Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-10-07 / 40. szám

az egész magyar nemzetet, külország előtt, igazságtalan, zsarnok, 's vad nemzetnek fesse le.— Ám de én nem szerintük, hanem magyaros egyenes-szivüséggel, igazsággal, 's keresztyén paphoz illő szeretéttel szoktam itélni; felteszem tehát jelenleg is, hogy ezen röpiratkának czélja, csak azon jogtalanságok' kimutatása volt, mellyeket szerintök magyar nemzet a' tóton elkövetett. De ha a' löbbi adat is, illy hallatlan vakmerő hazudság, vagy ennek csak árnyéka is, mint a' minőnek az átolvasott sorokat nevezni kénytelenítetem: úgy valóban, Baro de Manxi füllentéseinél fogva nem érdemel egyebet, minthogy azt „hazudság'lajstromának'c

nevezzem el; melly sem az „ungarischer Slavnak" mint Írónak, sem az egész tótságnak , melly magát egy nagy, híres, miveit, szelid, keresztyén szeretettel teljes, 's igazságos 70 millióju nemzetnek szereti nevezgetni, főkép ha magát a' zsarnok, zsivány, durva, miveletlen 's főleg igaztalan magyar nemzet ellenébe teszi úgy mondom magának az egész tótságnak sem válik becsületére. — Egyéni, és hazafiúi, igy hát kettős kötelességem parancsolja, hogy a' fenn idézett sorokban foglalt vádakat, szó nélkül ne hagyjam; bár megvallom, elvemül tettem fel az illy tárgybani hallgatást. — De már illy körülmények közt hallgatni, nem csak gyávaság, hanem káros is lehetne. 'S minthogy itt Pesten, nincsenek kezeim közt a' szükséges adatok; más részről pedig tisztem, 's hivatalom, e' papi gyűlések' alkalmával, egész időmet igénylik : most csak egynehány hazudságok' kimutatására szorítkozom, addig is mig e'tárgyban, bővebb adatokkal szolgálnék, ha szabadságomban álland. i-ső hazudság: „hogy Kis-Körös tiszta tót gyülekezet" — ,,eine rein slavische Gemeinde." — Ugy-e ? Kitől hallotta ezt kegyed, drága ungarischer Slaye uram? talán bizony „powedala" asszonyomtól. Meglehet! de higyje el nekem: ezen tót asszonyság igen igen szokott füllenteni: ist eine grosse Lügnerinn! — Vannak biz' ott magyarok is , nemcsak a* pusztákon, hanem benn a1

városban is ; 's ha nem hiszi, bizonyítsa be az ellenkezőt, majd szolgálok én azután adatokkal. — Csak ugy van az , ha agyaink rémképekkel telvék, akkor hazudsághoz kénytelenítetünk folyamodni, hogy az idegenek' szánakozását kimystifikáljuk. Mert bizony azon idegen nemzet — ha az iró valót közlendett — semmi jogtalanságot sém , sőt igazságot látna abban: hogy Kis-Kőrösön, hol a' nagyobb számú tótok közt magyarok is léteznek, minden harmadik vasárnap szolgálnak Istennek. 2-ik hazudság: „hogy én, vagy bárki más, a' magyar nyelvet erőszakkal hozta volna be Kis*) Lásd, és olvasd Kollár olaszországi utazási leírását , 's más számtalan sok lót iratokat. B. L. Kőrösre." Igaz, hogy én, hazafiúi kötelességemnek a' magyarosodási érdemben is mindenütt, és mindenkor megfelelni igyekeztem, szabad és illő — jól megértsétek uraim — szabad és illő eszközök által, mellyeket ezennel szerénységből el kell hallgatnom ; de hogy valaki legkisebb eröszakot használt volna: az nem igaz. 3-ik hazudság: „hogy én minden másod vasárnap akartam volna magyarul szónoklani." Akarnám biz' én, hahiveimis akarnák; 's mégis tenném, ha egyházam'fele magyar volna; mert ha az volna, és akarnák : vájjon ki mondhatna , 's ki állhatna ellene? De az akarnám és akartam, valamit a' tenném és tettem közt — úgy tanultam a' grammatikából — csak van egy kis különbség. 4-ik hazudság: „hogy az egyház ellenszegült volna papjának , midőn ez a' fenn nevezett eszközzel, rosz játékot akart űzni a' vallásból." Megszűnvén az ok, megszűnt az okozat is. 5-ik és 6-ik hazudság: „hogy én a' bibliák' eladását akadályoztattam.^ — Hogyan uraim ? hiszen én magam eladtam vagy 400 tót Bibliát, 's új testamentomot most is árulok! hogyan akadályoznám tehát? 7-dik hazudság : „hogy én a' magyarosodást előmozdítva, vallástalanságra kényszerítettem a' népet." Quasivero? Kérem, tessék ez érdemben összehasonlítani a'mostani korszakot, azon idővel, mellyben tót pap volt. Bizony bizony mondom nektek: egyetlen egy erkölcstelen bollás a' papnál, vagy szónokszékről, magyarok elleni bujtógatás, és pedig olly magas érthetlen új slawjan szavakkal spékelt beszédek, meliyeknél a' magyar szónoklatot jobban értik a' tótok; mind ez mondom, százszor jobban megrontja a' nép' vallásosságát, száz ezer magyar szónoklatnál! 8-ik hazudság: „hogy ha igazságosak akarnának lenni, az illy magyar papokat az egyháztól el kellene hajtani, sőt még ez is csekély büntetés leendne." — Hát ugyan mi kell ennél több ? — talán bizony Ivamcsatkába kisérni kancsuka ütlegek alatt? No kedves tót atyámfiai! ha mindilylyen igazságos a' ti itéletelök: akkor mi magyarok , nem adhatunk elegendő hálát a' magyarok' ,Islenének, hogy nem csupán titeket tett bírákká! t— Ha ezen tót igazságot a' Jézuséval hasonlítom össze : akkor, úgy hiszem, nem#

hibáztam, midőn az elsőt hazudságnak kereszteltem. Még sokkal többet hozhatnék fel a' tót rágalmak ellen; de a'békét óhajtva, ez úttal csak ezen észrevételemmel fejezem be czáfolatomat: Ha nincs igazságom, akkor bizonnyal mindent elkövetend a' tót elem megezáfolásomra; ha pedig hallgatand , úgy maga is elismeri, hogy a' fenn czimzett röpirat' irója csakugyan alávaló hazug, és rosz akaratú rágalmazó legyen. írtam Pesten, sept. 2-kán, 1843. Blásy Lajos, k. körösi evang. hitszónok. Szerkesztő-kiadók: Szék ács Jó z s e f, Török Pál. — Nyomtatja Trattner-Károly i.