Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-09-02 / 35. szám

halogatást nem szenvedő papi szolgálatok elhanyagolhatók-e az iskolai tanítás miatt? Nem; — sőt a' papok által gyakorlandó isk. vallástanítás' kivihetősége sok akadálylyal járna: 2) A vallástanítás' tárgyaira nézve. E' szempontban is kitűnik a' határzat' határozatlansága, midőn elemi iskolákban előadatni szokott vallástanítását kötelességeikül teszi a' lelkészeknek. Mind azt tanítsák tehát a' papok az iskolában , mi eddigelő ott a'vallásból előadatni szokott? Mi marad akkor fel az isk. tanítóknak tanítani valójok ? Axiomakint vesszük azon igazságot, mellyet a' legjobb népnevelők ajánlanak, t. i. hogy az egész elemi oktatás vallásos oktatás legyen. *) De azon kivül is, a' valláshoz szorosan tartozó tárgyak' tanítására nézve is, léteznek iskoláinkban több osztályzatok, úgy hogy egy osztály tanulja Dr. Luther Márton' Kis Kátéját, más osztály tanulja a' nagyobb Kátét. A' mellett nem tartozik-e az elemi vallástanításhoz sz. irási mondatok, imádságok, sz. énekek, bibliai történetek' tanítása, 's a' szent Írásnak magyarázata? És mind ezeket tanítsa-e a' pap? Ha ez sürgettetnék : minek volna akkor iskolaíanító ? Úgy a' pap szabadon választhatna magának segédeket, általuk az iskolának mellék szükségeit kielégítendőket. Ha azonban nemkivántatik hogy mind ezeket tanítsa a' pap, mit tanítson hát? Valószínűleg azt, mit eddigelő tanít, a'coníirmamatiót előző oktatásában, kezdvén tanítását ott, hol azt az isk. tanító végzé. De ezekről alább. Most elég legyen ismételni, hogy a'határozat' foganosítása nagy nehézségekkel vagyon öszvekötve, még pedig 3-3 A tanítás' helybeliségére (jocalitas). Hol tanítson a' pap? Az iskolában — fogjátok mondani. — Igen, de hátha egyházában négy iskola is van, miként vagyon nálunk is, egy az anyaegyházban, többi pedig három fiókjában ? Megállhat-e akkor az indítvány szerinti „naponkint 's rendeseni

(

adandó tanítás minden iskolában ? Már pedig csak azt vélhetjük, hogy a' határzat ki akarja terjeszteni jótékony malasztját átalában nemcsak az anya de fiókegyházbcli iskolákra is? De úgy nem maradna egyéb a' papoknak hátra, csak egész nap iskolai colledát járni, 's a' középkori vándortanítóknak nyomdokit követni. **) Vagy csak lakhelyén tanítson a' pap? És mi jogosíthatja őt arra, hogy ö csak lakhelye' gyermekeinek üdvét hordozza szivén, a' főegyházak' gyermekeivel pedig mostohaként bánjék? Hátha ez által felkölti maga f

ellen a' fiókegyházbelieknek méltó bosszúját? Es ha csakugyan köröskörül járdalhatná tanítási pályáját: miként fog akkor Sickel, Handbuch Schulmcister Klugheit für Seminaristen und ansehende Landschullehrer- 1833 S. 146 és 147. K. **) Lásd ezekről Siegel, Handbuch der xlich = Kirchlichen Alterthümer Leipzig, 1838. 4. líand S. 567. K. állani a' renddel? Ott teremhet-e mindig a' tanításra? Ad-e neki rendesen és pontosan előfogatot az illető helység? Nem gördíthetend-e botránykövet a' községek közt, az előfogat' csupa említése is? Mindezekhez, ha még hozzá gondolom azt is, miként „ Aurora Musis et Deo amica" 's hogy a' pap nem mindig és nem mindenütt képes lehetne reggeli első órákban vallástanítását adni; ha meggondolom , miként a' szóban forgó tanítás által, némelly viszonyok is megzavartaihatnának; lehetlen nem kétkednem, a' határzat' üdvös 's sikerteljes kivihetőségéről. Érzé >ezt jól már maga a' határzatot hozott testület is. Gyöngéden és méltányosan szól, minden kényszerítést kizárólag, a' zai-ugróczi tanácskozó gyűlés „miként a' lelkészektől váratik, hogy ők hivataluk' egyik legszentebb részének fogják tartani a' vallástanítástu

és a' kerületi gyűlés is az átalános 's mindenféleképen magyarázható határzatába, bölcsen bele iglatja a' „tehetségigu

szócskát. Nem mellőzhetem itt még annak említését is, miként nagy örömömre szolgált értésemül vehetni, hogy az imé előterjesztett igénytelen véleményemben osztoznak nálamnál sokkal tapasztaltabbakis, kik a' papok által az iskolákban tartandó vallástanítást kivihetlennek tartják. Illyféle véleményre szerencsés valék találni az ,,AIIgemeine Kirchen-Zeitung'4

czimű folyóirat1

f. é. mart. füzetének: ,,Bekentnisse und Mittheilungen eines hochbejahrten (75 éves) Predigers in der Provinz Sachsen" czimü értekezésében, mellyben is, több helyütt rokon véleményével összetalálkozik velem, főleg olt, hol a' vallásosság1

emeléséhez vezetendő módot, nem a' papok általi iskolákban adandó vallástanításban, hanem más eszközökben keresem. Mert ne gondolja senki, hogy a' czélt mellőzöm, azért, mert a' hozzájuthatási eszközt alkalmasnak nem látom. Valóban igen megbántana, ki azt akarná reám róni, hogy csak búvajtócskát keresek, mellyen a' kötelezés' köréből a' szabad térre elillanhassak, 's miszerint a' tanítás' terhét mellőzném, 's inkább más' nyakába, mint ön vállomra akasztani akarnám. Nem, kitűztem a' czélt, t. i. a' vallásosság' emelését; dicsőnek nevezém azt, 's annak megközelítését a' lelkészeknek szívökre kötém , 's szent kötelességükké tevém. Hogy a' meredeken épült várhoz nem juthaték az ajánlott úton, arról nem tehetek; más út vezethet hozzá, nem restelem felkeresni azt is. Azért jó lélekkel kérdem: nincsenek-e más eszközök, mik által lehetne biztosabban emelni a' sülyedő vallásosséigot? És itt teljes meggyőződésemből ünnepélyes ,Igent'1

mondok; csak ne gondolja isméi senki, hogy mindent az egyházi rendtől várok. Az egyházi tanítók ellene dolgoznak a' korromlottságnak mindenki tehetsége szerint, csak te is kedves világi atyámfia ! ne nézd a' nagy munkát öszvetett karokkal, 's ne rontsd könnyelmüleg, vagy rosz példaadáskintazt, mit amazok építnek. Mik e' rész-