes betekintést tapintanom meg. Szembesítem hát közlő urat Baksay úrral, tanuljon emettől érezni, sírni a' sírókkal, 's ha jéghideg kebléhez szorítja is ön fukar kezét, ne tartóztasson visszajobb másokat, könytörlési szent czéljukban- — Úgy látszik, K. ur mélyebb fontolat nélkül, belszobája'hideg fala mellől, hevenyészve lép fel gyámintézet elleni jegyzékivcl, mellyeket taglalgatni, bármint késztet szivem, örömömszerintibb alkalomra várok gyámintézet körüli részletes észrevételeimmel, mellyek, higyje K- úr! több évi folytonos tapasztalat' gyümölcsei a' gyakorlat' sorompóin belől; 's édesb riedvüek, mint K. ur' fanyar véleményei. Atalánosan érintve, ama' közlemény' szinén gyanusítni akarás'szelleme terül el jó eleve, a* talám fölállandó gyámintézet' kezelői ellen. Mikor szűnik már meg édes magyar honunkban , fenálló vagy czélba vett jeles intézkedéseink között, gyanúsítgatás' ördöge járni szét, keresni kit elnyelhessen ! Majd bizodalmat ingató nézeteket férczel össze K. ur. Uraim! barátim! paptársaim! mikor fejlünk márki az egymás iránti bizodalmatlanság' vészt rejtő hináriból? okúiván azon egybevetésből, hogy más hitvallású lelkészek összébbforrvák, 's épen ez által virágzóbbak! Nemde az egység' lelkülete a' római szentszék' legtámaszibb lába? Rút önzést árúi el, ki magányjog-sérelemnek kereszteli, ha jobb jövedelmű egyházi szolgák valamivel többecskét is fizetnének gyámtárba. Minő keresztyéntelen elvez! hát csak magunknak születtünk ? 'sat. Hevenyész ítélet, gyámintézet helyébe takaréktárt ajánlani; — talán emennek kezelői nem szintúgy gyarló emberek, hanem épen angyalok lennének ? — már a' más! — Tán a' takaréktár ott is aratna, hol nem vetett, 's taligával tolná a' kincset? — úgy is jó! — sőt inkább, gyámintézetnek kétségtelen érdeme ez takaréktár felett. hogy itt csak sajat magunk', midőn amott mások' pénzmagva utan is szedhetni gyümölcsöt, és igy csak többecsket, mint különben. — Részrehajlás, 's elfogultság,